Utálom az élettörténeteket olvasni, különösen a sablonosokat. Minek? Elkezdi alfánál, befejezi omegánál. Miért nem im medias res? Végül is hagyhatunk előzményeket, előtörténeteket. Ez a 3. blogom, kettőt a freeblog a cybersírba vitt magával, amit nehezen bocsátok meg, de annyit megtanultam idejekorán, hogy az ember legyen anonim, ne adja ki magát, ne legyen felismerhető, így az önéletrajzba a lehető legkevesebb konkrétumot akarom írni.

Valahol ott kezdődik a dolog, hogy az ember egyetemen, főiskolán egy rakás jó dolgot hall. Kooperáció, új szerep, empátia, szeretet nyelve stb. Levizsgázol belőle, úgy érzed, hogy tiéd a világ. Persze vannak intő jelek, pl. a már diplomás évfolyamtársaid, akik tanítanak és majdnem meglincselik az egyetemi tanárt a következő mondatokkal:

"És mit csináljak a cigánygyerekkel amelyik eleve pofátlan?"

"De a cigánygyerek úgy születik. Úgy nevelik"

"Miért nem lehet pofonvágni? Csak az segít, ha jól megverem"

Prof meg izzad, néz, türelmesen elmagyarázza, hogy a pofon után csak egy agresszív társadalmat hagyunk magunk mögött, hogy abból a gyerek nem tanul semmit, de egy elfojtott düh és gyűlölet marad csak és a szeretet nyelve, a jó légkör már ezermilliószor bevált...

"Maga egy percet sem tanított közoktatásban és osztja az észt"

De...tanított.

SEBAJ! Az élet megy tovább, klumpás 45-50 éves tanítónénik mindig házsártoskodtak, azután csak alakult minden szépen és jól...és jön a hospitálás, ütős gimi, erős képzés, emelt óraszám, tagozat, tanárnő valahol 60 körül, de próbál progresszív lenni. Az embert lenyűgözi a hely, ódon falak, a megállt idő, néhol projektor, számítógép, csendben figyelő gyerekek, a város krémje, vizsgatanítás meg piha...

Első munkahely a cigánysor mellett. Fő a kihívás, az új tudás, a világmegváltás és egyéb baromságok. Diri 50 éves kujon:

- Te hogy állsz a cigányokhoz?

- (Hagrid pislog, mint egy nagy béka) Én...szót tudok érteni velük, nem gondolok semmi különöset, de tudom, hogy nehéz. (Itt már belelendül, mint egy lovag, aki verselni kezd a páncélban...)

- Aha...az jó...mert én rohadtul utálom őket.

A tantestület pedig...10 év után olyan, mint ami mindig is volt. Kiégettek, alkoholisták, 1-2 liliomtipró is. Sivár minden, senki sem érti, mi miért nem működik. Begyújtom magamban a reformokat, Fromm, Ranschburg a motorházban...és...semmi. Megy persze, döcög, szeretik a fiatal szakállas óriást a kölykök, magyarok, romák meg mindenki...van, ami megy, máshol alig...

Na de hospitálunk! A kezdő tanul! Klári magyar nemzetiségű, származású, de nem itt született. Valamely szomszédban. Hagrid ül, néz, figyel...az óra elején akit csak lehet be kell kussoltatni. Megy...Hagridnak eszébe jutnak a régi tanárjai, a kis óriás ül általánosban és azt hiszi, hogy a szerencsétlenkedő tanára kezdő, fenyeget, sokszor maga sem tudja a jó választ, de majd...még 5-10-20 év és ez már a múlté lesz! Klárit nézve Hagrid rájön, hogy anno az ő tanára egész rendben volt...az óra interaktív lenne, de lényegében kiselőadás, néha felolvasás. Pármunka, csoportmunka sehol...Hagrid túléli, a gyerekek is, Klárika boldog, túlélte az órát, a férje megveregeti a vállát, a kölkök betörve, a 2-es meglesz mindnek, más úgysem lesz belőlük...

Klári még egy órát mutat be Hagridnak...telik az idő, 10 perc, 20...Hagrid arra ébred, hogy a gyerekek kuncognak és Hagrid arra gondol, vajon horkolt is-e. Klári meg van sértve, Hagrid pályafutása első sikerének érzi ezt. Más úgysem él kritikával...

Szerencsére Hagrid benéz Ilonához is, idősebb, vidámabb nő, beszélgetnek is. Ilonánál van a legrosszabb osztály. 10 percig Ilona beszélget velük...alig van különbség magyar és cigány gyerek közt, "égetnivaló kis ördög" mind, de látszik, hogy majd kiugranak a bőrükből. Mindegyik mesél, a lóról, a lovaskocsiról, a fogatversenyről, mesélnének a bulákról is, de tudják, hogy azt nem illik. 10 perc után lenyugszanak, leülnek, figyelnek...a fele tanul, a másik fele hagyja a többit tanulni. A lányokat 12 évesen már eljegyzik szülői megegyezéssel, 1-2 év múlva már szülnek, de az élményük az iskoláról Ilonánál jó. Ilona Hagrid első példaképe lesz. Egy nyugdíj előtt álló tanítónő is, az osztályát tanítja Hagrid, alsósok még és lelkesek, ez az első sikerélmény. A tanítónő Mariann néni mosolyog, nem töri meg 40 év minimálbérezése, Hagrid a pályakezdő fiatal remekül együttműködik vele, az osztályt nem rontották el, a gyerekek élvezik Hagrid óráit, pedig egy átlagos osztály.

Hagrid körbenéz a tanév végén és látja, hogy néhány üdítő kivételtől eltekintve itt az emberek vergődnek, mindenki azért egyezkedik a szülőkkel, hogy pofozzon, üssön, leüvöltse a gyerek fejét. A pályakezdő eldönti, hogy általános iskolába akkor megy, amikor piros hó esik az általános iskolákban már lehet nem kőkori módszerekkel tanítani és a többség is ezt teszi. 

Hagrid sok-sok év után apa, gyerekei alsósok és látja, hogy jó, ha 50%-a a tanítóknak követi ezt a remélt irányt.