Beindul a munka, véget ér a nyár és ki is kapcsolódtunk gondolom. Szomorúan látom, hogy az élet is csak lassan indul be. Oltást kevesen kaptak, mert 5,5 milla az nem sok, vigyázni nem vigyázunk, és ami a legszomorúbb, helyekre sem nagyon megyünk. Persze láttam szép dolgokat, teli teraszt vidéki városban, de csak 1-1 hétvégén. Sok ember fél, sok ember nem, de valahogy nem látom, hogy újjá lehetne éleszteni a padlóra került vállalkozásokat. A maszkot én is utálom, de ha ezen múlik, felveszem, csak ne legyenek bezárások. Így is nehezen viselem, hogy sok koncertet még most is elhalasztanak, pedig Nergalt és a Behemothot már nagyon jó lenne viszont látnom. A szememben ez az őrült egy lengyel szabadságharcos.
Persze nem minden maradt el, ki nem lehet hagyni, ha a jó öreg Eluveitie hozza a kelta metált és a Jinjer is jól nyomja, káoszosan, de jól. Bevallom, a Kreator miatt nem mentem volna ki. Korosztály szerint beleférne, de nekem a Metallicával és Slayerrel indult a thrash, a germán vonal sohasem kapott el thrash vagy heavy területén, így a stílus großvaterjaira nem vágytam. Ami azt illeti a közönség fele Budapesten nem így volt, hanem fordítva, főleg az idősebb korosztály. Írták is, de láttam az arcokon is, hogy 50 körüli öreg rockereknek a Jinjer fura ritmusa és alapja idegen, az Eluveitie népi hangszereitől, fura helvét nyelvétől meg frászt kapnak. Bár nagyon örültem a koncerteknek, le a kalappal is a szervezők előtt, de... ez két külön koncert lett volna. Kreator elé mehetett volna felőlem a Pokolgép is, meg más régi, de kevésbé felkapott thrash banda a 80-as évekből, míg az Eluveitie és a Jinjer mellé még egy erősebb folk vagy egy metalcora csapat jöhetett volna.
Akkor nem jó keverni a generációkat? Na kezdjük ott, hogy én sem vagyok kiskölyök és sok 50-es emberke is volt kint Eluveitie-s pólóban. A gond az, hogy még metálon belül is nagy az eltérés a stílusok között és pont.
Ami a generációkat illeti a gond inkább egy hazai életforma, az "öreg kocsmarocker" és a "részeg rendszerváltó mötálos" személyében rejlik. Ezt elég közelről megfigyelhettem a Barba Negrában is. Adott egy 40-es végét vagy 50-es elejét taposó típus, aki bár kopaszodik, de igyekszik növeszteni a haját. Thrasher-nek néz ki a mellénye miatt, de igazából mindent meghallgat, ami a 70-es év 80-as évek hazai világát idézi. Moby Dick, Beatrice, Pokolgép, Kalapács és semmi punk. Persze néhány külföldi bandát is bír, de 1990-nél beütötte a szöget az időbe. A gond még nem is itt kezdődik, hanem a koncerten, ahol ez a típus 5 perc alatt fejreáll a piától és kiszúr egy tinit, akinek okoskodni kezd. Persze ő mindenhol ott volt. Rendszert is váltott, igaz 16 évesen még csak nézte a nagyok vonulását, de akkor is. Ha te szlovákiai magyarként mutatkozol be, röhög, mert Szlovákia neki nincs, csak Felvidék és bevág egy P.Mobil koncertes emléket, amikor zsaruk igazoltatták, mert már akkor is a "tudjukkik" irányították a világot és röhög. Tini barátaink meg feszengenek, próbálnak bólogatni a sok emeletes baromságra, arra is, ha az újabb bandákat (20-30 éve létezőket) fikázzák és csak remélik, hogy nem dől rájuk az ingatag "hős" sem nem rókázik a lábukra. Szóval ez a tipusú megmondóember jobb, ha P.Mobilra, Kárpátiára jár, de még a Kreatorra sem kéne neki, mert sem a thrash metál velejét, pl. azt, hogy nagy ívben kerüljük a nacionalizmust és a rasszizmist, rohadtul nem érti meg. Számára még mindig 1988 van és a "tudjukkik" bolsevik rendszerét kell lebontani. Ezek nem fogják megérteni, miről énekel a Metallica, az Anthrax vagy a Megadeth (utóbbi kettőben is akad "tudjukmilyen" származású zenész, sőt frontember...). Itt véget ér a magyar valóság, maradnak a primitív kérdések és a rájuk várt egyszerű válaszok, amik kizárólag elfogadhatóak és más válasz, összetettebb nincs és nem is érdekel senkit Nem baj, én a fiatalokkal tartok, akiknek a zene másról, többről szól. Akik értik is esetleg az angol meg német dalszövegeket vagy legalább veszik a fáradtságot és utána néznek, mit énekelnek a tömeggel.
