Bevallom, nem hittem volna, hogy még valaha írok ide. Egy utolsó bejegyzés talán még belefér. 18-án szombat este a jobb zenei ízlésű emberek elsétáltak az Analog Music Hall-ba Budapesten, Újbudán és belekóstoltak az ausztrál Caligula's Horse és előzenekarai zenéjébe. 

Sikerült nyitás után érkezni és a számomra szinte teljesen ismeretlen Four Stroke Baron-t meghallgatni. A nem túl régi nevadai banda számaiba belehallgattam a héten és mindenképp hallani akartam őket élőben is. Ami azt illeti a trió egész jó produkciót hozott össze. A zenéjük elég kreatív, picit sok effekttel és egyedi énekhanggal, ami nem jött be tökéletesen, de valahogy az összbenyomás mégis kellemes volt. Na meg azért le a kalappal, egy kis amerikai csapat egy szintén nem túl híres ausztrál banda előzenekaraként koncertezget Európában és fellép nálunk is, szóval ez önmagában tiszteletre méltó. 

Némi sörszünet után kezdett a The Hirsch Effekt, ők Hanoverből érkeztek és a számaik spotin elég jól szóltak, ha nem is mind, na de élőben...már az első számot nehéz volt végighallgatni. A többit jobb volt távolról...de úgy sem kötött le. Fantázia alig szorult beléjük, a színpadon felesleges bohóckodás és teátrálisság jellemezte őket, sajnos a három banda közül kilógtak. Nem tudom, hogy talán tapasztalatlanok voltak és majd egyszer belejönnek, de sajnos élőben az élmény nem volt sem jó, sem maradandó. 

Végül a várva várt Caligula's Horse is érkezett és az elsőtől az utolsó percig egy igazi zenei sodrásba rántották a közönséget, így engem is. Mind a négy zenész nagyot ment, elképesztően éltek a színpadon, nem kellettek hozzá nagy fények, látványos mozdulatok. Minden passzolt a zenéhez. Az énekes karizmatikus srác, tökéletesen összhangba került a közönséggel és maradt is. A basszer és a dobos nem olyan régi tagok, de nem tűnt volna fel, ha nem mondja az énekes. A gitáros szinte eksztázisban játszott végig, látszik, hogy a számok az ő gyermekei, mindnek érzi a születését és azt, ahogy útra keltek. Ezt zenészként, szerzőként is meg tudom erősíteni. A számok elsősorban a friss albumról a Charcoal Grace-ről érkeztek, ami nagyon erős album lett, de néhány régebbi klasszikust is eljátszottak. Nem tűnt hosszúnak a koncert, bírtuk volna még egy órán át is simán, pedig így sem volt kevés, a visszatapsolásra is jöttek még egy számmal, le a kalappal előttük. Picit féltem, hogy itt is csak 100 fős közönség lesz, mint a remek Persefone koncertjén pár hónapja, de úgy láttam, hogy jobban megtelt az Analog, talán 150-en is lehettek. Tegyük hozzá, hogy ilyen bandák, mint a Persephone vagy most a Caligula's Horse esetén egy Budapest méretű város és környéke minimum 300-500 fős közönséget kellene, hogy produkáljon. Remélem, hogy egyszer még lesz jobb zenei élet is Magyarországon. 

A közéletről nem írok, a társadalom eleve beteg, így nem csoda, ha nem alakul jól a politikai élet sem. Az emberek java része úgy issza az orosz "féknyúzt", mint a vizet. Ilyen közegben még Magyar Pierre feltűnése is üdítően kéne, hogy hasson.  Na nem mintha bíznék benne, mert rohadtul nem. Már csak külső szemlélőként nézem, mi lesz, pedig itt élek. De nagy reményem nincs, hogy látok még valaha valamilyen változást jó irányba. Addig azért menekvésnek itt a zene. Hátha segít.

Egy nagyon rövid poszttal adok életjelet. Sok ismerősömmel együtt én is sportbarát vagyok, viszont sokukkal szemben a lehetséges budapesti olimpia kőkemény ellenzője. Miért? Mert hazafiatlan vagyok? Büdös libsi? Áruló? Öngyűlölő?

Nem.

Nagyon egyszerű, hadd vezessem le:

2020 - Tokyo

2016 - Rio de Janeiro

2012 - London

2008 - Peking

2004 - Athén

2000 - Sydney

Az utóbbi 25 év nyári olimpiáinak helyszínei. Nézzük csak a demográfiai adataikat. A népességet, konkrétan.

Tokyo: 14 millió fő, a teljes agglomerációval 40 millió

Rio: 6,7 millió fő, agglomerációval 12 millió

London: 8,8 millió fő, agglómerációval 14,8 millió

Peking: 22 millió fő

Athén: 3 millió fő, agglomerációval 3,6 millió

Sydney: 5,2 millió fő

Közülük a legkisebb tehát Athén, ráadásul az összes közül a leggyengébb gazdasággal is a görögök bírtak. Életszínvonalban természetesen eléggé ramaty Brazília is, de gazdasági potenciálja jóval nagyobb a hellénekénél.

Ezzel szemben Budapest: 1,7 millió fő, agglomerációval 3 millió. Gazdasági ereje talán Athénhoz mérhető. Ahhoz az Athénhoz és Görögországhoz, amit nagyon meggyengítettek az olimpiai költségek és részben emiatt, részben a pocsék és pazarló gazdaságpolitikájuk miatt államcsődig jutottak, amiből azóta sem tudtak rendesen talpra állni. 

Szóval miért nem akarom, hogy mi rendezzük? Se infrastruktúra, amit utána fenn tudnánk tartani, sem elég nagy város, sem erős gazdaság nincs hozzá. Bocsánat, de egyelőre nem időszerű. Amikor már erősebbek leszünk és nagyobbak Athénnál, akkor esetleg...de ahhoz új gazdaságpolitika kell. Én ugyanis nem rosszat akarok, igen, szeretnék magyar sikereket, érmeket, pontokat, helytállást látni és féltem a hazámat, nem akarnék államcsődöt, de visszaesést sem.

Rájátszás, azaz "play-off". Itt tartunk augusztus végén és ami kis hazánkat illeti, már csak egy magyar csapat a Ferencváros maradt talpon. Amúgy a leggyengébb kupában a három közül, a Konferencia Ligában, de mindegy.

Kis kitekintés...mi a helyzet más országokkal? Hasonlókkal?

BL rájátszás: a régióból például a lengyel Raków Czestochowa még küzd, a Crvena Zvezda csoportkörből indul, a Shakhtar Donetsk szintén, de a Maccabi Haifa Izraelből sem a legacélosabb futballnemzetből érkezik.

Európa Liga: a második szint a kupák közül. Két cseh csapat, a Slavia és a Sparta Praha is talpon, az ukrán Zorya Luhansk is, hogy ne csak a gazdag Donyecket éltessük. Szerbiából a Cukaricki, Bulgáriából a Ludogorets, Boszniából a Zrinjski Mostar, kis kedvencem Feröerből a Klakvsik, ellenfelük a moldáv Sheriff Tiraspol, a szlovén Olimpija Ljubljana, a szlovák Slovan Bratislava és a horvát Dinamo Zágráb. A szerb Backa Topola viszont már a csoportkörben van. 

Konferencia Liga: Felsorolni sem tudnám, inkább országonként számadatok jönnek. 2 román, 2 ukrán, 2 kazah, egy-egy szerb, horvát, szlovén, cseh,  észak-macedón, koszovói, albán, izlandi, litván, finn, belorusz, lengyel, bulgár, izraeli és ugye egy magyar csapat is akad. 

Összesítem a kupákat: két lengyel, három szerb, három cseh, három ukrán, két horvát, két román, két bulgár, két szlovén, két kazah, két szlovák, két izraeli csapat. 

Aki hozzánk hasonlóan állnak azok: moldáv, bosnyák, albán, izlandi, litván, finn és feröeri bajnokságok. Szép sor. Nálunk vaskos állami támogatás...

Persze ne legyünk telhetetlenek, pl. örmény, grúz, montenegrói, észt, lett csapatok már nincsenek a kupasorozatokban, ahogy a törpeállamokon is túltettünk. Hurrá...

Itt a folytatás további fellépőkkel. Szerencsére csak kevés eső esett éjjel, így az első két nap csak kevés fennakadás volt.

A délutáni fellépőkről nem írok, messziről hallva egy keveset belőlük, az volt az érzésünk, hogy jobb, ha nem kínozzuk magunkat. Bocsi.

A Shallov. volt az első aznap és annyira visszafogott produkcióval indítottak, hogy az ember úgy érezte, inkább egy kis klubban kéne még fellépniük a haverok előtt, hogy tapasztalatot gyűjtsenek a komolyabb koncertezés előtt.

A tóparton felállított Kacsatónia színpad sajnos sokszor kimaradt, de este pótoltuk, a Terra Profonda zenéjére ugyanis felkaptuk a fejünket picit. Nem, nem vonz nagyon a déli blues és a country témák sem, de az énekes (Vincenzo) hangja elég érdes és rekedt volt ahhoz, hogy pici figyelmet szenteljünk nekik, ráadásul néhány téma nem is szólt rosszul. Magyarok amúgy, Vincenzo is itt él, ha jól tudom, így ezzel  a második napon a mieink megmentették picit a magyar bandák becsületét. Persze még lehet, hogy lemaradtunk pár jó csapatról a Shell Beach-en kívül, ezesetben ezerbocs tőlük.

Az Osztálykirándulás színpadon koraeste a hardcore dominált, ami nem a mi világunk,így csak röviden, a BIPOLARIS és a S.N.O.T produkciója mondjuk, hogy rendben volt, legalábbis úgy emlékszem, hogy mindketten korrekt kis koncertet produkáltak, igaz a S.N.O.T-ról eljöttünk, mert kezdődött valami izgalmas a nagyszínpadon.

Entrópia Architektúra: Már sokszor beleütköztem a nevükbe fesztiválokon, koncertajánlóknál és sok dicséretet kaptak, így kíváncsi voltam rájuk és sikerült is elcsípni őket. Nehéz jól megfogalmazni. Bármit is csinálták az urak a színpadon, a közönség velük egy egészet alkotott. Nem mindenkinek fekszik a zenéjük, ez biztos, de tény, hogy élőben nagyon be tudják vonzani az embert és "eggyé válsz a zenéjükkel". Semmi szövegelés nem ment a halk témák és a mantra alatt sem. Nem én vettem észre, de lenyűgözött, hogy talán a zárószám alatt az énekesek számolót használtak a kezükben, azt morzsolták. Mindig tanul az ember. Ezen a napon az egyik legjobb, de mindenképp a legkülönlegesebb koncert az övék volt.

Sylvaine: a fiatal norvég csapat volt a nap csalódása. Itthon persze más, a kellemes, pszicehedelikus altató este tökéletes zene, vannak keményebb számaik is, picit a dán Myrkurra hajaznak, de kevesebb bennük az embergia. Sajnos ez egy fesztiválon nálam, nálunk sem jó pont. Pár szám, himbálózás a gitárral, visszafogott játék, pózolás...nem, ez nem nekünk való.

Amúgy is szerettem volna nosztalgiázni és meghallgatni az Agregatort is, akik 20. évfordulójukat ünneplik. Az hamar feltűnt, hogy Mikus Tomi (alias Tass) már nem száraz. Azonban annyira profik voltak a srácok, hogy ezt meg sem érezték. Az ének kifogástalan volt, a humora egyedi, a mozgás élénk, a gitárjáték pedig elképesztő, hajszálpontos és hibátlan. Nagyon jól esett őket hallgatnunk, feldobta az estét!

A Celeste helyett a Reasont választottuk, őket is rég hallottam élőben és tudtam, hogy ők az egyik legigényesebb hazai zenekar. A The Healer-t még csak távolról lehetett hallani, hamar kezdtek, de nem maradtunk le róluk, és a legjobb számaik még bőven hátra voltak. A technikai nehézségek ellenére is nagyon ügyesen, profin játszották végig a setlist-et, Mikus Tomit is felhívták egy közös éneklésre. Összegezve, a Reason, mint állandó fellépő remekelt. 

Csak két napot voltam a fesztiválon, így kimarad a Laibach, ami kevésbé izgat, illetve kimarad a Thy Catafalque is, akik még mindig a legjobb magyar együttes, de őket legalább a Budapest Parkban sikerült elcsípni. Jövőre azért mindenképp tervbe veszem, hogy legalább 2 napot ismét eltöltsek a Fekete Zajon, biztos lesz elég sok jó együttes a fellépők között akkor is.

Fesztivál ajánlót még úgy sem írtam, főleg mert már kiöregedtem a fesztiválozásból és nehezen szakít rá az időt az ember még nyáron is. A külföldiekre nem pazarolnék szót, biztos akad néhány, de idehaza is van olyan, amit nem lenne szabad kihagyni. Ez a Fekete Zaj Mátrafüred-Sástón. Nehéz jól összefoglalni, de a The Ocean (vagy The Ocean Collective) posztolta a Facebook-on, az elég pontos: This festival is a secret little gem: a truly amazing site & setting, well curated lineup, good sound and lighting even on the smallest stages, great diverse crowd, good food and absolutely dope vibes. A real community. A festival big enough to bring great bands, but small enough to be able to focus on the needs of artists and festival goers alike.

Lusta vagyok ahhoz, hogy lefordítsam az egészet, de tény, hogy egy kis ékkő a fesztiválok között. Nem túl nagy és nem is túl kicsi. Picit jó utána a csend, főleg amikor hajnal 5 és reggel 9 között nem szól a zene idehaza, az kifejezetten kellemes. Ennyit a negatívumokról. A zenéről még részletesebben is írok, de maga a hely: festői a táj, de ezzel nem mondtam sokat, érdemes bármikor kirándulni erre, megéri. A kemping tiszta, jól felszerelt, a szervezők is általában véve jó munkát végeztek. Az étel- és italárak nem szöktek az egekbe, nagyjából a kisebb fesztiválok árait hozzák.

Akkor picit a fellépőkről, de csak az első két napról és onnan is csak azok, akiket volt szerencsém hallani.

Hocuspony: bírom a szóvicceket, igyekszem bátorítani a hazai zenekarokat is és mindenki kap egy esélyt. Ők is megkapták, de valahogy nem fogott meg az, amit játszottak, 

Siketfajd: próbálok visszafogottan írni és nem túl bántóan, de azt leszögezném, hogy az egyik mélypont voltak aznap. Nem kell komolyan venni magát egy bandának, de ha áll előtted 100-200 ember és hallaná, mit játszotok, akkor azért picit odateszem magam. Sem a szövegelés, sem a zene nem volt maradandó, sőt...

Syberia: a barcelonai srácok hozták azt az instrumentális zenét, ami a két nap alatt a legszebb meglepetést jelentette. Izgalmas, élettel teli és kreatív, igényes zenét játszottak, a színpadon is éltek. Vokál nélkül is elérték, hogy szinte végig le tudtak kötni. Le a kalappal előttük! Ezzel az első napon övék lett a szememben a második legjobb koncert.

Nero de Marte: A nagyszínpadot se hagyjuk ki és ha már hazai bandákat is kritizáltam, akkor külföldi is kap egy kis sarat. Ez a kis csapat a legenyhébb kifejezéssel élve is nagyon amatőr vagy egy amatőr-kezdő banda benyomását keltette. Erőtlen volt az előadás, a helyenként érdekesnek induló témák nem lettek kibontva, a vokál visítása nem passzolt a zenei elemekhez, inkább eröltetettnek hatott. 

Messa: tudom, hogy a Fekete Zaj elsősorban a pszichedelikus zenéről szól, de egy picit egysíkú volt ez az egyttes. Már helyenként úgy tűnt, hogy a Nero de Marte zenéjéhez képest az övék jobban összeáll és ha így is volt, nem jött át. Az énekesnő vokálja jól szólt volna talán, de halk volt és a témák egy kaptafára mentek. Néhány szám után sajnos így könnyen ráun az ember. 

Bongor: Gondoltuk, hogy talán a The Ocean előtt egy hazai bandával melegítünk és el is indultunk az Osztálykirándulás színpad felé. Na az egy dolog, hogy az ember elsősorban metálért, rockért és hasonlókért rajong, természetesen nyitottak vagyunk és a hip-hop is bizonyította már, hogy jókat ki lehet hozni belőle. Kb. 50 méterre a színpadtól megtorpanás, beindul egy szám...nézünk előre, hogy mi a szent kaki ez, hallgatjuk a szöveget, majd egyszerre hátra arc. Sajnálom, de még később is, az ami átszűrődött belőlük, a hangszerek is nagyon soványak voltak és nagyon idegenek. Ha a Belga előtt fellépnek, az tök jó nekik, a Belga pl. már elég sokat letett az asztalra, de a Bongor ettől szerintem nagyon messze jár.

The Ocean (Collective): részemről a Collective le fog maradni innentől kezdve. Elértünk a nap fénypontjához. A fesztivál előtt nem sokkal volt szerencsém megismerni a The Oceant és lenyűgözött még itthon hallgatva is. Ekkor már az ember várja, hogy élőben is hallja őket. Szerencsénk volt, a Zajra jöttek és el is csíptük a bandát. Jó lenne részletezni, de nem megy. A koncert az elejétől a végéig tökéletes volt és a két nap legjobb élményét adta. A zene, a számok kiválasztása, ami tényleg fesztiválra való, azt játszották a srácok. A színpadi játék, a látvány elképesztően élénk és változatos volt. Loïc Rossetti pedig vitte magával a tekintetünket, bármit is csinált, akár a közönséget vonta be az éneklésbe, akár body surf közben énekelt. Látszott rajtuk, hogy élvezik a fellépést, mint kiderült a helyszín is tetszett nekik, Loïc a következő Health koncert közönségében is megjelent, igaz csak hátul, de ez is szép gesztus volt. Reméljük, még visszatérnek.

Playgrounded: ismét a kisebb színpad és megint jó zene. Pedig amikor szinti helyett laptopot és keverőpultot látok, picit elszorul a szívem, de el kell ismernem, hogy a sok effekt a helyén volt és a gitárjáték mellé a legtöbbször tökéletesen passzolt is. Igen, az ízlésemhez képest túl elektronikus ez a vonal, de a fesztiválon nagyon jól szólt és a banda is ügyesen adott elő. Az énekes itt is jól dominált, remekül mozgott és énekelt még kis helyen is, profi munka volt. Az akcentusuk alapján tippelgettünk, milyen országból jöhettek, gyanús is volt, hogy talán északiak lehetnek, de ha a beszédet nem nézem, inkább Dél-Európára tippeltünk volna. Hollandiában élő és zenélő, de görög srácok amúgy.

A Health a nagyszínpadon viszont már picit sok volt, mármint elektronikus zenei vonalat tekintve. Az énekes hangja egyedi volt és néhány számig simán lekötötte a figyelmünket, a dob is kreatívnak, erőteljesnek tűnt, de egy órán át nem tudtam volna hallgatni őket.

Hogy a hazaiakat még megdicsérjük az első nap után, arról a Shell Beach gondoskodott. Őket nem sikerült közeről elcsípni, de távolról is nagyon jó zenét sikerült hallani tőlük. További jó magyar bandák inkább a második nap léptek fel. Róluk külön posztban írok.

Büntetőkkel verték a svédeket. Jöhet a norvég Molde. Ha kikapnak itt, mennek az EL rájátszásba. Ha ott is, Konferencia Liga csoportkör. Beszarás...egy félamatőr csapat. A magyar klubok, TAO milliárdokkal megtoldva csak álmodnak arról, hogy a Konferencia Liga csoportköre meglesz.

Még tart a meccsük a svéd BK Haecken ellen. Hazai 0-0 után most 3-3. Ha még számítanának az idegenben lőtt gólok, akkor már továbbjutottak volna. Most épp a büntetőkhöz készülnek.

Ha továbbjutnak, akkor BL selejtező 3. kör. Tegyük fel, hogy azt már elbukják és mennek az Európa Liga rájátszásába. Ha ott nyernek, akkor EL csoportkör és óriási siker. Ha veszítenek, akkor Konferencia Liga csoportkör.

Ha most kiesnek, akkor Európa Liga 3. kör. Ha ott nyernek, akkor EL rájátszás, ahonnan vagy nyernek és EL csoportkör vagy veszítenek és Konferencia Liga csoportkör.

Akárhogy is nézem, jó esély van rá, hogy ha a Fradi továbbjut és a (szinte biztos) Shamrock legyőzése után sem bukik ki, akkor összekerülhetnek a Konferencia Ligában, akár a rájátszásban, akár a csoportkörben. Vicces lenne...

Temetni jöttem a sorozatot, nem dicsérni. Mondhatnám, de bevallom, szembe megyek az árral és picit pozitívabban nyilatkoznék, mint legutóbb a második évad után. Főleg azért, mert elkeseredve láttam, hogy a 2. évad pocsék kivitelezése ellenére is a közönség azt jobban bírta, mint az amúgy jobban sikerült 3. évadot. 

És miért? Több szörny, menőbb CGI, látványosabb harcok.

Na ezek nálam nem szempontok. A 2. évad egy értelmetlen, 90%-ban hozzáírt, összehordott katyvasz lett. 1 epizód alapszik könyvön és egy helyszín, de a többi részemről a Trónok harca 8. évadával vetekszik.  A harmadik évad esetében kezdem a pozitívummal, végre a könyvről szól. Nem összeírt baromságok egyvelege lett, hanem követi az eseményeket. 

Sajnos az írás még mindig nem megy a producer csapatának, a remek párbeszédeknek töredékét sem vették át, a karakterépítés még mindig döcög és az új szereplők bemutatása, néhány felfuttatott karakter hirtelen kinyírása érthetetlenné teszi az egészet. A másik gond, hogy a képzelt "Kontinens" politikája is része a regényeknek, na erre max 5 percet illet volna rászánni, hogy egy párbeszédben kifejtik, de nem...az nem ment. Így az egyszeri néző nem érti, mi ez az egész, mi az intrika lényege, miért olyan fontos egy-egy kém, uralkodó stb. 

Aki ismeri a regények világát, annak tisztább a dolog, de így sincs szépen érzékeltetve az idő múlása, a helyek közti villámgyors utazás szintén összevazarja a nézőt, akár veterán, akár nem. Szóval...kapkodás lett belőle.

Mi lett volna jó? Ha a 2. évad nagy részét kukázták volna, Nivellen novellája (Szépség és a szörnyeteg) maradt volna, az jó lett, illetve néhány epizódon át szépen felépíthették volna Ciri kiképzését Kaer Morhen-ben, a családdá válását Geralttal és Yennel. Azt, ami még a 3. évadban is csak úgy ahogy sikerült. Tudom, tudom...az érzelgés, a mászkálás és beszélgetés unalmas...de nem is kellett volna sokáig húzni és az ember átérzi, mi történik, hogy alakulnak a szálak, a kapcsolatok. 

Ééééés még a második évad végén Thanedd szigetére lehetett volna felvezetni az eseményeket, hogy a kulcsepizód, a fordulópont, a kataklizma egy odab**ó záróepizód lett volna a végén, majd az epizódot zárta volna, hogy Geralt Brokilonban lábadozik, Ciri a sivatagban ébred, Yen pedig nem találja. Itt ért volna véget egy jól felépített, pörgős 2. évad és akkor talán Henry Cavill sem száll ki.

Az index helyesen írta, hogy kíváncsi-e még valaki a lázadó elfekre (Scoiatel)? Nos nem. A regényekben nincs felvezetve a helyzetük, nem is olyan fontosak, ahogy itt még Fringilla sem. Ehhez képest Fringilla és Francesca egy szálon kulcsfigurák lettek. Ám legyen, fel lehetett volna őket vezetni, szép előtörténetet megírni hozzá....Na ez sem sikerült. Sablonos, klisés megoldások, ármánykodás, szadizmus, mészárlás, semmi a motivációkról, indítékokról, csak melodramatikus félmondatok. 

Ilyenek miatt sajnos tucat sorozattá süllyesztették a Witcher-t, pedig remek az alapanyag és az sem izgat, ha több meleg kapcsolatot tesznek bele (bár eleve volt pár a regényekben) és már nem izgat az sem, ha a bőrszíneket megkeverik. Szomorúbb, ha a karaktert rosszul írják meg, ha más a bőrszíne a színésznek, akkor legalább jól játszana. Nem, sem a Fringillát, sem a többi magát "széppé" varázsoló karakter, Tissaia társai pl. sem hozták azt, amit kellett, egyedül Philippa karakterét hozza remekül a színésznő és nála mást sem zavar a külső megváltoztatása. Még Milva is rendben van eddig a külső ellenére. 

Az a baj, hogy a folytatástól már semmit sem várok. A remek első évad után (aminél csak a felborított idővonal miatt siránkoztak páran kétbitesek), a második évad visszaesését már nem lehet helyrehozni. Borzasztó irányt vett és csak ha tényleg követik a regényeket nagyjából, akkor lesz ebből jó adaptáció. Igen, pl. Nivellen novellája is az lett, pedig volt ott is módosítás, pl. Ciri jelenléte nem kicsit borította a dolgot, de jól sült el. Nagyobb gond lesz, hogy szegény Liam Hemsworth aligha tudja hozni Geralt karakterét...

Ja igen, az évad kettévágása is egy olyan húzás volt, ami nem jött jól. Ilyen előjelek után, nem tudom, hogy örülnék-e a folytatásnak. Kár, mert imádom a regényeket és a novellákat is.

Nem újdonság, hogy 2-3 millió Fideszért rajongó honfitársunk alternatív valóságban él.

Ez persze nem magától alakult ki. Ilyen például egy aprócska propaganda, amit a derék kormány dobott ki, hogy magyarázza, milyen ügyes és jó az oktatáspolitikájuk. Íme:

Hát nem gyönyörű! Én annyira örülök, hogy a Nervtársak ilyen remekül irányítják a közoktatást...

Na nézzük meg picit:

A szabadság 46-ról 50 napra emelkedik. - Ami bármikor csökkenhető, a szabadság alatt behívható tanár és diák is a szünet rovására. Természetesen a 46 is 20 nappal több az átlagnál, de kötött szabadásg, nem lehet akármikor kivenni. Ez eddig kortól függetlenül járt, most viszont kortól függő lesz, kinek hány nap jár. Gondolom, ez vonzza majd a fiatalokat. De nézzük tovább, mert még ez a legenyhébb...

A maximális heti óraszámuk 24 órára csökken. - Kezdjük ott, hogy Fletóék emelték 20-ról 22-re, Orbánék meg amúgy ezt kitolták  22-26-ra, tehát bármikor plusz pénz nélkül lehet 26 megtartandó órája a tanárnak. Most ez lesz 24, ami nem a maximum, hanem a MINIMUM. A különbség az, hogy eddig 26 felett fizettek túlórát - ha egész tanévben csináltad, eseti helyettesítést nem - most 24 felett fognak, hurrá! Ja de a minimum is 24, tehát míg eddig 22 órával már volt teljes tanári státuszod, most csak 24-től lesz...Sejteni lehetett, hogy a tanárhiányt így enyhítik, ez ugyanis közel 10%-os óraszám emelés, ami 5-10%-nyivel kevesebb tanárt igényel. Már az egészségügynél sem működött, ott is minőségromlás lett belőle, hát hajrá... (most abba a banális hülyeségbe nem mennék bele jobban, miszerint sok agyhalott szerint 22-26 óra megtartása heti 22-26 óra munkaidőt jelent...nekem 24 órányi munka általában 32 órányi bent töltött munkaidőt jelent és 8 óra fix home office-t...)

Az adminisztratív terheik csökkennek - Nem. Erre nem is tudok mást írni, szó sincs róla, semmi reform nincsen, pedig pár apróság lehetne, mint a törzslapok nyomtatása kézzel írás helyett, az e-napló azon része, ami nem a tanóráról szól lehetne egyszerűbb és sokszorosítható, tehát sablonok alapján lehetne kitölteni...de mindegy. Ez az a bullshit, amit a kutya sem ellenőriz le a rajongótáborból.

Az átlagbérük 2025-re elérheti a (bruttó) 800 ezer forintot. - Az a vicc, hogy a jól olvasó látja, még ez a legtisztább mondat: ELÉRHETI - ez a kulcsszó. Nem el fogja érni, hanem lehetséges. Talán. Ha Brüsszel...

Na de, ne legyünk igazságtalanok, mi az ami biztos jövőre: Pedagógus 1. kategória: bruttó 410 ezer (nettó 270) , Pedagógus 2. kategória (aki egy évet rászán, hogy egy rakás óravázlatot összeír, meg fotózza a termet és ettől hűűűű de jó tanár lesz) - bruttó 430 ezer (nettó 285). Ez a pedagógusok 80%-át jelenti, van egy maroknyi ped3/mestertanár, és a pezlyakezdők. Ez 2024, ebből nem lesz bruttó 800, ez januártól bő 15%-os emelést jelent átlagban a jelenlegi bruttó 350-370-hez képest. A semminél több, de aki szerint a nettó 270 és 285-től induló 2024-es tanári fizuk tapsot érdemelnek, az inkább mossa meg az arcát, józanodjon ki és gondolkozzon el egy picit.

Bár hivatalosan a csapat neve Klaksvíkar Ítróttarfelag. Igen, puskáztam, a csapatnév a címben olyan, hogy kétszer futottam neki. Hírből már hallottam feröeri focicsapatokról, igaz kapásból csak a B36 Tórshavn (igen, Tórshavn a főváros) csapatát tudtam volna rávágni, bár maradandót ők sem sűrűn alkottak. Na a Klaksvík ma igen és ez a mi Fradinknak hála. A tavalyi EL csoportkör és 16 közé jutás után ez egy kijózanító pofon. Elvileg a Klaksvík már profinak mondható, bár a játékosok fizujáról nem találtam információt, de lehet, hogy elég mellette félállásban dolgozniuk, ég tudja... 

Szóval kellett ez sajnos. Miért? Mert néhány siker ellenére a rendszer idehaza még mindig pocsék és tarthatatlan. A tao, akárhogy nézem, közpénz. Persze jó dolog kultúrára és sportra is fordítani, igen, de egyrészt a tao elsősorban mutyizásra jó, az adózó, támogató cserébe általában kér, elvár, kap valamit. Elképesztő miket amúgy.

Másrészt nincs elvárás. A hazai ifinevelés még mindig botrányosan gyenge. Továbbra is marad a legtöbb helyen az ismerősök, haverok fiacskáinak előtérbe helyezése, tehát tehetségkutatás alig van. Van persze, akad 1-2 szakember, aki lelkiismeretes, igyekszik kiemelni tehetségeket. Majd a fiatal eléri a 16-18 éves kort és csak nem jön az első csapat, de még a fiókcsapat is csak ritkán másod- vagy harmadosztályban. Pedig a legtöbb jól működő ligában így megy. A fiatal a Real, Barcelona vagy más erős csapat B csapatában kap helyet 17-19 éves korában és pl. a spanyol másod- vagy harmadosztályban vitézkedik, majd tapasztaltabban lehetőséget kap a nagycsapatban. Vagy ha nem fér be, eladják....20 évesen, x millió euróért. Igen, mert ez így üzlet is és fenntartható is.

Szóval ez egyelőre egy pénznyelő, a közpénzé. Toldozzák, foldozzák, mint a milliárdosok összevásárolt csapatait Bulgáriában, Moldáviában vagy Azerbajdzsánban. Néha jön egy siker, amikor 3 brazil, 4 afrikai és 2 balkáni szegény srác összehoz a csapatban valamit, mellettük meg 1-2 dísznek ott tartott kötelező hazai marad mutatóban. Szomorú, hogy ezt az utat választották idehaza és nem a horvát vagy cseh vagy lengyel útat, ami amúgy több sikerrel és sok éve jól működik.