Emlékszem, annakidején matekból közepes voltam. Nem ment rosszul, de jól sem eléggé. A matektanárom gimiben pedig végig 3-t adott. Ez alól kivétel volt egy félév, amikor az idős hölgy külföldön járt és másik tanárt kaptunk, akkor simán hoztam a 4-t. A matek érettségit összecsaptam picit, igyekeztem túl lenni rajta, mivel minden más tárgy fontosabb volt. A 4-es 1 vagy 2 ponton múlt. A megtekintésnél odajött a matek tanár is, mosolyogva mondta, hogy milyen kár azért a pontért, már majdnem meglett a 4-es. Vállat vontam, az egy ilyen világ volt. Még egy tárgyból jártam hasonlóképpen. Nem, nem motivált az, hogy mindig 1-2 ponttal feljebb tették a lécet. Igen, versenyistálló volt és régen. A generációm már nem úgy működött, mint az előzőek. Sokszor a szemünkre hányták ezt, hogy bezzeg az elődeink (mindegy melyik generáció), ők tudták, hogyan kell kitartónak lenni, nem feladni, jó hozzáállásúak voltak. 

Azóta eltelt némi idő és bevallom, soha nem adtam 1 ponttal kevesebbet, ha annyi kellett érettséginél a jobb jegyhez. Mostanra már két kézzel kapkodnak utánam, tapasztalt vagyok, és a diákjaim eredményei magukért beszélnek. Volt diákjaim hazai és külföldi egyetemeken végeztek, remek szakemberekké váltak, van közöttük olyan is, aki tanít. 

Nem a korosztályokat akarom bántani, sem a nyugdíjasba váltott Ratkó (boomer) generációt, a "nagy", X generációt, ami rendszert váltott és a Ratkó gyerekek mellett dominál, sem a lustábbnak kikiáltott Y-t. Még generáción belül is nagy eltérések vannak. Magamra nem úgy néztem, hogy lusta vagy nem elég ambíciózus 1-2 pont miatt, nem. A beintős emberekhez soroltam magam. Akik rájöttek, hogy az élet nem arról szólt, amiről Kádárék és a XX. század papolt. Amikor a kormány próbálha súlykolni a hülyeséget, hogy a kicsiket az lmbtq veszélyezteti, akkor valójában az Y (millenial) generáció és a Z megváltoztatására törekednek. Amikor kérdezik, hogy miért nem vagyok homofób, miért nem vagyok "a normalitás mellett", ami nettó gyűlöletet jelent, akkor az idővel mennek szemben. Szomorúan nézek X és idősebb barátaimra, akik nem gyűlölködnek, akik nem eszik meg a szélsőjobbos propagandát. Ők még csak sejtik, remélik, hogy változóban a világ végre nálunk is. A saját generációjuk többsége viszont nem akar. A kisebbségi komplexusuk miatt le akarnak nézni másokat. Más a hibás, más származású, vallású, szexualitású emberek. És mit látnak? A z generációban a srácokat nem izgatja a toxikus maszkulinitás, ők ha akarnak, vékonyak, érzelmesek, sírnak és kész. Nem dőlnek a kardjukba, ha nem elég izmos a válluk, a lányok nem törekednek a klasszikus női szerep betöltésére. Mernek sportolni, okosak lenni és irányítani. Nem izgatja őket, hogy a mellük mekkora, hogy a ruhájuk nőies-e vagy kényelmes inkább. Amin az Y generáció nehezen ment át, mert állnia kellett a kritikát, a feszültséget, a kényszert, hogy olyanok legyenek, amilyeneknek akarják mások, hogy legyenek. Az Y ezt már nem adja tovább, már sokszor az X sem, tisztelet a kivételeknek. 

Tehát a világ, az oktatás változik. Tanárhiány? Lesz, van. Sorra mondanak fel remek és nem remek kollégáim is, gyermekeim tanárai is. A rendszer tehát össze fog omlani vagy ad hoc megoldásokkal aládúcolják, amitől nem lesz működőképesebb, de a kormány kipipálja, hogy 40 fős osztályokkal, csoportbontások nélkül, egyetemistákkal megtűzdelve menti a menthetőt. Pedig az átalakulás bekövetkezik. Az érem egyik oldala, hogy igen, alacsony a fizetés és ezért nem áll tanárnak sok egyetemista. Mert vannak ám tanárszakon, de vannak, akik befejezni sem akarják és akik befejezik, azok sem mennek a közoktatásba. A másik oldala az éremnek ugyanis a régi rendszer, amiről fent írtam. Mert a tanárképzés során megtanultuk, mi a korszerű oktatás, de 1. néhány fafejű már egyetem alatt lehordja, amit a szakemberek tanítanak nekünk, 2. a rendszer elavult, ebben alkalmazni is nehezebb (nem lehetetlen). Tehát évről évre kimennek azok a pedagógusok, akik nem tudtak vagy inkább nem akartak megújulni. És ez a generáció átadja a helyét és nem, már nem 1 ponton, nem 2 centi izmon, nem a picit drágább ruhán, szexualitáson vagy hasonlón fog múlni az élet. És semmi sem. Jó pihenést kedves diákok és kollégák.