A tanárember próbál néha szórakoztatni. Próbál kultúrát csepegtetni a tinikbe, kicsit a múltból, kicsit a mesékből, különböző népek világát stb. stb.

Tiszta sor, hogy ízlés dolga egy film, rajzfilm, a könyvet nem is mondom, mert szitokszó lassan azt kérni, hogy egy gimnazista olvasson, de okés, nézzünk valamit, ami picit izgi, régen játszódik, képet ad valamiről, amit nem ismernek. 10 éve egy ilyen húzás nagyon jó volt, 7 éve is, emlékszem, hányan voltak oda és vissza. Azután fogyott a dolog, 5 éve még sokan örültek, tájékozódtak, de nehezen ment...kisebbségbe kerültek azok, akik picit nyitottak voltak, akik 1-1 ország kultúrája iránt érdeklődtek, aminek mondjuk a nyelvét tanulták. Még a mese szintjén is. Az utóbbi két évben is hasonló volt a helyzet, majd gondoltam, hogy egy látszólag erősebb, jobban tanuló, "elitebb" csapatnál 2021-ben is próbálkozom...nos el is ment a kedvem picit. Egy középerős-erős gimis csapatnál nulla érdeklődés, nulla tájékozottság, se kép, se hang... Még azzal áltatam/vígasztalom magam, hogy hátha az online filmnézés, a digitális tanulásnak nevezett vacak nyírja ki a dolgot. Még teszek kísérletet, de ilyen pillanatok után érzem, hogy ez nem az én világom, hogy rossz irányba megy minden, ami még évekkel ezelőtt rendben működött. Maradnak a saját gyermekeim itthon, akiknek próbálom nyitogatni a szemeit, hogy ne csak a szar mobilos játékokat gondolják a világnak, vagy a legfontosabbnak a világon. Ahogy a középkorú ember öregedőbe vált, hiába fiatalos gondolkodású, hiába ért szót a fiatalokkal, vannak dolgok, amiket jobb nem látni és nem belegondolni. Öreg fejjel, biztos remete leszek...