Két téma motoszkál a fejmben már egy ideje, de nyilván a leghúzósabb két hónap (szeptember és június) közül egyik épp most tombol és azt sem tudom, hol áll a fejem. Egyrészt tanári fronton, másrészt szülő fronton is morgolódok rendesen. Főleg utóbbi esetben, mivel a gyerekek sulijában tombol a covid. Okés, okés tudom, a többségnek kutyabaja sem lesz tőle, bár amikor itthon alig lehet aludni a köhögéstől és aggódsz, hogy a sajátod tüdőgyulladást kap és nagyon afelé halad, akkor leszarod a statisztikát, Hont Bandit, aki elmondja, hogy 100-ból 10 eset komolyabb és 100-ból 1 megy kórházba stb. stb. és különben is nyissák már meg a 7. kerülti romkocsmákat, hogy Bandi legeltethesse a szemeit a részeg hipszter csajokon és ölelgesse őket, ha már pocsolyarészegen engedik. Elvégre egy 40-es faszinak ez a legfontosabb. De hagyjuk Hontot, hadd gúnyolódjon az ellenzéki összefogáson, ami tényleg tákolmány, de mivel jobb ötletem nincs, másnak sem, Hontnak sem, így beérem ezzel. Na de Covid.

Szóval a helyzet az, hogy 12 felett már mehet az oltás, alatta még nem és tény, hogy ez a típus terjed elég rendesen, de hogy durvább-e, azt nem tudni. Részemről nem aggódnék, be vagyok oltva, a gyerkőcöket picit féltem, de tisztában vagyok vele, hogy náluk kevésbé üt be talán. Az is tény, hogy a lezárások mellett nem vagyok. Szeretném, ha működnének az iskolák, én is dolgoznék, a munkahelyek sem mennének tönkre, meg ilyenek. Az is tény, hogy nem vagyok rajongója a maszknak, legalábbis semmi perverz vonzalmat nem érzek iránta. Kényelmetlen, büdösödik, drága nagy mennyiségben és ha eldobálják, az nem jó a környezetnek. 

Na de...kormányunk látja, hogy terjed a dolog. A gazdaság lassan talpra próbál állni, talán nem kéne hazavágni, nem kéne, hogy százezernyi ember karanténba kerüljön, hogy a kisgyermekek fertőzése miatt otthon kelljen lenni, mert nem jó sem az ember lelkének, sem a gazdaságnak. De kormányunk nem meri azt mondani, hogy hát...bocsánat, de azért kezdenek megint kórházba kerülni emberek, karanténba...osztályok stb....hát...kéne maszkot hordani pl. tömegközlekedésben...mert azért csak visszafogta a terjedést, az egészségügy meg nem acélos, nem bír el megint 10 ezer covidost a néhány működő kórház megyénként....ráadásul a várólisták is megnyúlnak, na tényleg. 

Nem, mert tudja Orbán, hogy ha egy ilyet bedobna most, amikor 50-50 áll kormány és ellenzék, a Kutyapárt is talán bejuthat, hogy szivassa a kormányt és az ellenzéki összefogást, szóval most 1-2%-kal csökkenteni a népszerűséget nem jó ötlet. Márpedig a maszk kb. olyan utálat tárgya, mint orvos és ápoló. Mondom, nem szeretem, vágja a fülemet, nem tudok benne kicsit sem futni, ha tüsszentek, még rosszabb. Nem szeretet dolga. Amit szeretnék tehát, hogy dolgozhassak, hogy a barátaimnak működő munkahelye legyen, hogy ne terheljük túl a kórházakat és ha lehet ne okozzunk több kárt. Gyanús, hogy már késő. 

Ehhez járul hozzá a kormány bénázása mellett az emberi mentalitás. Már ezt a posztot is picit szorongva írtam meg. Miért? Az emberek egy része úgy gondolkodik, mint egy régi kedves ismerősöm, akivel véletlenül futottam össze. Szóba hozta a covidot, ami nekem alapból nem téma. Szegény...nevetett, hogy micsoda kamu az egész, mert ő és a családja átvészelte komoly tünet nélkül, míg más retteg,,,,apropó, azért megkérdezte, hogy volt-e ismerősöm, akinek baja lett belőle. Szegény, nem arra számított, hogy őszintén elmondom, hogy velem egy idős - nem öreg - haver kórházba került, haver édesapja, egészséges 60-as ember meghalt, édesanyja átvészelte lazán. Kolléganő egy hónapig kínlódott tüdőgyulladással, fiatalabb nálam, és lassan áll csak helyre a tüdejük és erőnlétük. Ja és jóval fittebbek nálam. De a szervi gyulladást kapott tiniről nem is mertem említést tenni, aki épphogy túlélte a covid szövődményt, mert láttam az ismerős arcán, hogy elképed. Annak örültem, hogy nem kérdezte meg, ki fizet nekem ezért...Orbán, Merkely, vagy Soros? Lassan úgy érzem, bűn leírnom, hogy igen, a sok laza eset mellett sokaknak - tudom Hont Bandi, 1% vagy 10, tekmindegy neked - súlyos volt. Mert akkor én riogatok, meg rettegek, meg ilyenek. Pedig nem, csak szeretném, ha még picit észnél lennénk és óvatosabban állnánk a dolgokhoz.