Itt a folytatás további fellépőkkel. Szerencsére csak kevés eső esett éjjel, így az első két nap csak kevés fennakadás volt.

A délutáni fellépőkről nem írok, messziről hallva egy keveset belőlük, az volt az érzésünk, hogy jobb, ha nem kínozzuk magunkat. Bocsi.

A Shallov. volt az első aznap és annyira visszafogott produkcióval indítottak, hogy az ember úgy érezte, inkább egy kis klubban kéne még fellépniük a haverok előtt, hogy tapasztalatot gyűjtsenek a komolyabb koncertezés előtt.

A tóparton felállított Kacsatónia színpad sajnos sokszor kimaradt, de este pótoltuk, a Terra Profonda zenéjére ugyanis felkaptuk a fejünket picit. Nem, nem vonz nagyon a déli blues és a country témák sem, de az énekes (Vincenzo) hangja elég érdes és rekedt volt ahhoz, hogy pici figyelmet szenteljünk nekik, ráadásul néhány téma nem is szólt rosszul. Magyarok amúgy, Vincenzo is itt él, ha jól tudom, így ezzel  a második napon a mieink megmentették picit a magyar bandák becsületét. Persze még lehet, hogy lemaradtunk pár jó csapatról a Shell Beach-en kívül, ezesetben ezerbocs tőlük.

Az Osztálykirándulás színpadon koraeste a hardcore dominált, ami nem a mi világunk,így csak röviden, a BIPOLARIS és a S.N.O.T produkciója mondjuk, hogy rendben volt, legalábbis úgy emlékszem, hogy mindketten korrekt kis koncertet produkáltak, igaz a S.N.O.T-ról eljöttünk, mert kezdődött valami izgalmas a nagyszínpadon.

Entrópia Architektúra: Már sokszor beleütköztem a nevükbe fesztiválokon, koncertajánlóknál és sok dicséretet kaptak, így kíváncsi voltam rájuk és sikerült is elcsípni őket. Nehéz jól megfogalmazni. Bármit is csinálták az urak a színpadon, a közönség velük egy egészet alkotott. Nem mindenkinek fekszik a zenéjük, ez biztos, de tény, hogy élőben nagyon be tudják vonzani az embert és "eggyé válsz a zenéjükkel". Semmi szövegelés nem ment a halk témák és a mantra alatt sem. Nem én vettem észre, de lenyűgözött, hogy talán a zárószám alatt az énekesek számolót használtak a kezükben, azt morzsolták. Mindig tanul az ember. Ezen a napon az egyik legjobb, de mindenképp a legkülönlegesebb koncert az övék volt.

Sylvaine: a fiatal norvég csapat volt a nap csalódása. Itthon persze más, a kellemes, pszicehedelikus altató este tökéletes zene, vannak keményebb számaik is, picit a dán Myrkurra hajaznak, de kevesebb bennük az embergia. Sajnos ez egy fesztiválon nálam, nálunk sem jó pont. Pár szám, himbálózás a gitárral, visszafogott játék, pózolás...nem, ez nem nekünk való.

Amúgy is szerettem volna nosztalgiázni és meghallgatni az Agregatort is, akik 20. évfordulójukat ünneplik. Az hamar feltűnt, hogy Mikus Tomi (alias Tass) már nem száraz. Azonban annyira profik voltak a srácok, hogy ezt meg sem érezték. Az ének kifogástalan volt, a humora egyedi, a mozgás élénk, a gitárjáték pedig elképesztő, hajszálpontos és hibátlan. Nagyon jól esett őket hallgatnunk, feldobta az estét!

A Celeste helyett a Reasont választottuk, őket is rég hallottam élőben és tudtam, hogy ők az egyik legigényesebb hazai zenekar. A The Healer-t még csak távolról lehetett hallani, hamar kezdtek, de nem maradtunk le róluk, és a legjobb számaik még bőven hátra voltak. A technikai nehézségek ellenére is nagyon ügyesen, profin játszották végig a setlist-et, Mikus Tomit is felhívták egy közös éneklésre. Összegezve, a Reason, mint állandó fellépő remekelt. 

Csak két napot voltam a fesztiválon, így kimarad a Laibach, ami kevésbé izgat, illetve kimarad a Thy Catafalque is, akik még mindig a legjobb magyar együttes, de őket legalább a Budapest Parkban sikerült elcsípni. Jövőre azért mindenképp tervbe veszem, hogy legalább 2 napot ismét eltöltsek a Fekete Zajon, biztos lesz elég sok jó együttes a fellépők között akkor is.