Télen valahogy nincs mindig nagy kínálat koncertekben. Akad persze 1-2, de ősszel és tavasszal sokkal jobb a felhozatal. A helyszínváltozásnak személy szerint örültem, a Dürer új helye nem csúnya, de amikor az ember felutazik Budapestre, akkor nagyon kiesik, de szerintem a fővárosiaknak is. Az Akváriummal ilyen szempontból nincs gond. A Cryptodira-ról lemaradtam, picit kihallatszott még, de sajnos az előzenekarok ilyen szempontból pechesek. Becsületből ezekben a pillanatokban pótlom és be kell látnom, nem rossz, sőt! Helyenként nagyon jól szaggatós, progmetálos élmény, de igazán felszabadultan. Ha még visszatérnek, akkor legközelebb már talán nem hagyom ki, de ehhez későbbi kezdésre lesz szükség, mert azért bármennyire imádja is az ember a zenét, mindenről nem lehet lemondani.
A Between the Buried and Me-t nagyon vártam, a Colors II amúgy is olyan album, amit nem nagyon fogok megunni, talán az egyik legjobb volt a 2021-es korongok közül. Ki is tettek magukért, itt talán a helyszín miatt éreztem némi hiányosságot. Egyrészt szépen megtelt, bár nem volt túl nagy terem, a hangosítás meg döcögött inkább, mintsem hasított volna, ahogy azt ilyen együtteseknél várná az ember.
A gitárjáték előtt le a kalappal, prog metál bandáknál mindig őket tudom a leginkább tisztelni, utánuk a dobosokat, énekeseket, bár az egész együtt az igazi. Talán egyetlen dolog motoszkált még bennem, mintha ez énekes Tommy picit fáradt lett volna, ami turnén nem csoda, de helyenként a lendületes billentyűzéssel kombinált éneklésén vagy a mozgásán láttam hasonlót. Vagy szándékos volt és szimplán zsenik, mindegy is.
Haken. Aki ismer, tudja, hogy a két banda közül a BTBAM állhatna hozzám közelebb, kellőképp őrültek ugye, a zúzás és a líraiság egyvelegét szinte tökélyre hozzák, de bevallom, nagyon kiváncsi voltam a Hakenre is. Egyrészt őrültségben partiban vannak, a zúzás miatt sem kell aggódni, szaggattak a riffek náluk is, a dobosra kevésbé koncentráltam valamiért, meg úgy általában is, de tudom, hogy prog metál bandáknál ők viszik a hátukon a többieket. A szintist szemmel tartottam és nem csalódtam, vagány effektek bújtak elő, amikhez kell nem kevés spiritusz. Ross pedig nem tűnt fáradtnak picit sem. Ezzel nem a BTBAM felé akarok kritikával élni, inkább a Hakent dicsérném. Én zenészként elsősorban a zenére figyelek, de a koncert számomra is show és kész. Ebben pedig nagyot mentek a srácok, még a számomra picit lágy, már-már pop-osan hangzó kevés szám ellenére is.
Az Amorphis után ez a koncert is belémég és velem marad egy életre, nem is kérdés.
I'm not the writerIt's youFor I'm drenched in error and silhouettesWe've been on this same page beforeTogetherForeverTogether as one
