A kevésbé szerencsés szülők és gyerekek tudják, hogy az oktatásban megállt az idő. Leszámítva azokat, akik nosztalgiával néznek vissza a Kádár-korszakra, nyilván elégedettek, ők azt hiszik ugyanis, hogy az oktatásunk világszínvonalú volt. Igen, persze...meg az úszás is, nézd csak élsportolóinkat. Hogy milyen áron? Na igen, így nem beszélhetünk világszínvonalról. Ennyi erővel a kínai tornász edző, aki 4-5 éves kisfiúk és kislányok vállára ráül, hogy lemenjenek spárgába, majd napi szinten kétszer pofozza fel őket, akkor ő is ugye világszínvonalon dolgozik. Tehát, ha a Kádár-kor és a mai Magyarország élsulijait nézzük, akkor igen, a ,,versenyistállók" hozzák az eredményeket. Szülők és tanárok, akik a székletet is kihajtják a gyermekekből büszkén húzzák ki magukat, hogy tanulóik milyen nemzetközi eredményeket értek el. Életük nincs a kicsiknek, de sebaj...
Szóval tekintsünk el a magyar oktatási rendszer mítószától. Röviden mondom, hogy megértsd: elmaradott. Eredményeket olykor hoz, de már nem a klasszikus versenyistállós módon, hanem ott ahol próbálják a felfedezés örömével oktatást erősíteni. És ezt kiskorban kell elkezdeni. Azok, akik általános iskolában a frontális oktatáson kívül semmit sem kaptak, nem értik, miért jó csoportban, párban kutatni, nem értik, hogy egy-egy szövegben, az interneten, hogy járjanak utána dolgoknak, hogy válogassák ki a fontos információkat. Ez azokra a tárgyakra vonatkozik, amik a kevésbé népszerűbbek, amik a lexikális tudást célozzák. A készségtárgyaknál is a csoportos, kreatív feladatok később sokat kamatoznak. Ugyanis a felnőtt életben is első a csapatmunka, még akkor is, ha látszólag egyedül dolgozik az illető majd. Ilyen területeken is simán van interakíció és könnyebb az élet menete is, ha van összetartás. Nem elhanyagolható a társadalmi hatása is a jó oktatásnak, az élvezetes gyermekkor és tizenéveskor után nyitottabb, kevésbé borulátó fiatal kerül pályára, olyanok, akik nem bizalmatlan reflexből, akik szociálisan érettebbek. Amikor a társadalmunk problémáinak gyökerét keressük, akkor érdemes lenne szétnézni az iskolában. Jelenleg egy motiválatlan, fáradt, borulátó, mindenkivel szemben bizalmatlan korosztály alkotja a felnőtt társadalmat, az X, Y és boomer generációkból, akik a poroszos majd szovjet pedagógiát követő iskolákat járták ki és ez nem véletlen. Az önbizalomhiány a társadalom felére simán jellemző, a másik fele is próbál talpon maradni, de lelki problémákkal küzdenek és ezer dologgal kompenzálnak.
A lényeg, hogy ezen változtatni kell. Magyarországon minden kor emberei megpróbálták az utódaiknak jobb lehetőségeket megteremteni - legalábbis a többség. Próbáltak szakmát adni a kezükbe, más taníttatni a gyermekeit, besegíteni az otthonteremtésbe, a gyermekvállalásba. Mindeig tettünk egy lépést előre és ez most sincs másképp. Fontos, hogy a Fidesz-KDNP tesze-tosza lépései után, amik sehova nem vezettek, valódi átalakulás jöjjön. Ha a kormány marad, akár az EU tagságunk és kérdéses, mert a Fidesz simán parlamenti többséggel elintézné a kilépést, az oktatás területén pedig semmit sem várhatunk tőlük. Ellenzéki győzelem esetén a tervük szerint Hiller István lenne a miniszter. Logikus? Sajnos igen. Azok akarnak dönteni kormány szinten és az MSZP-DK oldalán is, akik nem akarnak semmilyen változást. Ez az egyszerűbb megoldás. Miért? Mert jelenleg a pedagógusok átlagéletkora 47 év és ez az istennek sem fog lejjebb menni. A fiatalok alig jönnek, az idősebb korosztály pedig - tisztelet a kivételeknek - középső ujjával intene be, ha valaki egy korszerű oktatásra akarna áttérni. Részükről az az alibi oktatás, amit 25-30-40 éve végeznek elég. És úgy fest, hogy a politikusok közül nem a legtökösebbek ülnének miniszteri és államtitkári székbe, hogy ezt lemeccseljék a pedagógus társadalom változni nem akaró részével. Halvány reményem még az, hogy egy ellenzéki győzelem esetén, meggyőzhető lenne a leendő miniszterelnök arról, hogy ne levitézlett figurákat, mint Hiller ültessék bele ebbe a székbe.
