Alex egy ismeretlen szobában ébredt. Rendesen tudta, hol aludt el, mikor kapcsolta le a villanyt, tette le a mobiltelefonját és készült rá, hogy reggel felkeljen vagy épp élvezze a munkamentes napok egyikének reggelét. Most azonban nemhogy a szoba nem stimmelt, de még az idővel sem volt tisztában. Nagy nehezen oldaláról hátára fordulva lendületet vett és felült. Egy darabig a saját lábszárát nézte és tudomásul vette, hogy a ruhája még stimmel, igen, ez az övé, a kézfeje is és még a vállára zuhanó kissé szinezett haja is rendben volt. Az ablak felé nézett és nem ismerte fel a várost, de még az országra sem volt tippje. Lassan odalépett a függöny mögé és lenézett. Két emelet magasságában nem mert volna esküdni rá, hogy Európában van-e egyáltalán. Kinyitotta az ablakot és körbenézett. A szomszéd lakás ablakából egy hozzá hasonló korú nő bámult maga elé. Nézte egy darabig, megeresztett felé egy óvatos, de jól hallható ,,hello"-t, amire a szomszéd picit felé fordulva egy félmosollyal reagált majd eltűnt. Alex nézte a helyét, a nő nem lépett el, nem mozdult, nem ugrott ki, csak köddé vált. Gyorsan átnézett a szemben lévő házra. Az egyik első emeleti ablakban egy idős hölgy mosolygott. Előbb ő intett, amit Alex viszonzott azzal, hogy felemelte a kezét és félve mosolygott vissza. Megkérdezte volna, hogy ő is el fog-e tűnni, de abban a pillanatban a néni már nem volt ott. Rémülten vizsgálni kezdte az utcán sétáló embereket, próbálta kivenni az arcukat, megjegyezni, mielőtt ők is a semmibe vesznének, de a járókelők csak szállingóztak az utcán keresztbe kasul. Mindenki igyekezett valahova és nem élt át az előzőkhöz hasonló eltűnő látomást. Ekkor már több helyen nyíltak ki ablakok, mindegyikben különböző korú és hangulatú nők jelentek meg, Alex rémülten kapkodta a fejét egyikről a másikra. Hol egy fiatal lány törölte le könnyeit, majd nyelte el a levegő, hol középkorú nők rezignált arccal üdvözölték a homályt. Zihálni kezdett, izzadt és remegett. Egy hirtelen mozdulattal a párkányra ült, átvetette egy lábát, majd a másikat is rajta, ült egy pár pillanatig, nézte ahogy egy felsőbb emeleten ránéz egy 50 év körüli nő, majd semmitmondó arckifejezése áttetszővé válik. Alex leugrott. Talppal ért a földre, utcai ruhában, lábán egyszerű, de viszonylag elegáns félcipő. Lent mindenki ment valahova, a szavak és mondatok hirtelen megtöltötték hallójáratait. Végül elindult oda, ahova mindig is vágyott.