Egyrészt leszögezném rögtön, hogy szerintem nem az. Nem egy diákom volt, akik 15-16 éves fejjel úgy éltek, viselkedtek, annyira ,,fiús lányok" vagy ,,feminin srácok" voltak, hogy azon csodálkoztam, miért az a besorolásuk, ami. Később tényleg nemet váltottak (akármit is enged a törvény). Nem zavart, úgy éreztem, hogy a természet gonosz tréfát űzött velük, amikor megszülettek és nem, ez nem divat, nehéz döntés és visszafordíthatatlan, tehát ez nem az, amivel a homofób és transzfób társaságok jönnek, miszerint "jajj ezek nem tudják eldönteni, hogy fiúk-e vagy lányok". El tudják, más kérdés, hogy ezt hogy fogadja a társadalom jelentős része.
A dolog apropója nálam két diplomata, történetesen egy amerikai admirális és egy helyettes államtitkár fényképe kapcsán kialakult hisztiáradat volt.
A két személy közül egyik transznemű, a másik drag queen, tehát átöltöző. Boldogok, elégedettek és merik vállalni magukat. Ha egy híresség vagy politikus coming out-ol a világban, hogy meleg, az emberek többsége csak legyint. Jó, nem az iszlám országokban, de általában véve nem zavarja a többséget.
Ha azonban egy transznemű vagy drag személy csinálja, akkor megindul a lavina. Amellett, hogy igen, az átlag heteró ember számára a látvány furcsa, itt le is kéne zárni a dolgot. Mi indítja be a gyűlölködést? A fejükben beáll némi zavar. Ezek az emberek letudnák a dolgot azzal, hogy férfit vagy nőt látnak, de itt nyilván nem ilyen egyszerű az egész és kiakadnak. Ha pedig más transzneműek esetén még tetszik is nekik az illető, akkor végképp, hiszen megijednek maguktól. Mert ha eddig gyűlöltél valamit, de észreveszed akár a nyomát is magadban, akkor az nagyon kellemetlen. Kb. mint amikor Imrédy megtudta, hogy zsidó származású felmenője is van. Vagy amikor egy KKK tag talál afro felmenőt 120 évvel ezelőttről.
Mielőtt azt gondolnánk, hogy valami újdonságról van szó, rögtön kérem a kedves olvasót, hogy picit keressen rá, az 1920-as évek európai (Berlin-Párizs-London-Budapest, igen, a miénk is) és az Egyesült Államok szórakozóhelyeire, világára, éjszakai életére, a revüre, a Jazz korszakra. A felsorolt városokban mindenhol voltak melegek a szórakozóhelyeken, felléptek már akkor is drag queen-ek és élt nem egy férfiként bemutatkozó hölgy is. Sőt, utolsó előtti uralkodónk, Ferenc József kevésbé ismert fivére is meleg volt, aki előszeretettel mutatkozott drag queen-ként.
Középkori és ókori példák is akadnak bőven, nem tisztem felsorolni. Visszatérve az admirálisra és a helyettes államtitkárra. Nem akaszt ki, nem érzek semmilyen vonzalmat, két vidám embert látok és örülök, hogy örülnek. Ha a transznemű diplomatát az év nőjének választják (ahogy egy szervezet tudtommal megtette), azt hibának érzem, ahogy azt is, ha nőkkel versengve sportolnak, döntenek világrekordokat lényegében férfi testtel. Ott a szervezet jó döntést hozott, meg kell nézni, meddig fejlődött férfiként és lett transznemű nő, de tény, hogy a legjobb, ha külön kategóriában versenyeznek. Viszont, hogy van egy ország, ahol ha nem is sok, de néhány magasabb pozícióban lévő személy transznemű vagy drag, az zavar-e? Nem, és remélem téged sem. Nem vagyunk egyformák és ez így van jól.
