Egy kicsit a felnőttképzés vizeire eveznék. Nem titok, hogy Magyarországon - és most a COVID előtti állapotot nézzük - munkaerőhiány csak Budapestre, Közép-Magyarországra és az Észak-Dunántúl nagy részére volt érvényes. Az ország szegényebb régióiban egyszerre volt a képzett munkaerőre igény és iszonyatos munkanélküliség. Az sem nagy titok, hogy A 20-a, 30-as és 40-es generációnak ezeken a területeken hiába van diplomája, szakmája, ha azon a területen nincs állás. Az egyszeri röghöz kötött és netán lokálpatrióta ember mit tesz? Megpróbálja átképezni magát. Na jól fizető állást aligha talál, kivéve ha van affinitása a programozáshoz, vagy egy gép (targonca, cnc, stb). Ugyanakkor az a gond, hogy ha akad is tanfolyam a közeli járásközpontban vagy megyeszékhelyen, akkor sem biztos, hogy van képzett oktató hozzá.
Magyarországon az egyik ilyen átfogó atyaúristent játszó szervezet, kft. az MTOK - nem az MTK, az Deutsch Tompi homokozója - azaz a Magyar Tréning Oktatási Központ. Persze kereshetünk akár egy magán sulit is a probléma ugyanaz. Meghirdetnek egy rakás tanfolyamot, aminek egy jelentős része röhejes, olyan ami legfeljebb közmunkásnak vagy olyannak való, aki nem is akar munkát találni, mert nem kap a végzettség megszerzésekor. Az MTOK honlapjáról szemezgetve: kerti munkás, erdőművelő, parkgondozó, számítógépes adatrögzítő, virágkötő, állatgondozó és a kedvencem a teljesség igénye nélkül - a sajtkészítő, aki legalább boldog, amit Brian óta tudunk.
Természetesen maga az MTOK is keres oktatókat, targoncavezetéshez, informatikához, szoftverteszteléshez és idegen nyelvhez. Milyen meglepő, azokhoz a képzésekhez, amikkel tényleg álláshoz is lehetne jutni.
Nézzük a komolyabb problémákat. Milyen arányban végeznek itt sikerrel emberek? B2-es nyelvtudás? Ha elvégzik a tanfolyamot hány százalékuk szerez nyelvvizsgát? A tanfolyam végi vizsga...na az nem releváns. Elnézést, de ha házon belül elvégeztetnek egy tesztet a tanulókkal és a tanár érdeke, hogy jó arányban végezzenek, akkor ki ellenőrzi, hogy a vizsga "tiszta" volt? Senki. A tiniknél nagy divat volt a tanév közbeni VEKOP tanfolyam. A végén egy olyan teszttel, amit röhögve teljesített mindenki...Mert olyan könnyű volt, igen. Nem nálam, nem véletlenül nem vállalok VEKOP-ot. Akkor miről is szól az egész? Igen, természetesen a pénzről, mi másról. Van forrás, el kell használni. Az intézmények és a tanárok lecsapnak rá. Baj? Nem lenne...ha nem állna a többségnek érdekében, hogy az eredményre magasból tegyenek. A hatékonyság? Azzal senki nem foglakozik.
Visszaélésekről is egy picit, persze óvatosan, nehogy érzékeny lelkületű képzési intézmények és tanáraik berágjanak. Egy csapat munkanélküli nagyjából úgy néz ki egy ilyen tanfolyamon, mint egy csapat magát menedzselni alig tudó, kiszolgáltatott szerencsétlen. Magyarok, cigányok vegyesen, sőt többségében magyarok. Valahol még reménykednek, hogy hátha lesz valami, de...nem lesz. A tanár. Nos, nem nehéz kitalálni, hogy ha olyan országos intézmény, mint az MTOK is keres tanárokat országszerte, akkor milyen szintű lehet a hiány. Gondoljunk bele, akit felvesznek és átadnak neki egy csoport embert, hogy képezze őket, az milyen lehet? Ki vállalja? Ellenőrzi valaki? Megnézik, hogy pszichopata-e? Szexuális ragadozó? Erőszakos? Trágár? Munkakerülő? Vajon mit gondoljunk, amikor felnőttek sorban panaszkodnak - titokban - hogy a tanáruk órákon át beszélget velük sportról, az életéről, az utazásairól, netán a magánéletéről ahelyett, hogy tanítana? És most nem olyan csoportokról beszélek, ahol fiatalok szétrombolják az órát. Nem, nem is feltétlen hátrányos helyzetű emberek, hanem tanulni és dolgozni vágyók?
Mit tehetnek ilyenkor, ha egy tanár visszaél a helyzetével? Ők már nem gyerekek, nem tűrhetik, ha a tanár hülyének, baromnak nevezi őket vagy trágárabb módon beszél, mert nem tudott megoldani egy angol/német múlt időhöz kapcsolódó nyelvtani feladatot!
Tételezzük fel, hogy az egyik 30 éves csendes hölgy/úr odamegy a tanárhoz és kéri, hogy koncentráljon a tananyagra vagy magyarázza el ezt/azt, netán kéri, hogy az utolsó 2 alkalommal hadd maradjon otthon gyakorolni, készülni. A sértett tanár mit lép? Amit akar. Adott az 50-60 éves tanár, akit már 10 helyről elküldtek, akinek még igazgatók sem merték megmondani, hogy amit csinál az nem munka, hanem duma, ellenben a felnőttképzési intézménynél, ahol nem számít a munkanélküli, elvégre a Munkaügyi központ fizeti a tandíját, viszont számít a tanár, mert végre akad egy diplomás sokszor sehol sem kellő kontár, aki vezeti a tanfolyamot, ergo biztosítja a pénz beáramlását. Na mi lesz? A tanár azt mond, amit akar, kitalálhatja azt is, hogy a tanuló rátámadt, nem járt be, trágár módon nyilvánult meg stb. és az intézmény már szerződést is bont a tanulóval, akivel jó eséllyel kifizettetik a tanfolyam díját - többszázezer forintot...igen, egy munkanélkülivel. Megteheti? Naná. Kiáll a tanuló mellett bárki? A tanuló csoportból ezek után senki, mindenki meg lesz félemlítve és itt véget is ér a történet, mert erre jogorvoslat aligha lesz, hiába segítene egy lelkes mentor.
Persze nyilván vannak a felnőttoktatásban lelkiismeretes tanárok, akik vért izzadnak, akik korszerű módon tanítanak, de őket nem itt találjuk. Ők zsíros céges tanfolyamokat vezetnek, nem munkanélkülieknek, hanem profitorientált cégek dolgozóinak. Ha a tanár ott nem jó hatékonysággal dolgozik, visszaél a helyzetével, akkor a cég megválik tőle, de erre kevés példa van nyilván. Az állam pedig pöffeszkedve, elégedetten hátradől és nézi, hogy milyen remekül elköltötte a pénzét és hamarosan, nyilván belátható időn belül meg is oldódik az alulképzettség és a munkanélküliség az ország nagy részében. Naná...
