(Figyelem! SPOILER-t tartalmazhat nyomokban)

Kerülöm a személyes posztokat, de néha elegem lesz a közéletből és mellőzöm a politikát. Mérgezi a lelket na.

Este az ember pihenésképp sorozatot néz, így én is. Fantasy rajongó vagyok, ez sem titok, és nyilván nem vagyok egyedül.

A Witcher iránti rajongásom részben a játékokon, részben a könyveken alapul, így nagyon vártam a sorozatot. Az első évad amolyan alapozás volt, némi hozzáírt előtörténet és pár novella. Gyorsan megjegyzem, a novellákkal jól bánik a Netflix főleg brit csapata, ezek a legjobb adaptációik Sapkowski mester világából. Az első évad így nagyjából hozta is az elvárást és felcsigázott. Meg kell jegyezni, hogy Brokilonnál a történet akkora pofont kapott még 2 éve, amit nehezen hevertünk ki, de világos, drámaibb megoldást akartak Geralt és Cirilla találkozásához, legyen. Szegény Cahirt már ott megdobták mindenféle baromsággal, gonosz doppler-zsoldossal, szóval látszott, hogy a hozzáírás, a könyvek kiegészítése nem lesz a társaság erőssége. Pár apróság még - angolnává változtatott varázslótanonc lányok, wtf??? - kiverte a biztosítékot, de persze, alkotói szabadság.

Ééééés jött a második évad. Kapásból egy novellával, amit beillesztettek a saga-ba és el kell ismernem, elfogadható módon (Ciri jelenléte volt az eltérés). És innentől kezdve nem tudtam, mit nézek. Fanfiction-t? Lényegében igen, abból sem a legjobbat.

A 2. évad alapját Ciri kiképzése és a pótszülői kötelék (Geralt és Yennefer) megerősödése adná némi politikai (kontinens vezetőinek lépései) szövevénnyel és veszélyekkel. Felfogtam, ez sem elég izgi, fel kellett turbózni és a sarokba dobtuk a könyveket. Itt már nehéz felsorolni, mi volt fájóbb. Nekem a leginkább a politikai rész. Az elfek...

Eredetileg egy amolyan autonóm területen volt a királyságuk és a gerilláik (scoiatel) segítette a látszólag mellettük álló Nilfgaard harcait az eléggé rasszista és elfekre vadászó észak ellen. Ehhez képest kaptunk egy méretes bullshitet, amibe belekeverték Cintrát, az elf királynő, aki mágus (tehát meddő) terhes...hogy kitől az külön vicc...majd az egészből kisül, hogy ezek az elfek a világok legbénábbjai, Tolkien meg forog a sírjában (Sapkowski viszont mosolyog a milliói mögül). A bosszújuk pszichés alapon is egy vicc. Egy gyászoló anya érzékeny, nem a szemet-szemért elvet követi. Ráadásul átlátható. Fringilla szerencsétlenkedése is egy vicc, Cahir meg... Szóval ott tartunk, hogy a hozzáírás, a toldás nem megy az alkotóknak. A másik az Kaer Morhen, ami kb. mindenkinek útba esik. A rejtett vár, messze Kaedwen északi részében amolyan átjáróházzá változott. Okés, odaírtak pár witchert még...de prostik??? Köpjük szembe Sapkowski világát? Eskel...értem, hogy nagy ötletnek tartották a sorsát, de értelme mi volt?

Világos, hogy uncsi lett volna, ha Ciri tinédzserré érésére koncentrálnak, jó párbeszédekkel, találó célzásokkal arra, hogy Kaer Morhen-i barátaink, mint egy csapat agglegény, mennyire nincs képben azzal, hogy bánjon egy lánnyal, szóval lett volna itt potenciál, de nem... Kaptunk egy Voleth Meir nevű frissen ideírt démont, Yennefer varázserejének elvesztését és a köré épített műbalhét, aminek a végén jöhet a családdá forrás. De akkor miért volt ez a vargabetű? Vagy ha már "kellett", miért így?

A 10. rész a szememben valamelyest megmentette az évadot, ahogy pár karakter is (Geralt, Jaskier, Triss és talán még Yennefer is). A végén lehetett sokkolni a könyvet/játékot nem ismerőket pár fordulattal, az is rendjén van.

Leszögezem: nem az alkotói szabadság ellen ágálok és igen, tudom, mit jelent az adaptáció. A Gyűrűk ura és a Hobbit esetében remek átírások passzoltak Tolkien világához. Itt...mint amikor D&D-ék próbáltak G.R.R. Martin helyett Trónok harcát írni... sablonos és béna megoldásokkal.

Kiemelném, hogy nem nyafogok a karakterek külseje miatt. Nem izgat, hogy az amúgy is színes brit színészi világ milyen származású színészeket dob be. Ez a casting amúgy is jobb lett, mint az első évadé, még Triss kisugárzása is javult, elég volt hozzá egy fodrász és egy sminkes. Istredd (aki a könyvekben egy novella szereplője, itt meg már-már főszereplői szinten működik, de mindegy, ennyi szabadság tényleg kell) haját és szakállát is rendbe tették, így már nem egy mikrofon frizurás fiatal kölyök, hanem a novellában ábrázolt markánsabb fickó. Dara...nem tudom, minek kellett a karaktere. Nyilván kellett még egy afro szereplő az amúgy eléggé fehér elf világban...de hogy pont oda? Egy emberi kém vagy hírnök jobb lett volna, vele - talán Brokilon miatt is (1. évad) - nehezebben békülök meg. Dijkstra nem nagy darab, de megértem, jó színészt találtak rá persze. Fringilla...okés, afro, legyen, de a mágusok közül nem emiatt lóg ki. Semmi karizma, semmi kisugárzás. Cahir meg északi külső egy mediterrán karakternek? Mindegy...nála a karakter megírásánál bénáztak inkább.

Ami még rettenetesen hiányzik, az a jó zene. Az első évad lenyűgöző volt. Az alkotó páros a nyitó témával és a betétdalokkal olyat alkotott, amit bármikor szívesen meghallgattam szabadidőmben. És még nem is a Toss a Coin dalocskára gondolok, persze poén az is.

Most kaptunk egy Burn Butcher Burn-t, ami tucatdal, pikk-pakk elfelejted, a többi pedig az első évad témáira hajaz...Kár. A játékok nagy erőssége is a zene volt.

Emeljünk ki jó dolgokat is: eljutottunk A-ból B-be. Van egy káosz a fiktív kontinensen, egy harci helyzet. Van a nagy erejű Cirilla egy gyermek testében és lelkében, apránként kibontják a titkokat mögüle és talán-talán a három főszereplő is szépen összekovácsolódik...majd a 3. évadban.

Utalások: a játékra is volt pár, a medálok a fán, a barátságos troll kedves kikacsintás volt, pedig nagyon tartózkodnak a készítők a játékok világától (aki nem ismeri, a könyvek folytatása). Sapkowksi pedig eleve utálta őket, gondolom úgy en bloc megvan a rossz véleménye mindenről, ami számítógép és/vagy játék. A popkultúrás kikacsintás a végén, a már szimpatikusabb 10. epizódban a Jurassic parkra (raptorok majd t-rex és a remegő víz) is jópofa volt, ilyet lehet még.

A casting alakítása, hogy picit meghallják a rajongókat (tudom, tudom rossz a fan service is) tetszik. Messze nem tökéletes, de még egyszer mondom, tudomásul vettem, bármennyire fura is (ezt is be kell vallani), hogy ezeknek a karaktereknek a bőrébe afro, dél-ázsiai, közel-keleti emberek is belebújhatnak. Nagy-Britannia így működik és tudomásul vettük. Nálunk nem ilyen a társadalom összetétele, egy magyar vagy lengyel feldolgozásban legfeljebb Kálid Artúr lenne hasonló színfolt és ez sem rasszizmus, ahogy a brit megoldás sem valamilyen elcseszett cancel culture megoldás, bár a Netflixnél általában rezeg a léc ilyen műveknél.

Maradjunk annyiban, hogy láttunk egy olyan 2. évadot, aminél a könyvek a háttérbe kerültek és kitöltötték az alkotók az általuk izgalmasnak vélt saját sztorival, amire sok (nem feltétlen igényes) néző így is vevő volt. Reméljük és várjuk a folytatást, ami talán jobban követi a könyvbeli cselekmény gerincét.