Még álltam egy picit a vászon előtt. Nem keveset, talán két percet is. Amíg a szemem a betűkön csúszkált lefelé és ugrott fel, hogy ismét leereszkedjen, mögötte a homlok alatt diffúz gondolatok és érzések a helyüket keresték. Mindezt teljes csendben, mert a hangképzés tudta, hogy semmi helye most…