Mivel a foci lassan lecseng, a korrupció bőven körül is lengi, a politika továbbra is undorító, így maradnék a zenénél. Korunk "komoly zenei" alkotóit a rock és metál világában találni elsősorban, esetleg a progresszív alternatív és elektronikus vonalon néhányukat persze. Hétfő este egy nagyon várt koncert érkezett a Barba Negra viszonylag új csepeli otthonába. A helyszínt már "teszteltem" a jó kis Behemoth és valamilyen Arch Enemy révén, de a befogadóképességén kívül nem találtam benne sok vonzót. Messze van mindenkinek, Budapesten persze nincsenek távolságok, de vidékről odajutni elég kemény feladat...
A Nailed to Obscurity-ről lemaradtam, őket még nem ismerem, de mire odaér az ember munka és család után... A Dark Tranquility régi nagy kedvenceim, az Atoma című albumukat imádtam, de egy ideje kevésbé figyeltem rájuk. Talán korán volt még, így lassan indult be a tömeg, de beindult és a svédek tettek róla, hogy bemelegedjünk igényes, a tőlük megszokott magas színvonalú, tartalmas zenével. Itt már kezdeném és akkor később nem folytatom, a panaszom a hangosítás miatt még fennáll. A DT számaiból messze nem hozták ki a maximumot és az Eluveitie-nél is akadt bőven gond, baki is persze.
Az Eluveitie még mindig nagy kedvencem, a folk metál zászlóshajója, bár hozzá kell tennem, hogy kopnak. Ez nem csak az albumaikon, az élő koncerteken is látszódik. Michalina is kivált, bár háttérben dolgozott szépen, de valahogy nem érzem, hogy meg tudnának picit is újulni. A setlist sem volt valami nagy dobás, az új számok satnyák, a régi slágerekből még megélnek, de most még onnan is elég közepesen válogattak. Sajnáltam, pedig jó kis bulizene lett volna, így épp csak átvezetés lett a főfogáshoz.
Az Amorphis is nagy kedvencem, élőben elég rég hallottam őket, valahogy párszor sikerült elkerülnünk egymást, de a hétfői koncertjük mindenért kárpótolt. Nem túlzok, ilyen élményben nem is tudom, mióta nem volt részem. Ha van banda, amelyik szinte mindegyik albumán tökéletes összhangban tudja hozni a legjobb riffeket, a szintis szólamokat, a tiszta énekhangot és a hörgést, akkor azok ők. Itt a számokat is úgy válogatták, hogy az ember lélegzetvételhez alig jutott. Persze nem kis életművük van, de akkor is lehetett volna több olyan szám, ami koncerten kevésbé szól jól. A Bee talán kihagyható lett volna, de ennyi, az is csak utólag tűnt fel. Le a kalappal a srácok előtt, kiitos!
