Természetesen az ilyen elbeszélések csak a képzelet szüleményei, ha egyezik a valóság bármely szegmensével, az csak a véletlen műve lehet, meg az, hogy megtörtént...Természetesen más neveken.

Anyuka nincs még 40 éves, törékeny, labilis, látszik rajta, hogy megviselte sok minden. Aggódik...a fia kis lókötő, jópofa, de természetesen minden ami vonzza, törvénybe ütközik.

- Az apja egy szaralak tanár úr...tudja...rá se néz a fiára, nem is keresi Lacikát... (ifjú Hagrid megértően bólogat)

- Igen...értelmes, ügyes srác, bár iskolába nem szeret járni, nem tudom, mi lesz vele, pedig jó hangulatúak az órák.

- Óóóó ő nagyon szereti magát! Igazából egy apa kellene neki. (Hagrid jó pókerben, de az izzadság cseppek maguktól megindulnak) Érti, egy pótapa, aki nem viszi rosszba. A baráti körében is keresi a pótapát, az idősebbek közt, azok meg olyan léhűtők, mint az apa. Igazából neki nem csak osztályfőnök kell, hanem egy olyan pótapa, mint maga, egy jó minta.

- Nos...ez megtisztelő, de biztos, hogy egy tanárt nem tud pótapának tekinteni.

- (Anyuka átszellemülve a lelkesedéstől) De igen! Imádja magát, maga csodálatos! Pont ilyen pótapa kellene neki!

- Nem tudom, menne-e nekem ilyen, de igyekezni fogok, csak lássam is benn olykor Lacit.

Lacit ritkán láttam, nem lettem pótapja, rövid ideig tanítottam náluk, nem Laci miatt. Laci nem kallódott el teljesen, de az osztályból később kibukott és csúszott le...Sajnáltam az édesanyját, tipikusan az a szülő, aki vért izzad, dolgozik, mint egy ló, mindent feláldoz, de kevés...ilyenkor mindig a másik szülő kell, többnyire a megfutamodott apa, de láttam megfutamodott anyákat sirató gyermeket is. Sajnos az ofő nem pótapa. Aki ezt eljátssza, nem őszinte. Segíthet sokat, én is mentettem lelkeket, de ahhoz az kellett, hogy a gyermekkel egy hullámhosszra kerüljünk. Lacinál erre nem láttam esélyt, tudtam, hogy nem menne. Ha szülő vagy, tanártól ilyet ne kérj. Lehetsz vele bizalmas, de legyél empatikus, gondold át, mikor hozod kínos helyzetbe.