Itt a folytatás további fellépőkkel. Szerencsére csak kevés eső esett éjjel, így az első két nap csak kevés fennakadás volt.

A délutáni fellépőkről nem írok, messziről hallva egy keveset belőlük, az volt az érzésünk, hogy jobb, ha nem kínozzuk magunkat. Bocsi.

A Shallov. volt az első aznap és annyira visszafogott produkcióval indítottak, hogy az ember úgy érezte, inkább egy kis klubban kéne még fellépniük a haverok előtt, hogy tapasztalatot gyűjtsenek a komolyabb koncertezés előtt.

A tóparton felállított Kacsatónia színpad sajnos sokszor kimaradt, de este pótoltuk, a Terra Profonda zenéjére ugyanis felkaptuk a fejünket picit. Nem, nem vonz nagyon a déli blues és a country témák sem, de az énekes (Vincenzo) hangja elég érdes és rekedt volt ahhoz, hogy pici figyelmet szenteljünk nekik, ráadásul néhány téma nem is szólt rosszul. Magyarok amúgy, Vincenzo is itt él, ha jól tudom, így ezzel  a második napon a mieink megmentették picit a magyar bandák becsületét. Persze még lehet, hogy lemaradtunk pár jó csapatról a Shell Beach-en kívül, ezesetben ezerbocs tőlük.

Az Osztálykirándulás színpadon koraeste a hardcore dominált, ami nem a mi világunk,így csak röviden, a BIPOLARIS és a S.N.O.T produkciója mondjuk, hogy rendben volt, legalábbis úgy emlékszem, hogy mindketten korrekt kis koncertet produkáltak, igaz a S.N.O.T-ról eljöttünk, mert kezdődött valami izgalmas a nagyszínpadon.

Entrópia Architektúra: Már sokszor beleütköztem a nevükbe fesztiválokon, koncertajánlóknál és sok dicséretet kaptak, így kíváncsi voltam rájuk és sikerült is elcsípni őket. Nehéz jól megfogalmazni. Bármit is csinálták az urak a színpadon, a közönség velük egy egészet alkotott. Nem mindenkinek fekszik a zenéjük, ez biztos, de tény, hogy élőben nagyon be tudják vonzani az embert és "eggyé válsz a zenéjükkel". Semmi szövegelés nem ment a halk témák és a mantra alatt sem. Nem én vettem észre, de lenyűgözött, hogy talán a zárószám alatt az énekesek számolót használtak a kezükben, azt morzsolták. Mindig tanul az ember. Ezen a napon az egyik legjobb, de mindenképp a legkülönlegesebb koncert az övék volt.

Sylvaine: a fiatal norvég csapat volt a nap csalódása. Itthon persze más, a kellemes, pszicehedelikus altató este tökéletes zene, vannak keményebb számaik is, picit a dán Myrkurra hajaznak, de kevesebb bennük az embergia. Sajnos ez egy fesztiválon nálam, nálunk sem jó pont. Pár szám, himbálózás a gitárral, visszafogott játék, pózolás...nem, ez nem nekünk való.

Amúgy is szerettem volna nosztalgiázni és meghallgatni az Agregatort is, akik 20. évfordulójukat ünneplik. Az hamar feltűnt, hogy Mikus Tomi (alias Tass) már nem száraz. Azonban annyira profik voltak a srácok, hogy ezt meg sem érezték. Az ének kifogástalan volt, a humora egyedi, a mozgás élénk, a gitárjáték pedig elképesztő, hajszálpontos és hibátlan. Nagyon jól esett őket hallgatnunk, feldobta az estét!

A Celeste helyett a Reasont választottuk, őket is rég hallottam élőben és tudtam, hogy ők az egyik legigényesebb hazai zenekar. A The Healer-t még csak távolról lehetett hallani, hamar kezdtek, de nem maradtunk le róluk, és a legjobb számaik még bőven hátra voltak. A technikai nehézségek ellenére is nagyon ügyesen, profin játszották végig a setlist-et, Mikus Tomit is felhívták egy közös éneklésre. Összegezve, a Reason, mint állandó fellépő remekelt. 

Csak két napot voltam a fesztiválon, így kimarad a Laibach, ami kevésbé izgat, illetve kimarad a Thy Catafalque is, akik még mindig a legjobb magyar együttes, de őket legalább a Budapest Parkban sikerült elcsípni. Jövőre azért mindenképp tervbe veszem, hogy legalább 2 napot ismét eltöltsek a Fekete Zajon, biztos lesz elég sok jó együttes a fellépők között akkor is.

Fesztivál ajánlót még úgy sem írtam, főleg mert már kiöregedtem a fesztiválozásból és nehezen szakít rá az időt az ember még nyáron is. A külföldiekre nem pazarolnék szót, biztos akad néhány, de idehaza is van olyan, amit nem lenne szabad kihagyni. Ez a Fekete Zaj Mátrafüred-Sástón. Nehéz jól összefoglalni, de a The Ocean (vagy The Ocean Collective) posztolta a Facebook-on, az elég pontos: This festival is a secret little gem: a truly amazing site & setting, well curated lineup, good sound and lighting even on the smallest stages, great diverse crowd, good food and absolutely dope vibes. A real community. A festival big enough to bring great bands, but small enough to be able to focus on the needs of artists and festival goers alike.

Lusta vagyok ahhoz, hogy lefordítsam az egészet, de tény, hogy egy kis ékkő a fesztiválok között. Nem túl nagy és nem is túl kicsi. Picit jó utána a csend, főleg amikor hajnal 5 és reggel 9 között nem szól a zene idehaza, az kifejezetten kellemes. Ennyit a negatívumokról. A zenéről még részletesebben is írok, de maga a hely: festői a táj, de ezzel nem mondtam sokat, érdemes bármikor kirándulni erre, megéri. A kemping tiszta, jól felszerelt, a szervezők is általában véve jó munkát végeztek. Az étel- és italárak nem szöktek az egekbe, nagyjából a kisebb fesztiválok árait hozzák.

Akkor picit a fellépőkről, de csak az első két napról és onnan is csak azok, akiket volt szerencsém hallani.

Hocuspony: bírom a szóvicceket, igyekszem bátorítani a hazai zenekarokat is és mindenki kap egy esélyt. Ők is megkapták, de valahogy nem fogott meg az, amit játszottak, 

Siketfajd: próbálok visszafogottan írni és nem túl bántóan, de azt leszögezném, hogy az egyik mélypont voltak aznap. Nem kell komolyan venni magát egy bandának, de ha áll előtted 100-200 ember és hallaná, mit játszotok, akkor azért picit odateszem magam. Sem a szövegelés, sem a zene nem volt maradandó, sőt...

Syberia: a barcelonai srácok hozták azt az instrumentális zenét, ami a két nap alatt a legszebb meglepetést jelentette. Izgalmas, élettel teli és kreatív, igényes zenét játszottak, a színpadon is éltek. Vokál nélkül is elérték, hogy szinte végig le tudtak kötni. Le a kalappal előttük! Ezzel az első napon övék lett a szememben a második legjobb koncert.

Nero de Marte: A nagyszínpadot se hagyjuk ki és ha már hazai bandákat is kritizáltam, akkor külföldi is kap egy kis sarat. Ez a kis csapat a legenyhébb kifejezéssel élve is nagyon amatőr vagy egy amatőr-kezdő banda benyomását keltette. Erőtlen volt az előadás, a helyenként érdekesnek induló témák nem lettek kibontva, a vokál visítása nem passzolt a zenei elemekhez, inkább eröltetettnek hatott. 

Messa: tudom, hogy a Fekete Zaj elsősorban a pszichedelikus zenéről szól, de egy picit egysíkú volt ez az egyttes. Már helyenként úgy tűnt, hogy a Nero de Marte zenéjéhez képest az övék jobban összeáll és ha így is volt, nem jött át. Az énekesnő vokálja jól szólt volna talán, de halk volt és a témák egy kaptafára mentek. Néhány szám után sajnos így könnyen ráun az ember. 

Bongor: Gondoltuk, hogy talán a The Ocean előtt egy hazai bandával melegítünk és el is indultunk az Osztálykirándulás színpad felé. Na az egy dolog, hogy az ember elsősorban metálért, rockért és hasonlókért rajong, természetesen nyitottak vagyunk és a hip-hop is bizonyította már, hogy jókat ki lehet hozni belőle. Kb. 50 méterre a színpadtól megtorpanás, beindul egy szám...nézünk előre, hogy mi a szent kaki ez, hallgatjuk a szöveget, majd egyszerre hátra arc. Sajnálom, de még később is, az ami átszűrődött belőlük, a hangszerek is nagyon soványak voltak és nagyon idegenek. Ha a Belga előtt fellépnek, az tök jó nekik, a Belga pl. már elég sokat letett az asztalra, de a Bongor ettől szerintem nagyon messze jár.

The Ocean (Collective): részemről a Collective le fog maradni innentől kezdve. Elértünk a nap fénypontjához. A fesztivál előtt nem sokkal volt szerencsém megismerni a The Oceant és lenyűgözött még itthon hallgatva is. Ekkor már az ember várja, hogy élőben is hallja őket. Szerencsénk volt, a Zajra jöttek és el is csíptük a bandát. Jó lenne részletezni, de nem megy. A koncert az elejétől a végéig tökéletes volt és a két nap legjobb élményét adta. A zene, a számok kiválasztása, ami tényleg fesztiválra való, azt játszották a srácok. A színpadi játék, a látvány elképesztően élénk és változatos volt. Loïc Rossetti pedig vitte magával a tekintetünket, bármit is csinált, akár a közönséget vonta be az éneklésbe, akár body surf közben énekelt. Látszott rajtuk, hogy élvezik a fellépést, mint kiderült a helyszín is tetszett nekik, Loïc a következő Health koncert közönségében is megjelent, igaz csak hátul, de ez is szép gesztus volt. Reméljük, még visszatérnek.

Playgrounded: ismét a kisebb színpad és megint jó zene. Pedig amikor szinti helyett laptopot és keverőpultot látok, picit elszorul a szívem, de el kell ismernem, hogy a sok effekt a helyén volt és a gitárjáték mellé a legtöbbször tökéletesen passzolt is. Igen, az ízlésemhez képest túl elektronikus ez a vonal, de a fesztiválon nagyon jól szólt és a banda is ügyesen adott elő. Az énekes itt is jól dominált, remekül mozgott és énekelt még kis helyen is, profi munka volt. Az akcentusuk alapján tippelgettünk, milyen országból jöhettek, gyanús is volt, hogy talán északiak lehetnek, de ha a beszédet nem nézem, inkább Dél-Európára tippeltünk volna. Hollandiában élő és zenélő, de görög srácok amúgy.

A Health a nagyszínpadon viszont már picit sok volt, mármint elektronikus zenei vonalat tekintve. Az énekes hangja egyedi volt és néhány számig simán lekötötte a figyelmünket, a dob is kreatívnak, erőteljesnek tűnt, de egy órán át nem tudtam volna hallgatni őket.

Hogy a hazaiakat még megdicsérjük az első nap után, arról a Shell Beach gondoskodott. Őket nem sikerült közeről elcsípni, de távolról is nagyon jó zenét sikerült hallani tőlük. További jó magyar bandák inkább a második nap léptek fel. Róluk külön posztban írok.

Büntetőkkel verték a svédeket. Jöhet a norvég Molde. Ha kikapnak itt, mennek az EL rájátszásba. Ha ott is, Konferencia Liga csoportkör. Beszarás...egy félamatőr csapat. A magyar klubok, TAO milliárdokkal megtoldva csak álmodnak arról, hogy a Konferencia Liga csoportköre meglesz.

Még tart a meccsük a svéd BK Haecken ellen. Hazai 0-0 után most 3-3. Ha még számítanának az idegenben lőtt gólok, akkor már továbbjutottak volna. Most épp a büntetőkhöz készülnek.

Ha továbbjutnak, akkor BL selejtező 3. kör. Tegyük fel, hogy azt már elbukják és mennek az Európa Liga rájátszásába. Ha ott nyernek, akkor EL csoportkör és óriási siker. Ha veszítenek, akkor Konferencia Liga csoportkör.

Ha most kiesnek, akkor Európa Liga 3. kör. Ha ott nyernek, akkor EL rájátszás, ahonnan vagy nyernek és EL csoportkör vagy veszítenek és Konferencia Liga csoportkör.

Akárhogy is nézem, jó esély van rá, hogy ha a Fradi továbbjut és a (szinte biztos) Shamrock legyőzése után sem bukik ki, akkor összekerülhetnek a Konferencia Ligában, akár a rájátszásban, akár a csoportkörben. Vicces lenne...

Temetni jöttem a sorozatot, nem dicsérni. Mondhatnám, de bevallom, szembe megyek az árral és picit pozitívabban nyilatkoznék, mint legutóbb a második évad után. Főleg azért, mert elkeseredve láttam, hogy a 2. évad pocsék kivitelezése ellenére is a közönség azt jobban bírta, mint az amúgy jobban sikerült 3. évadot. 

És miért? Több szörny, menőbb CGI, látványosabb harcok.

Na ezek nálam nem szempontok. A 2. évad egy értelmetlen, 90%-ban hozzáírt, összehordott katyvasz lett. 1 epizód alapszik könyvön és egy helyszín, de a többi részemről a Trónok harca 8. évadával vetekszik.  A harmadik évad esetében kezdem a pozitívummal, végre a könyvről szól. Nem összeírt baromságok egyvelege lett, hanem követi az eseményeket. 

Sajnos az írás még mindig nem megy a producer csapatának, a remek párbeszédeknek töredékét sem vették át, a karakterépítés még mindig döcög és az új szereplők bemutatása, néhány felfuttatott karakter hirtelen kinyírása érthetetlenné teszi az egészet. A másik gond, hogy a képzelt "Kontinens" politikája is része a regényeknek, na erre max 5 percet illet volna rászánni, hogy egy párbeszédben kifejtik, de nem...az nem ment. Így az egyszeri néző nem érti, mi ez az egész, mi az intrika lényege, miért olyan fontos egy-egy kém, uralkodó stb. 

Aki ismeri a regények világát, annak tisztább a dolog, de így sincs szépen érzékeltetve az idő múlása, a helyek közti villámgyors utazás szintén összevazarja a nézőt, akár veterán, akár nem. Szóval...kapkodás lett belőle.

Mi lett volna jó? Ha a 2. évad nagy részét kukázták volna, Nivellen novellája (Szépség és a szörnyeteg) maradt volna, az jó lett, illetve néhány epizódon át szépen felépíthették volna Ciri kiképzését Kaer Morhen-ben, a családdá válását Geralttal és Yennel. Azt, ami még a 3. évadban is csak úgy ahogy sikerült. Tudom, tudom...az érzelgés, a mászkálás és beszélgetés unalmas...de nem is kellett volna sokáig húzni és az ember átérzi, mi történik, hogy alakulnak a szálak, a kapcsolatok. 

Ééééés még a második évad végén Thanedd szigetére lehetett volna felvezetni az eseményeket, hogy a kulcsepizód, a fordulópont, a kataklizma egy odab**ó záróepizód lett volna a végén, majd az epizódot zárta volna, hogy Geralt Brokilonban lábadozik, Ciri a sivatagban ébred, Yen pedig nem találja. Itt ért volna véget egy jól felépített, pörgős 2. évad és akkor talán Henry Cavill sem száll ki.

Az index helyesen írta, hogy kíváncsi-e még valaki a lázadó elfekre (Scoiatel)? Nos nem. A regényekben nincs felvezetve a helyzetük, nem is olyan fontosak, ahogy itt még Fringilla sem. Ehhez képest Fringilla és Francesca egy szálon kulcsfigurák lettek. Ám legyen, fel lehetett volna őket vezetni, szép előtörténetet megírni hozzá....Na ez sem sikerült. Sablonos, klisés megoldások, ármánykodás, szadizmus, mészárlás, semmi a motivációkról, indítékokról, csak melodramatikus félmondatok. 

Ilyenek miatt sajnos tucat sorozattá süllyesztették a Witcher-t, pedig remek az alapanyag és az sem izgat, ha több meleg kapcsolatot tesznek bele (bár eleve volt pár a regényekben) és már nem izgat az sem, ha a bőrszíneket megkeverik. Szomorúbb, ha a karaktert rosszul írják meg, ha más a bőrszíne a színésznek, akkor legalább jól játszana. Nem, sem a Fringillát, sem a többi magát "széppé" varázsoló karakter, Tissaia társai pl. sem hozták azt, amit kellett, egyedül Philippa karakterét hozza remekül a színésznő és nála mást sem zavar a külső megváltoztatása. Még Milva is rendben van eddig a külső ellenére. 

Az a baj, hogy a folytatástól már semmit sem várok. A remek első évad után (aminél csak a felborított idővonal miatt siránkoztak páran kétbitesek), a második évad visszaesését már nem lehet helyrehozni. Borzasztó irányt vett és csak ha tényleg követik a regényeket nagyjából, akkor lesz ebből jó adaptáció. Igen, pl. Nivellen novellája is az lett, pedig volt ott is módosítás, pl. Ciri jelenléte nem kicsit borította a dolgot, de jól sült el. Nagyobb gond lesz, hogy szegény Liam Hemsworth aligha tudja hozni Geralt karakterét...

Ja igen, az évad kettévágása is egy olyan húzás volt, ami nem jött jól. Ilyen előjelek után, nem tudom, hogy örülnék-e a folytatásnak. Kár, mert imádom a regényeket és a novellákat is.

Nem újdonság, hogy 2-3 millió Fideszért rajongó honfitársunk alternatív valóságban él.

Ez persze nem magától alakult ki. Ilyen például egy aprócska propaganda, amit a derék kormány dobott ki, hogy magyarázza, milyen ügyes és jó az oktatáspolitikájuk. Íme:

Hát nem gyönyörű! Én annyira örülök, hogy a Nervtársak ilyen remekül irányítják a közoktatást...

Na nézzük meg picit:

A szabadság 46-ról 50 napra emelkedik. - Ami bármikor csökkenhető, a szabadság alatt behívható tanár és diák is a szünet rovására. Természetesen a 46 is 20 nappal több az átlagnál, de kötött szabadásg, nem lehet akármikor kivenni. Ez eddig kortól függetlenül járt, most viszont kortól függő lesz, kinek hány nap jár. Gondolom, ez vonzza majd a fiatalokat. De nézzük tovább, mert még ez a legenyhébb...

A maximális heti óraszámuk 24 órára csökken. - Kezdjük ott, hogy Fletóék emelték 20-ról 22-re, Orbánék meg amúgy ezt kitolták  22-26-ra, tehát bármikor plusz pénz nélkül lehet 26 megtartandó órája a tanárnak. Most ez lesz 24, ami nem a maximum, hanem a MINIMUM. A különbség az, hogy eddig 26 felett fizettek túlórát - ha egész tanévben csináltad, eseti helyettesítést nem - most 24 felett fognak, hurrá! Ja de a minimum is 24, tehát míg eddig 22 órával már volt teljes tanári státuszod, most csak 24-től lesz...Sejteni lehetett, hogy a tanárhiányt így enyhítik, ez ugyanis közel 10%-os óraszám emelés, ami 5-10%-nyivel kevesebb tanárt igényel. Már az egészségügynél sem működött, ott is minőségromlás lett belőle, hát hajrá... (most abba a banális hülyeségbe nem mennék bele jobban, miszerint sok agyhalott szerint 22-26 óra megtartása heti 22-26 óra munkaidőt jelent...nekem 24 órányi munka általában 32 órányi bent töltött munkaidőt jelent és 8 óra fix home office-t...)

Az adminisztratív terheik csökkennek - Nem. Erre nem is tudok mást írni, szó sincs róla, semmi reform nincsen, pedig pár apróság lehetne, mint a törzslapok nyomtatása kézzel írás helyett, az e-napló azon része, ami nem a tanóráról szól lehetne egyszerűbb és sokszorosítható, tehát sablonok alapján lehetne kitölteni...de mindegy. Ez az a bullshit, amit a kutya sem ellenőriz le a rajongótáborból.

Az átlagbérük 2025-re elérheti a (bruttó) 800 ezer forintot. - Az a vicc, hogy a jól olvasó látja, még ez a legtisztább mondat: ELÉRHETI - ez a kulcsszó. Nem el fogja érni, hanem lehetséges. Talán. Ha Brüsszel...

Na de, ne legyünk igazságtalanok, mi az ami biztos jövőre: Pedagógus 1. kategória: bruttó 410 ezer (nettó 270) , Pedagógus 2. kategória (aki egy évet rászán, hogy egy rakás óravázlatot összeír, meg fotózza a termet és ettől hűűűű de jó tanár lesz) - bruttó 430 ezer (nettó 285). Ez a pedagógusok 80%-át jelenti, van egy maroknyi ped3/mestertanár, és a pezlyakezdők. Ez 2024, ebből nem lesz bruttó 800, ez januártól bő 15%-os emelést jelent átlagban a jelenlegi bruttó 350-370-hez képest. A semminél több, de aki szerint a nettó 270 és 285-től induló 2024-es tanári fizuk tapsot érdemelnek, az inkább mossa meg az arcát, józanodjon ki és gondolkozzon el egy picit.

Bár hivatalosan a csapat neve Klaksvíkar Ítróttarfelag. Igen, puskáztam, a csapatnév a címben olyan, hogy kétszer futottam neki. Hírből már hallottam feröeri focicsapatokról, igaz kapásból csak a B36 Tórshavn (igen, Tórshavn a főváros) csapatát tudtam volna rávágni, bár maradandót ők sem sűrűn alkottak. Na a Klaksvík ma igen és ez a mi Fradinknak hála. A tavalyi EL csoportkör és 16 közé jutás után ez egy kijózanító pofon. Elvileg a Klaksvík már profinak mondható, bár a játékosok fizujáról nem találtam információt, de lehet, hogy elég mellette félállásban dolgozniuk, ég tudja... 

Szóval kellett ez sajnos. Miért? Mert néhány siker ellenére a rendszer idehaza még mindig pocsék és tarthatatlan. A tao, akárhogy nézem, közpénz. Persze jó dolog kultúrára és sportra is fordítani, igen, de egyrészt a tao elsősorban mutyizásra jó, az adózó, támogató cserébe általában kér, elvár, kap valamit. Elképesztő miket amúgy.

Másrészt nincs elvárás. A hazai ifinevelés még mindig botrányosan gyenge. Továbbra is marad a legtöbb helyen az ismerősök, haverok fiacskáinak előtérbe helyezése, tehát tehetségkutatás alig van. Van persze, akad 1-2 szakember, aki lelkiismeretes, igyekszik kiemelni tehetségeket. Majd a fiatal eléri a 16-18 éves kort és csak nem jön az első csapat, de még a fiókcsapat is csak ritkán másod- vagy harmadosztályban. Pedig a legtöbb jól működő ligában így megy. A fiatal a Real, Barcelona vagy más erős csapat B csapatában kap helyet 17-19 éves korában és pl. a spanyol másod- vagy harmadosztályban vitézkedik, majd tapasztaltabban lehetőséget kap a nagycsapatban. Vagy ha nem fér be, eladják....20 évesen, x millió euróért. Igen, mert ez így üzlet is és fenntartható is.

Szóval ez egyelőre egy pénznyelő, a közpénzé. Toldozzák, foldozzák, mint a milliárdosok összevásárolt csapatait Bulgáriában, Moldáviában vagy Azerbajdzsánban. Néha jön egy siker, amikor 3 brazil, 4 afrikai és 2 balkáni szegény srác összehoz a csapatban valamit, mellettük meg 1-2 dísznek ott tartott kötelező hazai marad mutatóban. Szomorú, hogy ezt az utat választották idehaza és nem a horvát vagy cseh vagy lengyel útat, ami amúgy több sikerrel és sok éve jól működik.

Idén is lezajlott, most is volt ellentüntető, nagyjából 20-30 emberféle három helyen szétszórva. Pár nézelődő ember az ablakból, akik hol integettek, hol csodálkoztak, fejüket csóválták. 

Ami pozitív: a legtöbb budapesti, sőt magyar állampolgár nem bántaná a melegeket, elfogadó, megértő, kezdik felfogni, hogy ez nem egy új találmány. 

Ami negatív: a meleg és az lmbtqi többi tagja is akkor zavarja őket, ha látja rajtuk, hogy melegek, mások. Még mindig maradt a XX. század szürkeség iránti igénye, hogy ne tűnjön ki senki, legyen mindenki átlagos. Aki nagyon kirí, arra már köpnek, aki picit, arra csak a szájukat húzzák. 

Azért idővel minden kopni fog szépen és a társadalmunk sem marad mindig ilyen savanyú uborka.

23 éves voltam, igen, nem tegnap volt. A suli minden volt csak nem álommeló, káoszos, a gyerekek között sok volt égedelem, a tanárok szenvedtek, többen sokat ittak is, szóval nem tűnt rózsásnak a látvány.

Már diplomás voltam, de hospitáltam ezerrel, bele is fért, rám is fért. A kolléganőt Zsuzsának hívták. Min. 20 évvel előttem járt, amolyan anyakorosztály volt a szememben. A legnehezebb osztályokat kapta, értsd olyat, ahol volt bőven cigány szrmazású kisgyerek. Élénkek voltak ők is, a magyarok is, de amikor bejött és meglátták, odaszaladtak hozzá az első padhoz a felsősök. Váltott velük pár szót, kérdezgette őket, pár percig. Utána leült, őt is kérdezték, örültek neki, beszélgettek. 5 perc ment el, néha 5-10. Utána beindult a tanulás, lelkesen. Na persze nem mindenki részéről, néhány lány már 12-13 évesen az anyaságra készült és valóban, a 6-7. osztályt már nem mindenki végezte el, csak magántanulóként, náluk szokás volt ekkortól belevágni a szexbe, el is voltak jegyezve, stb. De a többség tanult, aktív volt és lelkes. A nevet nem írtam át, megérdemli, hogy legalább keresztnévvel itt álljon.

Korábban más, jó mintát a gimis szaktanárom adott. Ő is lelkes volt, tudta, hogy tartsa meg a figyelmet, hogy érjen el lelkesedést. Nem feltétlen rajongtunk érte, haverom "sznobnak" nevezte és igaza volt, de nem érdekelt. Az sem, hogy politikailag másképp gondolkodik. Ő is, mint majd pályakezdő koromban Zsuzsa megmutatta az utat és követtem.

Pályakezdőként a többi tanár nem ezt az utat mutatta. Egy férfikolléga próbált a lelkemre beszélni. Csak a fegyelem használ, szigorú szabályok, feszes, katonás fegyelem. Láttam a gyerekek arcát, tartottak tőle és ő ezt akarta. Nem, nem volt idős, egy fiatal apuka volt a 3. X-ben. Persze, mondhatnám, hogy igaza volt valahol, kellenek szabályok. Van fölérendeltség? Bizonyos fokig van. Tartani kell tőled a gyereknek? Nem. Nem fogadtam meg a tanácsát, Nem is lehet, nem is szabad megragadni ebben. Hallottam, hogy hogy beszél a diákokkal óra elején. Pár hét múlva az igazgató ordenáré stílusban szinte kiabált - nem velük, nem velem - a tanáriban. Olyanokat mondott, amik felháborítóak voltak és igazgatóhoz méltatlanok. Igen, első bejegyzéseimben is felidéztem a fogadó szavait. A harmincas fiatal apuka-kolléga felháborodott. Amikor ő került szembe a fölérendelt személlyel, akkor már nem tetszett neki az egész tekintélyalapú rendszer. Nem tetszett neki ahogy a felettese beszél, hogy neki tartania kell tőle. Szerencséje volt, az volt az igazgató utolsó éve ott.

Két fura év után, amiben megláttam, hogy Magyarországon az alternatívnak nevezett oktatás csak látszat, tisztelet a kevés kivételnek, visszatértem az államiba és ugyanazt láttam középiskolában is. Ott még annyi támogatás, tanács, segítség sem volt, mint kezdőként. Ott legalább 2-3 kolléga igyekezett tanácsokat adni, mintát adni. Itt a többség kimutatta, hogy nem örül sem nekem, sem annak, amit képviselek. Nem lett igazuk, a gyerekek nem nőttek a fejemre sem itt, sem később. Partnerként beszéltem velük, ez a korosztály az, aminek meg kell tanulnia érvelni, magát is megvédenie. Amikor volt konfliktusom, kezeltük. Ezek a megbeszélések is mintát próbáltak adni, hogy igen, ha gáz van, ezt kell lépned. Egy év után váltottam és egy olyan közegbe kerültem, ahol már nem is volt igényem a támogatásra, mert érthetőek voltak az elvárások és kaptam autonómiát. Pedig nem voltam és nem is vagyok nagy reformer. Ha már a 90-es és 2000-es évek elején is voltak, akik tudták a helyes irányt, akik emberi módon bántak a tanulókkal, akkor ez nem reform. Csak amolyan aranyszabály Krisztusi, tudod, amit nem kívánsz, hogy veled tegyenek, te se tedd másokkal. Kivonatosan, na. Elteltek évek...sok. Még mindig nem értik páran, hogy milyen rossz a tanulóknak a kollektív büntetés, hogy ha mi a tanáriban nem szeretjük, ha egy igazgató úgy torkol le, hogy meg sem hallgat, akkor milyen rossz az, ha mi is így megyünk be az osztályterembe és csináljuk ugyanezt. Még mindig nem látja át mindenki, hogy egy vidámabb, pozitív hangulatú óra mennyivel produktívabb, mint egy nyomasztó, feszes 45 perc. És ez nem arról szól, hogy az ember nem állít fel szabályokat, mert de igen. És akár büntet is, igen. Visszaélnek a szabályokkal gyerekek? Persze. Néhány azért, mert alamuszi már tizenévesen is, vagy mert erre nevelték. Más meg azért, mert brahiból próbál szabályokat szegni, határokat feszegetni.

Persze a világ nem állt meg, lassan, de változik, de a régi, letorkolós, empátia nélküli kollégák még mindig tartják magukat. És igen, valahogy ők azok, akik - akár ellenzékiek, akár kormánypártiak - de biztosan a pályán maradnak. Nyugdíjig. Mert élvezik, hogy van olyan helyzet, ahol nem őket torkolják le, ahol nem csak felettük uralkodik egy igazgató. Hanem ahol ők lehetnek ebben a szerepben. Sajnos ez a szemléletmód nagyon rossz munkakörnyezetet teremt az egész országban, mert a fiatalok egy része ezt viszi tovább. Vagy nem. Mi sem vittük tovább.

Őszintén szólva, nem tudtam, mikor fogok ide ismét írni. Ahogy teltek a hetek tavasszal és közeledett az április, úgy láttam, hogy a tanárok kezében nem maradt eszköz. A sztrájkot elengedtük, vártuk a végkifejletet, ami meg is jött, a tiltakozások ellenére a törvényt megszavazták. Természetesen. A kollégáim pedig tavasszal már kezdtek elszállingózni a pályáról. A fiatalok természetesen, azaz huszonévesek és harmincasok. Igen, az a kevés is. Ez azt jelenti, hogy szeptemberre a tanárok átlagéletkora már nem 50 körül lesz, hanem felette. Huszonévesek alig, főleg az adókedvezmény miatt egyetemistaként dolgozó 23-24 évesek lesznek a pályán és egy kevés harmincas, arányuk együtt kb. 10%, a harmincas éveiknek is inkább a végén járókról beszélünk. 30-40% negyvenes. A másik 50% 50-es vagy 60-as.

Én még a pályán vagyok, figyelek állandóan, nézem, kiugorjak-e és mit csináljak. Mehetnék kolléga után, jól fizető munkahely vár, kényelmes. Nem szívesen váltok és azt a munkát, bár egyszerű, de nem szívesen csinálnám, nem vonz. Meglátjuk még. Nem szívesen írok alá semmit, de magamnak egy évet adtam, hogy találjam ki, mi legyen. Ha jövő év májusában beadom a felmondást, akkor annyi. A kormány megoldja, igaz? Ezt mondogatták a Kádár-korban is, majd a Jani megoldja. 1956 előtt és után élelmiszerbehozatalra szorultunk...majd a Jani megoldja...lettek persze háztájiak, ezt még úgy ahogy megoldották. Jött az olajválság, majd a Jani megoldja...meg...államadóssággal...jött a 80-as évek, erősödött az igény a magánvállalkozásokra, meg úgy általában is nőtt a szabadságvágy, majd a Jani megoldja...Jani közben meghalt és csak a káosz érkezett a 80-as évekre, ami törvényszerű. Szóval ennyit erről. Nem csak az elnöknek, miniszterelnöknek sem lenne szabad két ciklusnál többet engedni.