Még álltam egy picit a vászon előtt. Nem keveset, talán két percet is. Amíg a szemem a betűkön csúszkált lefelé és ugrott fel, hogy ismét leereszkedjen, mögötte a homlok alatt diffúz gondolatok és érzések a helyüket keresték. Mindezt teljes csendben, mert a hangképzés tudta, hogy semmi helye most…

Alex egy ismeretlen szobában ébredt. Rendesen tudta, hol aludt el, mikor kapcsolta le a villanyt, tette le a mobiltelefonját és készült rá, hogy reggel felkeljen vagy épp élvezze a munkamentes napok egyikének reggelét. Most azonban nemhogy a szoba nem stimmelt, de még az idővel sem volt tisztában.…