Avagy élményeim, puffogásaim története álnevekkel

Tanári dohányzó

Tanári dohányzó

Foci a környéken

2021. február 25. - Hagrid

Mivel időközben Európa focicsapatai az európai kupákban is a döntő felé menetelnek, kicsit szétnéznék. Az Európa Ligában 32 csapat maradt, a csoportmeccsek után. Mellesleg, a csoportmeccsekről még sosem jutott túl magyar csapat, ezt tegyük hozzá. Na nézzük, idén kik vannak itt és milyen eredményekkel. Koncentráljunk a hozzánk hasonló, nem dúsgazdag, nem elit klubokkal bíró országokra.

FC Krasnodar - Dinamo Zagreb 2-3

Az orosz Krasnodar nem szegény csapat, ahogy a legtöbb orosz klub, ők is egy orosz milliárdos tulajdonában vannak, Szergej Galitsky-ében. Izgalmasabb az, hogy az erős orosz klubot idegenben intézte el a Dinamo Zágráb és jó esélye van rá, hogy ezen a héten tovább jusson a legjobb 16 közé. Horvátország feleakkora, mint Magyarország. Gazdasága nem rossz, de nem erősebb a magyarnál. A horvát válogatott világszínvonalú, bár nem verhetetlen, de az utóbbi 30 évben sok sikert értek el és ez nem a pénzen múlt. Remek játékosokat neveltek ki, a Dinamo a Krasnodar ellen 7 horvát játékossal kezdett (ha ideveszem a macedón-horvát állampolgárságú Ademit, akkor 8...). A 3 cseréből 2 is horvát volt. Nos, nálunk az arány általában fordított. Fradista vagyok, nézzük a Fradit. 2-3 magyar szokott pályára lépni, jobb napokon 4, de mostanában inkább 1-2...

Nézzük tovább inkább.

Crvena Zvezda - AC Milan 2-2

Bár nem nyert a szerb csapat, de ez még keményebb. Szerbiából a játékosok inkább menekülnek. A szegénység nem igazán enyhül, a korrupció balkáni, tehát világszínvonalú és a szervezett bűnözés is. Persze van nagy stadion, sok-sok szurkoló, de utóbbiak miatt inkább eltiltásokat, zárt kapukat és büntetéseket tudhat magáénak a szerb klub. Most viszont 10 emberrel egyenlített a világ egyik legjobb csapata ellen, puff.

5 tisztán szerb állampolgár lépett a pályára kezdőként, mellettük 3 kettős állampolgár, ketten közülük szerb-kanadai és szerb-ausztrál állampolgárok, a harmadik szerb-montenegrói, de ketten Szerbiában, egy pedig Horvátországban született. Ha az 5 szerb kezdőt nézem, az is szép, de ha alaposan ránézek, 8 szerbet látok a pályán kezdőként. Ja igen, két csere is szerb volt. A szerb foci is ért el sikereket, bár most mélyrepülésben vannak. Pénz nincs, de igazából az elvándorló felnőtt focisták miatt van a visszaesés. Az elmúlt 30 évre viszont büszkék lehetnek.

 

Slavia Prága - Leicester City 0-0

Nem rossz eredmény olyan szempontból, hogy a vendég angolok nem lőttek gólt idegenben és nem egy gyenge brit klubról van szó. 8 cseh a kezdőben a prágai oldalon. Gazdaságuk jobban állt és áll, mint a miénk, de nem dúsgazdagok, mégis előttünk járnak. 30 év alatt világ- és európai sztárjátékosokat neveltek ki, klubjaik a csoportkörök rendszeres résztvevői, a prágai csapatok tovább is szoktak jutni a legjobb 8 vagy 16 közé. 2 csere pedig cseh volt.

 

Itt megállok, mert még a Shakhtar Donyecket lehetne említenem, akik itt vannak és nyertek, de egy ukrán milliárdos csapatáról beszélünk,ne legyünk hát igazságtalanok

 

Összegezve, három ország élcsapatát néztük meg, Horvátországét, Csehországét és Szerbiáét. Ebből a trióból Szerbia lóg ki, nekik mostanában nem jöttek nagy sikerek válogatott szinten, bár háromból két VB-n ott voltak (2010 és 2018), de EB-n már rég szerepeltek. Mi a titkuk? Nem nyafognak úgy, mint a magyar klubok, hogy a "fiatalok lusták, ez a generáció elkényeztetett stb."

Érdekes módon, azok a játékosaink, akik 18-20 éves korukban egy külföldi ligába kerültek, elég szép karriert futottak be. Akik tovább maradnak, azoknak vajmi kevés esélyük van sikerre. Persze le a kalappal azok előtt a magyar klubok előtt, akik csak azért is játszatják a fiatal magyar játékosokat, ami nélkülözhetetlen a fejlődéshez és a tapasztalat szerzéshez. Ez lenne a cél és a jövő, ráadásul anyagilag is inkább megéri, mint a TAO pénzeket elverni c kategóriás légiósokra, akikből 10-ből egy emeli igazán a bajnokság színvonalát. (Legyünk igazságosak, néhányan tényleg kiemelkednek.) Más kérdés, hogy ez a temérdek pénz, milyen reakciót vált ki a társadalomból. Én, aki szeretem a focit, aggódom is, mert úgy érzem, hogy a sport ellenség lett, a focisták, a fiatalok, a rendes, tehetséges és olykor jóeszű srácok és lányok, akiknek a klubjai pénzmosodaként üzemelnek és adópénzeket (TAO) vernek el, nyúlnak le. Mantrázhatjuk, hogy a válogatott ismét jól szerepel, relatíve...mert azért bár örülünk az EB-re kijutásnak, azért félve tegyük hozzá, hogy egy idegenbeli siker (Bulgária) után két hazai meccs kellett a sikerhez és bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha Izland ellen a hazai 2-1 után idegenben is játszanunk kellett volna... Ennek ellenére a válogatott nem rossz, hektikus bár, de ígéretes és ha végignézünk rajtuk, 1 esetleg 2 olyan játékost találunk, aki hosszabb ideig maradt a magyar bajnokságban. A többségük fiatalon kikerült külföldre, amiért nem lehetünk eléggé hálásak. De tegyük fel a kérdést: ezt akarjuk? Ez a cél még mindig? Nem vehetnénk példát néhány szomszédunkról, vagy a lengyel csapatokról?

Populizmus, demagógia - megoldás?

Egy kis politika. Az ellenzéki pártok közül a Momentum bejelentette, hogy Fekete-Győr Andrást indítják miniszterelnök jelöltként (az előválasztáson). Látva az MSZP, majd a Fidesz kormányok ámokfutását, sok-sok éve állítom, hogy kell a vérfrissítés a hazai politikában, mert leszámítva néhány szerelmes-rajongó nyugdíjast (vagy fiatalabb személyt), a Fidesz-hez és az MSZP-hez már a kutya sem kéne, hogy ragaszkodjon. Az MSZP tényleg ment a süllyesztőbe, bár 4-8 százaléknyi szavazót magáénak tudhat (részvételtől függően), amivel talán, illetve jó eséllyel bejutna a parlamentbe, de ennyi. Súlytalan, és ez jó hír. Fidesz? Nekik a demagógia bevált. Az átlag egyszerű falusi polgár, városi nyugdíjas és 20 éves incel, aki nem tud becsajozni/bepasizni retteg minden sötétebb bőrű embertől, akit vagy lát vagy nem, mindenesetre az illető fogja megkapni a nyugdíját, segélyét, állását, kiszemelt nőjét stb. stb- Igen, ezt tudjuk. A kétbites szavazó számára ez valós veszély és már látja, hogy Soros, meg valamely szemüveges gyanús képű-nevű-vallású brüsszeli fickó integet a vonatnak, ami megvan rakva "migránssal". Igen, van ilyen is és van az intelligens, tanult figura, mint néhány kollégám, aki arra hivatkozik, hogy millió számra engedtek be EU-s országokba anno afrikai és közel-keleti bevándorlókat és lásd, mennyi baj lett belőle. Persze magyarázhatod neki a gettósodás, a másodrendűség hibáit, meg azt, hogy ettől még a Fidesz nem lesz jó...mintha falnak beszélnél. És persze a hithű "keresztény" is retteg a muszlim inváziótól...de a négerektől is persze, akkor is, ha keresztény, mert hát na...más kultúra, biztos lusta, meg bűnöző és hát lásd, "a cigánysággal is mi lett". A sok hülyeségbe nem mennék bele, a vitákba sem, majd máskor. Nézzük meg, van-e ilyen a túloldalon.

Nos, a Momentum számomra szimpatikus társaság. Teli van szerény, jó képességű háttéremberrel, kevés bugrissal, de alapvetően egy ígéretes kezdeményezés. Akárcsak a Kétfarkú Kutya Párt, igen. A DK...nos Fletó maga a megtestesült demagógia, akkor is, ha visszavett, a felesége nézeteivel meg nem feltétlen értek egyet, nem az EU Egyesült Államokban látom a megoldást. Az Mszp-ről tudnék még írni, elég Gajdára gondolni vagy a múltjukra. Néhány lelkes kis figura még életben tartaná, de...minek. Egy komcsi múlt nélküli európai szocdem párt igen, az jól jönne. Az LMP jó volt, de kinyírták magukat, Szélt és Hadházyt elhajtották, majd egymásnak estek. Kár...kellene a zöld politika, de talán majd mások. Jobbik? Minden elismerésem Jakab Péteré, a sok vérveszteség tényleg hozott tisztulást és a vidéki bázisból is találkozok lépten-nyomon olyan emberekkel, akik intelligensek, nem a buzizás-zsidózás a kenyerük. Más kérdés, hogy még mindig van pár vállalhatatlan politikusuk, de legalább a mondanivaló most okés.

Nézzük Fekete-Győrt. Az általános vélekedés szerint, ő az új Orbán Viktor. Nos, azon kívül, hogy a DK-s kommentelő ezzel a marhasággal szórta teli az elmúlt években a FB-ot, maradjunk annyiban, hogy ez marhaság. Orbán már 90 táján sem volt komplett, mérsékelt politikus végképp nem. Fekete-Győr és csapata centrista, alapvetően liberális, de maximum jobb-közép. Orbán pedig szélkakas.

Az is tény, hogy a Momentummal szépen felszívták a korábbi Együtt-PM, majd az LMP szavazóit is, ami szép teljesítmény. Nyilván szeretnének erősíteni és Fekete-Győr gondolt egyet, "nyúljunk a demagógiához". Bedobta a 100.000 Ft/oltás szöveget olyan stílusban, amitől a hideg futkosott a hátamon. Értelme? Semmi. Az átlag embert nem megvenni kell, hanem lassan, nehezen okosítani, hogy megértse, egy oltás nem öl meg, nem méreg, nem chip van benne, hanem segít. Sok szegényebb országban az átlag emberek kilométereket utaznak, hogy oltásokhoz jussanak, malária ellen pl. de nálunk meg felvonulnak ellene, mivel ez tömeggyilkosság... Tehát Fekete-Győr úgy gondolta, hogy az egyszerűbb megoldáshoz nyúl, a hülye embereket nem megtanítja gondolkodni, hanem megveszi. 1 millió behülyített ember megvétele 100 milliárd forint lenne ennek megfelelően, ami irdatlan összeg és jobb, ha el is felejtjük. Viccnek jó lenne, ha a Kutyapárt vagy a Hírcsárda írná...

Emellett alapvetően Fekete-Győr jókat szokott mondani, de messze nem ő az az ember a pártjában, akire szívesen voksolnék miniszterelnök jelöltként. Azért persze nem vagyok naiv. Tudtuk, hogy neki ez volt a célja. Gyurcsánynak is nagy érvágás, hogy nem lehet miniszterelnök, Fekete-Győr ezt nem emésztené meg. Kár...pedig nem vagyok a fiatalok ellen. Cseh Katalin kiváló választás lett volna, hiába nyafog pl. Hont András, hogy tapasztalat híján vannak. Hontnak a fő baja az, hogy a Momentum nem mondja kamunak a járványt, hogy van rá intézkedési terve - jobb, mint a Fidesznek - és az oltást is jó megoldásnak tartja. Emellett a tapasztalat hiánya...na nem, Hont úr nagyon jól tudja, hogy akinek politikai múltja van idehaza, min. 10 év, az már sáros... Meg Fekete-Győr nem Orbán, nem egyedül vezet, ahogy Orbán próbálkozik. Fekete-Győr csapatában pedig van néhány igen tapasztalt és csendes, de hozzáértő figura. Kerpel-Fronius is az, de könyörgöm, ki ismerte a polgármester választás előtt? Csendes kis szerény ember. Jó szakember, de nem kirakatba való. Így azt mondom, örülök is, meg nem is. Nekem Fekete-Győr a szavak embere, dumás. És igen, sajnos olykor demagóg. Ez rossz jel és csak remélném, hogy a választásokig tart, mert kormányzásnál erre semmi szükség. Az embereknek valódi eredményekre és azok jó kommunikálására van szükség, hogy elinduljon egy morális javulás, hogy ne csak azt mondogassuk, hogy "a magyar társadalom velejéig korrupt és ez van". Mert nem...nem vagyunk kíváncsiak a beletörődésbe, szeretnénk, ha ez generációról generációra kikopna szépen. 10 évente látványosan csökkenve. Ehhez pedig igen, fentről kell kezdeni. Nem duma kell, hanem terv és kőkemény cselekvés. Egyelőre persze annak is örülök, ha a Fidesz posványa lecserélhető lenne, hogy legalább lélegzethez jussunk...

Felnőttképzés - a segítő kéz, ami a mélybe taszít

Egy kicsit a felnőttképzés vizeire eveznék. Nem titok, hogy Magyarországon  - és most a COVID előtti állapotot nézzük - munkaerőhiány csak Budapestre, Közép-Magyarországra és az Észak-Dunántúl nagy részére volt érvényes. Az ország szegényebb régióiban egyszerre volt a képzett munkaerőre igény és iszonyatos munkanélküliség. Az sem nagy titok, hogy A 20-a, 30-as és 40-es generációnak ezeken a területeken hiába van diplomája, szakmája, ha azon a területen nincs állás. Az egyszeri röghöz kötött és netán lokálpatrióta ember mit tesz? Megpróbálja átképezni magát. Na jól fizető állást aligha talál, kivéve ha van affinitása a programozáshoz, vagy egy gép (targonca, cnc, stb). Ugyanakkor az a gond, hogy ha akad is tanfolyam a közeli járásközpontban vagy megyeszékhelyen, akkor sem biztos, hogy van képzett oktató hozzá.

Magyarországon az egyik ilyen átfogó atyaúristent játszó szervezet, kft. az MTOK - nem az MTK, az Deutsch Tompi homokozója - azaz a Magyar Tréning Oktatási Központ. Persze kereshetünk akár egy magán sulit is a probléma ugyanaz. Meghirdetnek egy rakás tanfolyamot, aminek egy jelentős része röhejes, olyan ami legfeljebb közmunkásnak vagy olyannak való, aki nem is akar munkát találni, mert nem kap a végzettség megszerzésekor. Az MTOK honlapjáról szemezgetve: kerti munkás, erdőművelő, parkgondozó, számítógépes adatrögzítő, virágkötő, állatgondozó és a kedvencem a teljesség igénye nélkül - a sajtkészítő, aki legalább boldog, amit Brian óta tudunk.

Természetesen maga az MTOK is keres oktatókat, targoncavezetéshez, informatikához, szoftverteszteléshez és idegen nyelvhez. Milyen meglepő, azokhoz a képzésekhez, amikkel tényleg álláshoz is lehetne jutni.

Nézzük a komolyabb problémákat. Milyen arányban végeznek itt sikerrel emberek? B2-es nyelvtudás? Ha elvégzik a tanfolyamot hány százalékuk szerez nyelvvizsgát? A tanfolyam végi vizsga...na az nem releváns. Elnézést, de ha házon belül elvégeztetnek egy tesztet a tanulókkal és a tanár érdeke, hogy jó arányban végezzenek, akkor ki ellenőrzi, hogy a vizsga "tiszta" volt? Senki. A tiniknél nagy divat volt a tanév közbeni VEKOP tanfolyam. A végén egy olyan teszttel, amit röhögve teljesített mindenki...Mert olyan könnyű volt, igen. Nem nálam, nem véletlenül nem vállalok VEKOP-ot. Akkor miről is szól az egész? Igen, természetesen a pénzről, mi másról. Van forrás, el kell használni. Az intézmények és a tanárok lecsapnak rá. Baj? Nem lenne...ha nem állna a többségnek érdekében, hogy az eredményre magasból tegyenek. A hatékonyság? Azzal senki nem foglakozik.

 

Visszaélésekről is egy picit, persze óvatosan, nehogy érzékeny lelkületű képzési intézmények és tanáraik berágjanak. Egy csapat munkanélküli nagyjából úgy néz ki egy ilyen tanfolyamon, mint egy csapat magát menedzselni alig tudó, kiszolgáltatott szerencsétlen. Magyarok, cigányok vegyesen, sőt többségében magyarok. Valahol még reménykednek, hogy hátha lesz valami, de...nem lesz. A tanár. Nos, nem nehéz kitalálni, hogy ha olyan országos intézmény, mint az MTOK is keres tanárokat országszerte, akkor milyen szintű lehet a hiány. Gondoljunk bele, akit felvesznek és átadnak neki egy csoport embert, hogy képezze őket, az milyen lehet? Ki vállalja? Ellenőrzi valaki? Megnézik, hogy pszichopata-e? Szexuális ragadozó? Erőszakos? Trágár? Munkakerülő? Vajon mit gondoljunk, amikor felnőttek sorban panaszkodnak - titokban - hogy a tanáruk órákon át beszélget velük sportról, az életéről, az utazásairól, netán a magánéletéről ahelyett, hogy tanítana? És most nem olyan csoportokról beszélek, ahol fiatalok szétrombolják az órát. Nem, nem is feltétlen hátrányos helyzetű emberek, hanem tanulni és dolgozni vágyók?

Mit tehetnek ilyenkor, ha egy tanár visszaél a helyzetével? Ők már nem gyerekek, nem tűrhetik, ha a tanár hülyének, baromnak nevezi őket vagy trágárabb módon beszél, mert nem tudott megoldani egy angol/német múlt időhöz kapcsolódó nyelvtani feladatot!

Tételezzük fel, hogy az egyik 30 éves csendes hölgy/úr odamegy a tanárhoz és kéri, hogy koncentráljon a tananyagra vagy magyarázza el ezt/azt, netán kéri, hogy az utolsó 2 alkalommal hadd maradjon otthon gyakorolni, készülni. A sértett tanár mit lép? Amit akar. Adott az 50-60 éves tanár, akit már 10 helyről elküldtek, akinek még igazgatók sem merték megmondani, hogy amit csinál az nem munka, hanem duma, ellenben a felnőttképzési intézménynél, ahol nem számít a munkanélküli, elvégre a Munkaügyi központ fizeti a tandíját, viszont számít a tanár, mert végre akad egy diplomás sokszor sehol sem kellő kontár, aki vezeti a tanfolyamot, ergo biztosítja a pénz beáramlását. Na mi lesz? A tanár azt mond, amit akar, kitalálhatja azt is, hogy a tanuló rátámadt, nem járt be, trágár módon nyilvánult meg stb. és az intézmény már szerződést is bont a tanulóval, akivel jó eséllyel kifizettetik a tanfolyam díját - többszázezer forintot...igen, egy munkanélkülivel. Megteheti? Naná. Kiáll a tanuló mellett bárki? A tanuló csoportból ezek után senki, mindenki meg lesz félemlítve és itt véget is ér a történet, mert erre jogorvoslat aligha lesz, hiába segítene egy lelkes mentor.

Persze nyilván vannak a felnőttoktatásban lelkiismeretes tanárok, akik vért izzadnak, akik korszerű módon tanítanak, de őket nem itt találjuk. Ők zsíros céges tanfolyamokat vezetnek, nem munkanélkülieknek, hanem profitorientált cégek dolgozóinak. Ha a tanár ott nem jó hatékonysággal dolgozik, visszaél a helyzetével, akkor a cég megválik tőle, de erre kevés példa van nyilván. Az állam pedig pöffeszkedve, elégedetten hátradől és nézi, hogy milyen remekül elköltötte a pénzét és hamarosan, nyilván belátható időn belül meg is oldódik az alulképzettség és a munkanélküliség az ország nagy részében. Naná...

Digitális oktatás? Karantén tapasztalat és az irányváltás lehetősége.

Eltelt és kellett is pár hét, hogy vissza akarjak térni ide írni. A probléma aktuális, szülőként és tanárként is megnézem, mi is volt az, amit március közepe óta átéltünk. Sok kitekintésem nincs, kommentben ki lehet egészíteni, most csak a saját tapasztalatot és néhány más beszámolót tudom előszedni, meg objektíven nézni az oktatás és a tanárok általános teljesítménye alapján az egészet.

Korosztályok: Bizony! Más-más helyzeteket alakított ki a karantén-oktatás alsóban, felsőben és középiskolában is. Az egyetemekre nem térek ki, ott eleve jól esik kihagyni előadásokat év közben, aminek persze a vizsgaidőszak közeledtével megisszák a levét, de ezt most tényleg hagyjuk. Miért is? Mert minél kisebb a gyermek, annál kevésbé konyít az informatikához.

Nézzük az alsósokat. 1. és 2. osztályban megszűnt a közvetlen tanári jelenlét, ezt a szülői jelenlét helyettesíti vagy nagyszülői vagy amit épp sikerült összehozni ebben az áldatlan helyzetben. Saját tapasztalat: a tanítók nagyon szépen kitettek magukért és igyekeztek a szülők keze alá dolgozni.

Ami nem ment: egész osztályos óra. Sajnos az egyik tanító ragaszkodott ahhoz, hogy a teljes osztálynak tartson órát. Ez nem működik. Nekem is van osztályom, és egyszerűen csak akkor ment, ha maximum 10 diák volt jelen, még osztályfőnöki órán is. Ez ugyanis nem osztálytermi helyzet, nem lehet elvárni, hogy az legyen a kommunikációs csatorna, a környezet és a körülmények miatt sem. Más tanító csoportokra bontva tanított. A kevesebb a több jegyében ez működik. Sajnos sok tanár - nem csak idősek - úgy gondolta, hogy ragaszkodni kell a 45 perces, hagyományos frontális órákhoz.

Ami ment: A talpraesettebb tanárok - szintén kortól függetlenül - rájöttek, hogy az interakció ideje eljött, (eddig is el kellett volna jönnie) és a kisebb csoportos foglalkozások kevesebb idővel is nagyobb és minőségibb haladást eredményeztek, mint a tantermi órák.

A gond az alsósoknál, főleg az első két évfolyamon, az az önálló tanulás hiánya. A gyermekeknek 3. vagy inkább 4. osztályra megy ez jellemzően. A kisebbeknél változó a helyzet, egyik nap jól koncentrálnak és akár el is küldik a megoldott feladatokat, máskor meg mindent csinálnának csak órai munkát nem.

Felsőben már elvben megvan az önállóság és be is indul hozzá a tinédzserkor a szülők és mindenki más nagy örömére. Ez azt jelenti, hogy 5. és 6. osztályban eleve rettenetesen nehéz tanítani, így az online módszerek itt is kihívást jelentenek. Ugyanakkor ez a korosztály már picit otthonosabb az interneten, hangsúlyozom, picit...

A lényeg, hogy a felsősöknél már csökken a tanulási hajlandóság, így bár itt nem kell annyit segíteni, magyarázni a gyerekeknek, mint alsóban, a szülőre itt is komoly teher hárul: a kistinit motiválni, ellenőrizni kell. Ugyanis minden más érdekli, minden ami nem tanulás. Itt az élménytanításnak lenne nagy szerepe, bár az sem tesz mindig csodát. Illetve a jó hangulatú órák segítenek és ez igaz a középiskolákra is. A különbség annyi, hogy felsőben még kell a kemény fegyelem. Itt ugyanis az 5. és 6. osztályosok keresik kézzel-lábbal a kibúvót. 7. osztályban picit javul a helyzet végül 8. osztályban már a középiskolára koncentrálnak. Megértik, hogy nem mindegy, hol folytatják és hirtelen feljavul a teljesítményük is.

Ami a tanárokat illeti, a felsősöknél nagyon nagy a szórás. Ahogy láttam, alsóban a tantestület és az intézmény vezetés az, amin múlik, hogy milyen közösség alakul ki. Felsőben viszont már más a helyzet, hasonlóan a középiskolás tanárokhoz, a pedagógia sokaknál háttérbe szorul és a szaktárgyi tudás lesz a fontosabb. Igen, ez a képzésen úszik el, ahol a pedagógia a legtöbbször mostoha gyermek az egyetemeken. Pedig a gyakorlati pedagógia és a szakmódszertan lenne a lényeg. Szóval felsőben és középiskolában is akkor van baj, ha a tanár csak azt nézi, hogy "haladni kell, nem szabad lemaradni". Megfigyeltem, hogy a tanárok 30-tól nyugdíjig javarészt szabálykövető eminensek felnőtt fejjel. Szoronganak, megfelelési kényszerük van és ez felülír mindent. Akiknél 30 és nyugdíj közt ez nem így megy, na ők azok, akiknél a tanulók szívesen ülnek be órára, együttműködőek a tanárral és láss csodát magatartási problémáik sincsenek komolyak. A többi tanár meg néz, hogy mi lehet XY titka... Első gondolatuk, hogy a kolléga minden bizonnyal "mindent megenged". Az nem jut el a kisagyig, hogy ha úgy lenne, nem lenne sem haladás, sem jó hangulat, de ez ugye mellékes.

A középiskolát  is megnézve, hogy ne menjen el a téma, tehát az a baj, hogy ész nélkül le akarják tudni a tanárok az anyagot a helyenként fáradt, flegma, motiválatlan diákok torkán. 9. osztályban ugyanis a diák látja, hova került, talán elégedett, talán nem és tudja, hogy 4 kemény év áll előtte. Ráadásul akár a suliról van szó, akár karantén oktatásról, itt már tényleg önállóság kell. Első körben meg kell tanulni kezelni a határidőket. Nem elfelejteni a dolgozatokat, beadandókat stb. Na erre rámegy majd két év, néha több is. Karanténban meg ez hatványozottan igaz. Ja igen, karantén és digitalizáció. Ha azt hisszük, hogy a 15-16 éves korosztály már elboldogul a neten, akkor tévedünk. A google-t használni nem tudják, de a wikipédiával is van bajuk bőven. Ami azt illeti a diákok 10-20%-a egy mobil applikáció vagy egy számítógépes program letöltésével is bajban van a feltelepítéséről nem is beszélve. Ez jelenti azt is, hogy link nélkül nem tudja megkeresni pl. hogy egy alap program (zoom, edmondo, google classroom, teams stb.) hol található. Nem képes beütni a keresőbe azt a pár szót és a temérdek találatnál nem tudja, mit, hol talál. Még magyarul sem, angolnál meg végképp meghal a dolog. Másik: szülők számítógépén pl. nincs office. Na ezt a gyerek nem tudja, sőt, ha megkérdezem a tinitől, hogy milyen operációs rendszer van rajta, akkor néz, mintha arabul kérdezném. Ha ezután rákérdezek, hogy milyen windows, akkor csak pislog, hogy ő azt nem tudja. Majd kiderül, hogy 7 és csak wordpad van. Ez akkor a szép, ha a diák infós, műszaki médiás vagy hasonló tagozatra jár és már min. 1 éve ezt tanulja...

Furcsa mód a szülők felkészültebbek, a 40-es és 50-es korosztály egész jól feltalálta magát, sőt a tanárok is hamar megbarátkoztak 60 éves fejjel is a programokkal. Persze vannak, akik még a napi e-mail ellenőrzéstől is tartózkodnak és hánynak a digitalizáció, de szerencsére ők vannak kevesebben a tanári karban.

 

Nehéz összegezni, de megpróbálom: maga a kihívás, hogy átálljon az ember az online tanulásra végül is sikerült. Nem jól, nem tökéletesen, de nagy tapasztalata sem volt benne a tanároknak, a szülőknek és a diákoknak. Sokan kérdezték szülők, hogy melyiket érzem jobbnak, működik-e a digitális oktatás.

Nehéz megmondani. Vallom, hogy a digitális oktatás lehet élményszerű, lehet jó, de 100%-osan nem fogja helyettesíteni a tantermi oktatást. A kettőnek a hibridjére van szükség. A tanterem, a csoportos tanulás, a kooperáció más gyermekekkel a lényeg és a digitális segítségnyújtás csak extra, ami színesebbé teszi a tanulást, felderíthetőbbé a világot. Panaszoltam fentebb, hogy a gyermekek elvesznek a neten. Igen, időben meg kell tanítani nekik, hogy boldoguljanak az online adattárakkal, forrásokkal és egyáltalán a lehetőségekkel, a mikéntekkel és a veszélyekkel is. Jelenleg a tanulók a tantermi oktatáshoz szoktak és a padokhoz, digitalizáció nélkül. Amíg egy évfolyam így kezd, addig a következő 12 évben így is fogják folytatni. Idegenkedni fognak a digitális világtól, megoldásoktól, a projektmunkáktól. Ez a tapasztalat. Az ember szeretne később lazítani, változtatni, de a gyermekeknél, tiniknél már rögzül a könyv-füzet-pad szentháromság. Esetleg megjelenik a laptop-kivetítő kombináció a tanítónál 1-1 jó videóval, de ennyi és ennek az önállóság is látja kárát.

 

Ez a pár hét tehát megmutatta, hogy mi az irány. A karanténnak vége, ha nincs új fertőzés hullám, akkor ősztől visszaáll a világ rendje, de csak halványan merem remélni, hogy általános iskolákban meglátják a tanárok és igazgatók a lehetőséget és picit elkezdünk irányt váltani.

Érettségi...

Bevallom, lusta voltam írni, így nagy kihagyás után jelentkezem a karantén-oktatásból félúton. Feszülten vártam magam is Maruzsa államtitkár bejelentését az érettségi kapcsán, de nem ért semmilyen meglepetés. Egyrészt az írásbeliket megtartják, bár könyörögnek a diákoknak, hogy minél többen halasszanak (de akkor minek ír bárki is?).

Miután így kigolyózták a beteg vagy beteg családtag miatt otthon maradó végzősöket, nézzük az opciókat:

1. Ahogy a szakszervezet is javasolta, adjunk év végi jegyet. Saját tapasztalatból tudom, hogy ez nem kellemes, engem is alulosztályoztak az érettségihez képest, de a jelen helyzetben ez lett volna a legideálisabb megoldás. Avagy a legkisebb rossz.

2. Online érettségi - na ez idealista. Ehhez más jellegű feladatokat kellett volna eleve megírni és meghirdetni az érettségibe. Sajnos nem számoltak ilyen lehetőséggel, így ez most ténylegesen lehetetlen, mivel sok tárgyból lexikális tudásra kíváncsi a vizsgáztató, az pedig segédeszközökkel elérhető. Ugyanakkor erősen kétlem, hogy az érettségizők tudnák, mit hol keressenek, mit hol találnak és milyen információnak higgyenek online. A nagyobb gond a segítségnyújtás avagy "ki tölti ki" az írásbelit, még akkor is, ha kamerás bejelentkezést követelünk meg a diákoktól (van minden háztartásban erre lehetőség?). Na mindegy, ez felejtős...

Tehát Maruzsáék döntöttek, írásbeli lesz, az iskolák meg derítsék ki 2 hét alatt, hogy ki érettségizik, ezt elektronikusan rögzítsék, ebbe a titkárok és vezetők bele fognak dögleni, mert alapjáraton 2-3 hét mindennek a rögzítése, de legyünk optimisták, hátha egyszerű felület lesz a rögzítéshez, pl. listán beikszelni a vizsgázni szándékozó tanulókat. Felszerelés: ja igen, szerezzen az iskola 2 hét alatt azt is, ha nincs, hát nincs. Nem kötelező...

És igen...ma volt arcuk Maruzsáéknak megkérni a tanárokat, hogy vegyenek részt a vizsgáztatáson, miközben mi tanárok feszülten várjuk, hogy a sulikban hány diák is akar most vizsgázni...mert nem, nem megyünk be vizsgáztatni. Legalábbis nem mindenki, nagyon nem. Arra meg befizetek, hogy az önként jelentkező kollégák elegen lesznek. Tehát a vezetőségeknek lesz alig egy hét, hogy megtudják, kik vizsgáznak és még egy bő hét arra, hogy meggyőzzenek vagy rávegyenek tanárokat a felügyeletre... Kemény meccs lesz, ezt jól hozzávágták Maruzsáék és a kormány a tantestületekhez és igazgatókhoz. Ha már ilyen "remekül" döntöttek, legalább a május 4-i kezdést kitolhatták volna 11-re vagy 18-ra. Viszont, ha már a kitolásnál tartunk, hadd jegyezzem meg, hogy az egyetemek nagy ívben tojtak a helyzetre. Nekik június végéig záruljon le minden, ha szóbeli nélkül, akkor úgy, mert ők júliusban dönteni akarnak és szeptemberben beíratkoztatni, csókolom. Nem ám, hogy később kezdjék az őszi félévet 1 hónappal....vagy szeptember helyett januárban intézni a beiratkozást és keresztfélévvel indítani sima félév helyett...áááááh....

Kezdő tanár és a rendszer hackelése

Tegyük fel, hogy lelkes, fiatal pedagógusként úgy érzed eljött a te időd, a lelked mélyén szunnyadó forradalmár jól meg akarja mutatni, mi is a helyes irány. Ismered az összes friss publikációt, imádod az alternatív pedagógiát és tudod, hogy te leszel az új megváltó. Ha így van, picit tegyük rendbe a fejedben a dolgokat, adok hozzá néhány tanácsot.

 

- Ne akarj állami intézményben alternatív pedagógiát bevezetni. Ha alternatív suliban tanítasz, ami valóban alkalmaz korszerű pedagógiát és nem csak a tandíjakat zsebeli be, akkor ott tehetsz, amit tudsz, de az állami suliban más a világ. Ott gyorsan felejtsd el a haladó módszertant, legalábbis úgy egészében ne tedd, különben már kereshetsz is új munkahelyet. Ne kezdd azzal, hogy te nem adsz jegyet 9.-ben, mert kivágnak...az igazolásokat ofőként be kell szedni, témazáró dolgozatot nem mellőzöl és igen, a cél nem a kiegyensúlyozott és nyitott fiatal felnőtt kinevelése, hanem a sikeres érettségi, nyelvvizsga és felvételi.

- Ne kezdj el kioktatni kollégákat, szülőket, vezetőséget. A szülők ezerfélék és ezerféle elvárásuk van, ne is akarj megfelelni mindnek, mert úgy jársz, mint a fickó, aki hol magát, hol a szamarát, hol a fiát szivatta más véleménye miatt. A kollégák idősebbek, sokan olyan lelkesen kezdték mint te és 20 pofára esés után beletörődtek abba, hogy ott folytatják, ahol elődeik abbahagyták. A vezetőség meg úgy érezheti, szereptévesztésben vagy, ő mondja meg, mit csinálj és nem fordítva.

- A rendszer szar, nem hackelés kell, hanem szemléletváltás. Hiába mondod azt, hogy aknamunkát végzel és végre a magad munkájában látod a jövőt, te egyedül vagy, és csoda, ha akad rajtad kívül a tantestületben hasonló figura. Tehát azt éred csak el, hogy a szülők és gyerekek téged akarnak majd tanáruknak, a többieket meg a pokolba kívánják. Egy idő után ellehetetlenedik a munkád, fúrnak, áskálódnak, kiutálnak és kereshetsz másik helyet. A kollégák többsége máshol sem lesz vevő rád, úgy fognak nézni, mint bajkeverőt. A hackelés nem megy fű alatt sokáig. Mit tehetsz?

- Mutass jó példát és szép lassan. Ne felejtsd el, hogy állami keretek közt tanítasz, nem vagy sem miniszter, sem államtitkár, tehát a rendszer marad. Úgy kell kis lépésenként váltanod, hogy a kollégáid ne utáljanak meg egyből és ne bukj el. Első lépésként ne felejtsd el, hogy a legfontosabb pedagógusi tulajdonság a következetesség. Bármit lépsz, bárhogy is döntsél, mindig készülj rá, hogy azt adott esetben meg kell magyaráznod. Önmagad levédése nyugdíjig tartó kihívás lesz. Fontos, hogy reális legyen a célod. Első lépésként bebizonyíthatod, hogy nem mérgező, ha a diák szeret téged. A hagyományos felfogás szerint ez hiba, ne miattad tanuljon a gyerek stb. A józan felfogás szerint láthatod, hogy te, főleg a rossz hátterű gyerekek szemében minta, pótapa/pótanya vagy és míg sok gyerek a szülei elismerésére vágyik, lesz sok olyan, aki ezt tőled kapja csak meg. Tanárként megmutathatod a gyerkőcnek, hogy értékeled, hogy a siker milyen fantasztikus érzés és később már önmagáért is fog tanulni. Ezzel szemben negatív hatása az emberséges pedagógusnak nincs. A kollégáid ettől még nem lesznek irántad gyűlölettel, csak furán néznek, legyintgetnek és várják a bukásod. Ne vedd zokon, többségük évek, évtizedek alatt megkeseredett figura, akit sok rossz ért. Kedves legyél velük, mindig megértő, akármiről is panaszkodjanak. A fontos, hogy ne ellentmondani akarj nekik, hanem a hidakat építsd. Nem te mész át majd rajtuk, hanem ők hozzád. Ha jól csinálod, a sikereid láttán ők is fel fognak bátorodni. Nem mind...lesz sok féltékeny, irigy, makacs. Ne feledd, hogy nem tudsz mindenkit meggyőzni, megmenteni. Ellenben a legmegátalkodottabb kollégád is picit enyhülhet, ha a tantestületet emberibbé formálod. A gyerekek, a szülők melletted állnak már, a vezetőség örül, mert 1. több és jobb gyermek érkezik a suliba, 2. az iskola híre javul, 3. az eredmények is javulnak, 4. a tanárok munkakedve is nő.

 

És mit tettél? Semmi nagy alternatív pedagógia, csak első körben kedves, megértő és következetes voltál a tanulókkal. Érdeklődő, olyan aki beszélget, kérdez, maga is mérsékelten megnyílik, aki figyeli a csoportot, a kohéziót, képes igazságot tenni, empátiát gyakorolni a legkeményebb kölkök felé is. Ezután apránként jöhet a korszerű módszertan, csoportmunka, pármunka, projektmunka, fejlődéskövetés, szóbeli értékelések év közben, szülők bevonása, rendhagyó órák...és célhoz értél. Kihoztad a maximumot, amit egy elhanyagolt, alulfinanszírozott, elavult iskolarendszerben el lehet érni. Ez nem Finnország, nem Svédország, Norvégia vagy Hollandia, nem Rogers, Montessori, Steiner vagy más remek figurák világa. Mégis boldogabb, kiegyensúlyozottabb, összetartóbb egyéneket és csoportokat tudsz kiengedni a társadalomba.

Kínos sztorik 1.

Természetesen az ilyen elbeszélések csak a képzelet szüleményei, ha egyezik a valóság bármely szegmensével, az csak a véletlen műve lehet, meg az, hogy megtörtént...Természetesen más neveken.

 

Anyuka nincs még 40 éves, törékeny, labilis, látszik rajta, hogy megviselte sok minden. Aggódik...a fia kis lókötő, jópofa, de természetesen minden ami vonzza, törvénybe ütközik.

- Az apja egy szaralak tanár úr...tudja...rá se néz a fiára, nem is keresi Lacikát... (ifjú Hagrid megértően bólogat)

- Igen...értelmes, ügyes srác, bár iskolába nem szeret járni, nem tudom, mi lesz vele, pedig jó hangulatúak az órák.

- Óóóó ő nagyon szereti magát! Igazából egy apa kellene neki. (Hagrid jó pókerben, de az izzadság cseppek maguktól megindulnak) Érti, egy pótapa, aki nem viszi rosszba. A baráti körében is keresi a pótapát, az idősebbek közt, azok meg olyan léhűtők, mint az apa. Igazából neki nem csak osztályfőnök kell, hanem egy olyan pótapa, mint maga, egy jó minta.

- Nos...ez megtisztelő, de biztos, hogy egy tanárt nem tud pótapának tekinteni.

- (Anyuka átszellemülve a lelkesedéstől) De igen! Imádja magát, maga csodálatos! Pont ilyen pótapa kellene neki!

- Nem tudom, menne-e nekem ilyen, de igyekezni fogok, csak lássam is benn olykor Lacit.

 

Lacit ritkán láttam, nem lettem pótapja, rövid ideig tanítottam náluk, nem Laci miatt. Laci nem kallódott el teljesen, de az osztályból később kibukott és csúszott le...Sajnáltam az édesanyját, tipikusan az a szülő, aki vért izzad, dolgozik, mint egy ló, mindent feláldoz, de kevés...ilyenkor mindig a másik szülő kell, többnyire a megfutamodott apa, de láttam megfutamodott anyákat sirató gyermeket is. Sajnos az ofő nem pótapa. Aki ezt eljátssza, nem őszinte. Segíthet sokat, én is mentettem lelkeket, de ahhoz az kellett, hogy a gyermekkel egy hullámhosszra kerüljünk. Lacinál erre nem láttam esélyt, tudtam, hogy nem menne. Ha szülő vagy, tanártól ilyet ne kérj. Lehetsz vele bizalmas, de legyél empatikus, gondold át, mikor hozod kínos helyzetbe.

Hogyan válasszak a gyermekemnek pedagógust?

Kezdem egy pici trollkodással, hogy utána normálisan is kifejtsem: Költözz külföldre, keress egy haladó sulit és lakj mellette, vagy...örülj, hogy ha van tanár a helyi iskolában, ne válogass hát...

 

Komolyra fordítva, gyakorlatban a tény az, hogy nincs nagy választási lehetőség. A tanári pálya nem vonzó, sosem volt az. Nem tudok hivatalos statisztikát, de 5 éven belül a pedagógusok 10-20%-a nyugdíjba vonul. Pályakezdő 5% sincs. Ez hangsúlyozom, nem statisztika, csak az, amit látok. Lehet persze hőzöngeni, hogy az életpályamodell micsoda segítség...igen...nagyon...nélküle 0% lenne a pályakezdők száma és még többen otthagyták volna már a szakmát. Szóval ez nem megoldás, hanem arra jó, hogy működjön még pár évig az oktatás. De most hagyjuk ezt a témát egy későbbi posztra.

Tételezzük fel, hogy az ember válogathat...Bár nem tudom, hogyan és miként, amikor fix körzetek vannak, de ez ugye Magyarország, ahol mindenki ügyes, talpraesett és végtelenül becsületes.

Tegyük fel, hogy tehát akad 1-2 suli, 2-2 osztály legalább és az ember megnézi a nyílt órákat. Ezek kirakat órák, mind szépek, jók és csak kevés támpontot adnak, de adnak.

Amire érdemes figyelni:

- Hogy kommunikál a tanár. A nem előkészített szavak az érdekesek, egy reakció a gyermekek szavaira, kérdéseire. Természetes? Mesterkélt? Ha természetes, akkor az jó jel, a pedagógus nem akar a szülők előtt sokkal többnek látszani, mint amilyen. Bántó? Ha úgy érzed, hogy nyers, csípős, gúnyos, akkor gondolj bele, hogy ez egy kirakat óra, a hétköznapokban ennél kétszerte durvább lesz a helyzet.

- Mennyire élveznéd te magad az órát a gyermek helyében? Ha a bemutató óra is unalmas, akkor a gyermek kemény 4 év elé néz. Persze, ha látod, hogy a gyermek élvezi, akkor az más, de próbáld a gyermek szemével nézni. Mennyire interaktív? Bevon mindenkit? Türelmes?

- Válts vele pár szót az óra után, figyeld, hogy beszél másokkal. Sőt, érdeklődj más szülőknél! Ha van rá lehetőség, a felsőbb éves tanulók szüleinél is érdeklődj. Nincs tökéletes pedagógus! Mindenkinek van jó és gyenge oldala, neked meg egyéni elvárásaid. Azt kell nézned, hogy a magad igényeihez ki áll a legközelebb, de talán még fontosabb, hogy kivel érzed, hogy szót tudsz érteni. A szülővel nem vagy kelletlenül kommunikáló pedagógust kilométerekről kerüld el!!! Alapvető, hogy a pedagógus a gyermekkel és a szülővel is együttműködik és rendszeres kapcsolatot tart fenn.

Érdekes tapasztalat, de nehezen alkalmazható a következő: Amikor szülőként pedagógusokkal beszélek, néha próbálom kicsikarni belőlük, hogy véleményt formáljanak a kollégáikról. Nos, tény, hogy a kollegialitás sokak szemében szent és sérthetetlen alapköve mindennek. Sok pedagógus úgy nézi, hogy össze kell zárni, mert a gyermek és a szülő ellenség, aki földig készül rombolni mindent! Ha egy pedagógus kiemeli segítő szándékkal a kollégája jó és rossz oldalát is, őszintén beszél, akkor is, ha kedveli, baráti viszonyban vannak, akkor ez a pedagógus egy ritka kincs. Mert őszinte...nem bántó, nem fúrja a kollégáját, de tudja, hogy elsősorban neked kell segítenie, te vagy a szülő, aki a legjobbat szeretnéd a gyermekednek. Ez a pedagógus megbízik benned, nem ad ki privát információt, de a véleményét fel meri vállalni. Nem kétszínű, nem ajnároz senkit és titkol el kellemetlen tényeket. Ez a pedagógus gyermekközpontú és bátor, becsüld meg, támaszkodj rá, a kölcsönös bizalom sokat fog segíteni nektek az elkövetkező években.

 

Általános iskola...anno...csak egyszer

Utálom az élettörténeteket olvasni, különösen a sablonosokat. Minek? Elkezdi alfánál, befejezi omegánál. Miért nem im medias res? Végül is hagyhatunk előzményeket, előtörténeteket. Ez a 3. blogom, kettőt a freeblog a cybersírba vitt magával, amit nehezen bocsátok meg, de annyit megtanultam idejekorán, hogy az ember legyen anonim, ne adja ki magát, ne legyen felismerhető, így az önéletrajzba a lehető legkevesebb konkrétumot akarom írni.

Valahol ott kezdődik a dolog, hogy az ember egyetemen, főiskolán egy rakás jó dolgot hall. Kooperáció, új szerep, empátia, szeretet nyelve stb. Levizsgázol belőle, úgy érzed, hogy tiéd a világ. Persze vannak intő jelek, pl. a már diplomás évfolyamtársaid, akik tanítanak és majdnem meglincselik az egyetemi tanárt a következő mondatokkal:

"És mit csináljak a cigánygyerekkel amelyik eleve pofátlan?"

"De a cigánygyerek úgy születik. Úgy nevelik"

"Miért nem lehet pofonvágni? Csak az segít, ha jól megverem"

Prof meg izzad, néz, türelmesen elmagyarázza, hogy a pofon után csak egy agresszív társadalmat hagyunk magunk mögött, hogy abból a gyerek nem tanul semmit, de egy elfojtott düh és gyűlölet marad csak és a szeretet nyelve, a jó légkör már ezermilliószor bevált...

"Maga egy percet sem tanított közoktatásban és osztja az észt"

De...tanított.

SEBAJ! Az élet megy tovább, klumpás 45-50 éves tanítónénik mindig házsártoskodtak, azután csak alakult minden szépen és jól...és jön a hospitálás, ütős gimi, erős képzés, emelt óraszám, tagozat, tanárnő valahol 60 körül, de próbál progresszív lenni. Az embert lenyűgözi a hely, ódon falak, a megállt idő, néhol projektor, számítógép, csendben figyelő gyerekek, a város krémje, vizsgatanítás meg piha...

 

Első munkahely a cigánysor mellett. Fő a kihívás, az új tudás, a világmegváltás és egyéb baromságok. Diri 50 éves kujon:

- Te hogy állsz a cigányokhoz?

- (Hagrid pislog, mint egy nagy béka) Én...szót tudok érteni velük, nem gondolok semmi különöset, de tudom, hogy nehéz. (Itt már belelendül, mint egy lovag, aki verselni kezd a páncélban...)

- Aha...az jó...mert én rohadtul utálom őket.

A tantestület pedig...10 év után olyan, mint ami mindig is volt. Kiégettek, alkoholisták, 1-2 liliomtipró is. Sivár minden, senki sem érti, mi miért nem működik. Begyújtom magamban a reformokat, Fromm, Ranschburg a motorházban...és...semmi. Megy persze, döcög, szeretik a fiatal szakállas óriást a kölykök, magyarok, romák meg mindenki...van, ami megy, máshol alig...

 

Na de hospitálunk! A kezdő tanul! Klári magyar nemzetiségű, származású, de nem itt született. Valamely szomszédban. Hagrid ül, néz, figyel...az óra elején akit csak lehet be kell kussoltatni. Megy...Hagridnak eszébe jutnak a régi tanárjai, a kis óriás ül általánosban és azt hiszi, hogy a szerencsétlenkedő tanára kezdő, fenyeget, sokszor maga sem tudja a jó választ, de majd...még 5-10-20 év és ez már a múlté lesz! Klárit nézve Hagrid rájön, hogy anno az ő tanára egész rendben volt...az óra interaktív lenne, de lényegében kiselőadás, néha felolvasás. Pármunka, csoportmunka sehol...Hagrid túléli, a gyerekek is, Klárika boldog, túlélte az órát, a férje megveregeti a vállát, a kölkök betörve, a 2-es meglesz mindnek, más úgysem lesz belőlük...

Klári még egy órát mutat be Hagridnak...telik az idő, 10 perc, 20...Hagrid arra ébred, hogy a gyerekek kuncognak és Hagrid arra gondol, vajon horkolt is-e. Klári meg van sértve, Hagrid pályafutása első sikerének érzi ezt. Más úgysem él kritikával...

Szerencsére Hagrid benéz Ilonához is, idősebb, vidámabb nő, beszélgetnek is. Ilonánál van a legrosszabb osztály. 10 percig Ilona beszélget velük...alig van különbség magyar és cigány gyerek közt, "égetnivaló kis ördög" mind, de látszik, hogy majd kiugranak a bőrükből. Mindegyik mesél, a lóról, a lovaskocsiról, a fogatversenyről, mesélnének a bulákról is, de tudják, hogy azt nem illik. 10 perc után lenyugszanak, leülnek, figyelnek...a fele tanul, a másik fele hagyja a többit tanulni. A lányokat 12 évesen már eljegyzik szülői megegyezéssel, 1-2 év múlva már szülnek, de az élményük az iskoláról Ilonánál jó. Ilona Hagrid első példaképe lesz. Egy nyugdíj előtt álló tanítónő is, az osztályát tanítja Hagrid, alsósok még és lelkesek, ez az első sikerélmény. A tanítónő Mariann néni mosolyog, nem töri meg 40 év minimálbérezése, Hagrid a pályakezdő fiatal remekül együttműködik vele, az osztályt nem rontották el, a gyerekek élvezik Hagrid óráit, pedig egy átlagos osztály.

Hagrid körbenéz a tanév végén és látja, hogy néhány üdítő kivételtől eltekintve itt az emberek vergődnek, mindenki azért egyezkedik a szülőkkel, hogy pofozzon, üssön, leüvöltse a gyerek fejét. A pályakezdő eldönti, hogy általános iskolába akkor megy, amikor piros hó esik az általános iskolákban már lehet nem kőkori módszerekkel tanítani és a többség is ezt teszi. 

Hagrid sok-sok év után apa, gyerekei alsósok és látja, hogy jó, ha 50%-a a tanítóknak követi ezt a remélt irányt.

Az RTL-tanár

Gondoltam, benyomok ide egy képet is, de nem promó oldal ez, kihagyom egyelőre a vizualitást, így is egy nap alatt ez a 3. posztom, ami ritkaság lesz...

Nem akarok sokat írni róla, a többség tudja, hogy

1. a valóságtól itt-ott erősen elrugaszkodik

2. idealizál (és szórakoztat, elvégre filmsorozat, nem dokumentum a Spektrumon)

3. szájbarágós, de kedves filmecske

Nos Nagy Ervin karaktere Szilárd bevágódik a közoktatásba és rendet tesz, ő a tanárok Bud Spencer-e, a rosszfiú, akiért a kollégák rajonganak, azonnal bratyizik vele mindenki, a diri is felnéz rá, mint a tűzoltóra, aki új életet visz a suliba. Igen, így kezdtem, bőrkabát, berobbanás, fiatalabb fejjel, Anger diri hiányolná is a metál zenét, ha nem lennék ott, vagy Szilárd nem lenne ott...és..

...most játsszunk el picit a gondolattal, fogjuk meg Szilárdot, hagyjuk a német közoktatás mintájára leképezett "rtl-magyar" sulit. Tegyük bele szegényt egy átlag hazai suliba. Eredmény?

1. Szilárdot mindenki utálja, 1-2 kivétellel, róluk később.

2. Szilárdot állandóan jelentgetik, hazudnak róla, magyarul fúrják, Szilárdtól meg kell szabadulni.

3. Szilárd szenved, szeretik a tanulók, de ami nála működik, máshol nem. Szilárd érzi, körülötte megállt az idő, csak az ikt fejlődött, az is alig.

4. Semmi sem változik. Szilárd majdnem magányos harcosként küzd. 30-as, 40-es fiatalabb és 60 éves kollégák is azért szurkolnak, hogy elbukjon, hogy nekik ne kelljen mást, másképp csinálni, mert amúgy nem is tudnák és nem is akarják. A lényeg, hogy mindenki megtarthatja az állását, utálhatja a hülye kis libsi-mindentszabad Szilárdot, aki nem tud tanítani.

 

Szilárd harcostársai azok, akik lelkesen minden évben kiválasztják a legjobb képzéseket. Új technikákat, ikt használatot, módszertani előrelépéseket sajátítanak el. Eközben a 60 éves Bözsi néni, Jóska bácsi, a 30 éves egyházi sulikat végzett aggleány Magdaléna és a népnemzeti 29 éves Dávid Taksony bácsi hőzöng, hogy a szülők és a gyerekek is Szilárdot és kolléganőit akarják, remélik, kiimádkozzák.

 

Majd jön a cigiszünet és Bözsi néni, Jóska bácsi, Magdaléna és Taksony lenn örjöngenek az utcán, hogy a gyerekek a leglustábbak, legalávalóbbak a világon, rosszindulatúak, véglények, barmok, semmire sem vivők, elkényeztetettek és utálják őket, mint a szart. Slukk le, tüdő, ki...füst, köhögés stb.

süti beállítások módosítása