Ahelyett, hogy mélyebben belemennék a témába és a részemről röhejessé és drágává vált Szigetet elmeszeljem, inkább felhívnám mindenki figyelmét egy nagyon rossz tényre. Jelenleg a szavazatokért folyik a harc. A Fidesz pánikszerűen rohamor AI videókkal, kamuképekkel és adókedvezménnyel, nyugdíj kiegészítésekkel stb. 

Ami a fesztiválokat illeti, sajnos az ország kettészakadt. Az idősebb korosztály számára (tisztelet a 20-30%-nyi kivételnek) a következő a fontos: ne legyen pride, sem b***k, ne is lássanak ilyet, hátha akkor nem létezik és az unoka sem coming out-ol (de igen). Ne legyen az EU-ban Ukrajna. Baltaarcú papa és mama le sem kakkantották hol van Ukrajna és mit csinál, sőt ha az ukrán csempész hozta az olcsó cigit, csokit, kilószámra megvették. De most a Kádár-rendszerben még tapsikoló emberkék hirtelen Kárpátalja revízióját vizionálják. Egészségükre. Ja és a nyugat takarodjon, zenéstül, mindenestül. Na ez már könnyebb nekik, mindig ezt szajkózták, hogy a "nyugat a szakadék szélén áll". Közben összeomlott a keleti blokk, gazdaságilag padló, durva infláció, szabadrablás stb. de a nyugat megvan. Igen, az elcseszett bevánrodláspolitika ellenére. 

Na mármost baltaarcú papu-mamu számára a Sziget megtesesíti mindhárom témát, igen, még az ukránt is, nehogy már egy zenész kék-sárgában lépjen fel (kivéve ha svéd). Mert  a Sziget a nyugati fertő, nyugati, meg mindenféle zenész, mindenféle közönség, igen négerek is (mamu sikít, mint szegény anyukám, ha négert lát, mert fehér a foga és sötét a bőre...nem vicc, anyu még mindig megijed a legdecensebb orvostól, egyetemistától is, akkor is, ha tényleg életmentő műtétet végez rajta...), meg a b***k is jönnek, meg fertő az egész. A drogot direkt nem írom le, tilos és ez így is van valahol rendjén, más kérdés, hogy nem sokan tartják be, de ennyi erővel minden falusi diszkót be kéne zárni. 

Mi ebben a rossz hír? Az kedves olvasó, hogy Mamuk és Papuk sokan vannak. És bizony itt az ő szavazataikért folyik a harc. A fiatalabbakat bukta a Fidesz, próbálja az 50 felettiekét zsebre tenni. Ott bizony még mindig van 60% körüli, feletti népszerűsége. És ami rosszabb hír, a Tisza a győzelemért pont ezt a közönséget célozza meg. nincs kompromisszum. Igen, volt beadványuk, Karigeriékkel vitájuk, hurrá. Elrendezték? Nem, egyik oldal sem. Így a DK, MKKP még mutathatja a fiataloknak, hogy figyi...szavazzatok már ránk, hadd jussunk be mi is a parlamentbe. Emellett persze ott az a nem gyenge tény, amire a Tisza hívta fel a figyelmet, hogy bár a főváros elég ramaty anyagi helyzetbe került, azaz a Fidesz és a kormány szépen veszi el tőlük a milliárdokat, a közgyűlés mégis támogatja a Tiborcz és köre tulajdonába került Gellért fürdő felújítását. A Sziget MP szerint lesz. Nem hiszem, de üsse kavics, nekik mindegy, 

A kérdés, hogy ha nyernek, akkor is fontos lesz ez a benyalás az exfideszes 50-100 közötti korosztálynak vagy végre lehet civilizáltan kormányozni. 

Onnan tudod, hogy jó helyen dolgozol, hogy meglepődsz, amikor a tanulóid lelkesen kezdenek bele a pármunkába. Elképsztő, hogy éveken át a korábbi helyeimen az elmaradott frontális oktatás volt a divat és ahol a tanárok többsége frontálisan előad, mintha egyetemen oktatna, ott bizony nincs előrelépés és a gyerekek is megszokják a passzív órákat. Ahol van némi innováció, ott már a közeg is más és a gyerekek élvezik, hogy együtt gyakorolhatnak 2-3 fő közösen, kisegítve egymást, megbeszélve témákat, problémákat, stb. Mielőtt azért elöntene a túlzott optimizmus, jelzem, hogy a pármunka, csoportmunka órán már legalább két évtizede kéne hogy folyjon. Az egyetemek igyekeztek ezt belénk, tanárokba nevelni. Más kérdés, hogy a fejekben elképesztően erős az ellenállás... Remélem, nem sokáig, mert ez még csak az első lépcsőfok az önállóbb órai ismeretszerzés felé.

Amúgy tök állat volt a Monolit fesztivál is a Dürerben. A Between the Buried and Me még mindig üt, de jópofa volt a Shining, egyedi az Orion Dawn stb. stb.

Azért van az az érzés is, amikor az osztálykiránduláson a gyerekek kérik, hogy tegyél be nekik egy táncolható zenét, majd benyomsz egy slágert az Igorrr-tól és elkezded rá ropni. Elsőre jön a meglepettség, utána a kósza lelkesedés és tánc. Némi beszélgetés, eloldalgás után, fél óra múlva picit pihenni mész, de hallod, hogy páran a füvön labdáznak és szól a jbl és már egy másik Igorrr szám dübörög belőle. Ha nem is ez a szakmám csúcsa, de egy kis hegyhátnak azért betudom. 

Ha bárki idetéved és látja, hogy a korábbiakkal ellentétben, nagyjából néhány havonta köhögök fel egy posztot, az ne csodálkozzon. Az élet huncut csobbanásai közt himbálózó hajó és árbóckosár nem olyan, hogy könnyű legyen állni, ülni és onnan fentről közéleti naplót körmölni vagy gépelni. Már tart a kampány, izzik a színház, mi meg nézzük szájtátva vagy legyintve a ripacskodást. Túléljük. A mai napot azért pattogatott kukoricával a kezemben figyelem. Honvédelem, neo-Öszöd, Tisza-lózungok, Fletó el, szocik elő a zenekari árokból, de botlással átesnek a csapóajtón. Inkább egy mókás geg, mint egy színdarab. 

Próbálom közben megtartani a távolságot és a blogot nem keverni semmi személyessel. Eddig ment. Ha néha mégis idekívánkozik valami, megpróbálom művészien kifejezni. Milyen nagy a világ, 8 milliárd ember. És milyen kicsi. Mennyire magányosak tudunk lenni ennyi ember között, ha különbözünk.

All the word's a stage - Színház az egész világ. Igen, színész benne mindenki, férfi, nő, gyerek, de még a macskád és a kutyád is produkálja magát, ha valamit el szeretne érni. Ez a világ nem a bizonytalan embereké. A felnövés egyik alapkövetelménye a bizonytalanság elhagyása. Aki ezt nem teszi meg, az ragadozók prédája lesz. Felnőtt fejjel, főleg ha az ember szerencsétlenül az ún. megfigyelő típusa a társadalomnak, akkor azt látja, hogy mindenki próbálja rejteni a bizonytalanságát, az aggodalmait, kétségeit. 

Amikor munka közben, akár szinte kezdőként a legapróbb dolgokban is próbálsz villogni, amikor veteránként próbálod mutatni, mennyire könnyedén veszel akadályokat, akkor az bizony színészkedés. Senki sem akar gyengének látszani. Az vérszagot jelent. Meg taszít is. A bizonytalan ember, ha őszinte, akkor úgy tűnik, mintha segítségre szorulna. Segíteni pedig nem szeretnek az emberek. Mindenki fél, óvatos és érthető módon gyanakvó. Még sosem voltunk talán ennyire magunkra maradva és magányosan.

Nem hittem volna, hogy előbújok és azt sem, hogy pont januárban, de egy rövid bejegyzés belefér munka előtt.

Trumpot beiktatták. Nincs vész, legalább a poénból - hogy az ezért rajongó rokonokat elhallgattassam - vett kripto vacak árfolyama felment. A belpolitikai része nem érdekelt. Az amcsik megszavazták, süssék meg. Ha betiltja az abortuszt minden államban vagy ráveszi az államokat...vagy ha megint villamosszékkel végeztet ki embereket, hát egye fene. Szívnak 4 évig, majd keresnek helyette mást. Persze, ha a demokraták komolyan felkészülnek és nem az utolsó pillanatban váltanak jelöltet. De mindegy is, az Államoknak 70-80 éves taták kellenek, ámen. Harris-ről lehet vitatkozni, meg a demokraták Woke-osodásáról, de úgy érzem, hogy a republikánusok is elbuknának egy választást, ha nőt indítanának.

Ami izgatott viszont, az a külpolitika. Most a Grönland és Panama elfoglalása más kérdés, bár durva az is. Amire nagyot néztem reggel az ez:

https://telex.hu/kulfold/2025/01/21/donald-trump-rendelet-who-egyesult-allamok

Trump a Covidot "remekül" kezelte. A bukását is lényegében ez okozta elsősorban - a megosztó stílusa mellett. Így az, hogy ehhez visszakanyarodott 4 év után, elég meredek. Ha a nemzetközi szervezeteket, a klímaváltozás elleni harcot és hasonlókat megfúrja, azzal legalább olyan károssá válik a tevékenysége, mint Kínának. Márpedig, ha két ilyen hatalom számára csak a gazdasági érdekek fognak dominálni, az nagyon nagy bajokat okoz még.

Mélyebben idő, energia és lélek híján nem mennék bele. Mindenki gondolja át, ahogy akarja.

A művész nehezen néz szembe a sorsával. Érzékenysége, összeférhetetlensége miatt elmagányosodik és felörli önmagát. Az alkotó a műalkotásba öl mindent, miközben isteni erő nélkül teremt. 

A művész küzd a sorsa ellen és feladja. Nem tehet másként. A műve elnyeli valóját, előbb a lelkét, a testét és a világ, a világ tudomást sem vesz róla. Eltűnt egy ember.