Visszatért a Rockmaraton és a legjobb napjára, péntekre kinéztem. Még iszogatás közben ment az Omen és bocs minden régi rajongótól, de nekem nem ez a világom. Elment, langyos szódával...mert a fröccs ihatatlanul langyos volt hozzá...de ez a hang és a szöveg. Még jó énekhanggal csak-csak...bár szerintem eleve a szerzőnél bukott el a dolog. A gitár és a dob helyén voltak, klasszikus heavy.
A Watch My Dying kimaradt, messziről figyeltem, de...egyrészt a hangosítás néhány színpadon nem volt jó minőségű, másrészt féltem, hogy a WMD új albuma messze elmarad a Klausztrofóbiától. Ahogy messziről figyeltem, el...
Jött az Igorr. Tavay a Barbában fergetegesek voltak és bár fesztivál volt, hasított a show és pörgött egy órán át! Alig akarunk odébbállni, még mindig nagy kedvenc és a legkreatívabb, legőrültebb, legfelszabadultabb zene, amit el tudok képzelni.
Beast in Black. Online hallgattam, kíváncsi voltam, tényleg jók-e. Fura lesz ezt leírni az Omen lehúzása után, de én a Nightwish-t is szeretem. Oks, az utolsó két album gyenge lett és az irány is rossz, de előtte nagyokat alkotott Tuomas. Na hát a Beast in Black is hatalmas zene. Élvezetes volt a show, pozitív energia ömlött a színpad felől, látszott, hogy a srácok mindent beleadnak és mégsem komolykodják el a dolgot, nem veszik magukat sem túl komolyan. Menő volt! Az énekhang...elképesztő.
Amorphis...a másik nagy kedvenc, akikben még nem csalódtam. Szegényeket pedig korábban elcsíptem már Nightwish előzenekarként is...este 7-kor. Ennél már akkor többet érdemeltek, mert elképesztő albumokat alkottak már a 90-es és a 2000-es években is. A 2010-es években pedig szárnyalnak. Hát...a fényjáték, és ezt nem én mondtam, talán a világ legjobbja metálban. Egyetértek a véleménnyel, tökéletesen passzolt minden zenéhez, felvezetéshez és a mozgásuk is a színpadon illeszkedett ehhez. Tomi Joutsen énekhangja mindig lenyűgöz, kevesen tudnak - igen, ez sem saját gondolatom - így hörögni és énekelni. Talán Mikael Åkerfeldt az Opeth-ből, de ő meg olyan karakter, amilyen 100 évben ha egy születik és nem csak énekesként hatalmas figura. Szóval nálam az Amorphis még mindig a csúcs, ha a zeneiséget nézzük és méltó befejezése volt a napnak. Remélem, jövőre vagy a Rockmaraton vagy a Fekete Zaj vagy mindkettő hoz legalább egy ütős napot. Jó lenne végigmaradni, de na...
Fenn pedig az egyik legszebb számuk. Imádom a billentyűt és a gitárt, ahogy illeszkednek egymáshoz és passzolnak a vokálhoz.
