Aki ismer, tudja, hogy nem izgatnak az ideológiák és a beskatulyázások. Volt, hogy balos ismerős mondott fasisztának, mert azt mertem mondani, hogy az erdélyi magyar nem "rom...cig..." és elég fura, ha ilyen kijelentés után másnap a rasszizmus ellen szólal fel. Jobboldalinak voltam libsi, mert azt mertem mondani, hogy a származás nem determinál, a homoszexuális emberek pedig egyáltalán nem zavarnak. Liberálisoknak meg voltam balos, mert azt mertem mondani, hogy szükséges szociális háló, hogy a skandináv szocdemek jó fejek és a társadalmi szolidaritásra egy bizonyos szintig igenis szükség van, mert igenis, vannak akik önhibájukon kívül szegényednek el. stb. stb.

Tehát? Azt hiszem a KFT-s Bornai Tibi fogalmazott jól egyszer, az embernek vannak jobb végtagjai, bal végtagjai és középen törzse, vagy hasonlóképp fogalmazott, nem is tudom, nem is számít. Sosem zavart, ha intelligens ismerőseim jobbosnak, balosnak vagy liberálisnak mondták magukat. A magyar történelem szép számmal tud felmutatni derék konzervatívokat, Széchenyit, Klebelsberget, Bethlent például, liberálisokat is, Tisza Kálmánt, Jókait, Wekerlét és balosokat is bizony, Peyert, Kéthlyt vagy Garami Ernőt. Olyanokat, akik bátran nemet mertek mondani a szélsőségekre és akiknek az ország sokat köszönhetett. Ha megnézzük, a sor 1945 táján véget is ért....1989-től hírmondónak maradt még néhány, de inkább nem említem őket, mert túl sok a megosztó még közöttük is. 

Európában is vannak jobboldali pártok, demokratikusak és van bennük közös: eszük ágában sincs vegzálni másokat a származásuk vagy a szexualitásuk miatt. Azt már régóta tudjuk, hogy az elmúlt 10-15 évben a Jobbiknak semmi köze az európaisághoz, hogy lényegében Oroszország és Putyin csapatának kihelyezett bábjai. A Fidesz ezt átlátta és a 2010-es évek közepére szépen irányt váltott, hátat fordítottak az európaiságnak, az európai jobboldal eszméinek és 2011-14 között alig észrevehetően átvették a Jobbik helyét, elszívták többszázezer szavazóját, és az orosz alt-right vonalon átvették a Kreml bábja szerepét a Jobbiktól. Persze Vonáék ezt még nem hagyták annyiban, próbáltká bizonyítani, hogy ők még hangosabban migránsoznak, még keményebben "buziznak", de alulmaradtak. Vona elkezdett cukikampányt csinálni, nem mintha mérsékelt lenne, csak látta, hogy az egyetlen esélye beadni, hogy ők néppártiasodnak. 2018-ban ezt senki nem ette meg, mert Dúróval, Novákkal, Toroczkaival és a többi senkházi nácival nehéz néppártiasodni, ellenzékkel egyeztetni. Amikor szegény Szél Bernadett megpróbálta leültetni egy asztalhoz Kunhalmit és Dúrót, akkor már lehetett tudni, hogy ez 5 percnél tovább nem fog tartani. (Életem egyik vágya lett volna megnézni Dúró és Kunhalmi vigyori fejeit, amint feszengnek egy társaságban...)

A végét tudjuk, a Fidesz maradt rasszista és homofób, a Jobbik pedig próbálja beadni, hogy ők jövőre már az Európai Néppárt tagjai lesznek (hehe a választások után, mi?). A Fidesz nem áll elég jól. Úgy fest, bár elég vacakul, de kezdenek kirajzolódni a jelöltek a választókerületekben és foghúzva bár, de lesz ellenzéki összefogás, ami nem a legszebb, de tény, hogy a Fidesz leváltásával így is 4 évet késtünk... Szóval baj van, már szinte minden fronton látszódik, hogy a Fidesz, ha csak csodát nem tesz, lemaradt és ahogy eddig épp nyert, úgy bukhat, a választókerületek elbukásával. A járvány volt az, ami betett nekik és a dilettáns lépéseik sorozata, amiről mindenki levágta, hogy semmi tervezés, semmi előrelátás nincs mögötte. És a Fidesz érzi a bajt. Mit tesz? Bebetonozza magát bukás esetére. Alapítványokba mentik a lenyúlt, pardon tenderen elnyert pénzeket, a kínai diktatúrát kiszolgáló lépésük a Fudan egyetem mentése szintén idetartozik, de nem, ez még nem elég. Még egy kísérletet tesznek az ellenzéki egység ellen. A pedofília elleni törvényükbe szépen betesznek egy módosítást, amivel megtiltják, hogy 18 éven alattiak bármilyen tudomást szerezzenek arról, hogy vannak homoszexuálisok, echte orosz modell alapján. Mondhatnánk, hogy már mindegy, jövő tavasszal buknak és a törvény mehet is rögtön a lefolyóba ahova való, de ennek a törvénynek célja volt. 

A Jobbik ugyanis okosan átlátta, hogy szavazókat nem az Lmp-től vagy a Momentumtól kéne szereznie, hanem a Fidesztől. Tehát egyedüli pártként tudatták a Fidesz és Jobbik között ingadozókkal, hogy ők a homofóbok ellenzéki alternatívája. Populista lépés, okos, ha nem is szép. Ha nem teszik, a Jobbik 1-2%-nyit zuhan (ez jövőre 100-200 ezer szavazót jelent) és a Fidesz ugyanennyit nyer, vagy ami még rosszabb, a Mihasznák (MHM) kap belőlük. A Fidesz erre számított, tudta, hogy ha a Jobbik nem áll bele a homofób törvénybe, akkor a Fidesz erősödik. Ha támogatja a Jobbik, akkor marad a népszerűségük, elvégre van elég homofób szerény hazánkban, viszont a többi ellenzéki párt Márky-Zay-tól Gyurcsányig szembekerül a Jobbikkal. A Jobbik nyeregben, nélküle még a 18 budapesti választókerületből is csak 16-17 lenne meg, vidéken meg max 2.3 (mint 4 éve). Itt le is állok, hagyom, hogy Jakab beszélje meg a többi ellenzéki vezetővel, hogy ezt akkor mégis hogy akarják, mert ellenzék nélkül elveszítik a választást ők is, ahogy Vonával.

Mit is jelent a törvény? Nem "reklámozhatják" a homoszexualitást...Nem, nem lehet reklámozni, reklám miatt nem lett még senki sem homoszexuális. Ezzel védik a gyerekeket? Nem, 18 év alatt már 25-30 éve is volt gimiben srác, aki vállalta, pedig a 90-es években kapott sok beszólást emiatt szegény, 1 vagy két évvel járt alattunk. Igazából 13-14 évesen már simán tudja egy kamasz, hogy melyik nemhez vonzódik. 12 év felett kötelességünk beszélni a témáról, hogy az osztálytársak is megértsék a helyzetet. Az osztályomba egy fiú és egy lány is tudja és vállalja a másságát. Lenne miről beszélni és lesz is. Ahogy a Covid kapcsán írtam, hogy kell lázadni és kell szembemenni a szemétséggel, az elnyomással, úgy most is ezt mondom. Drága Fidesz...későn ébredtetek rohadékok. Mi tanárok - kivéve néhány pedagógusnak alig nevezhető nyomorult homofóbot - már évek, évtizedek óta vigyázunk arra, hogy a felnövő generáció elfogadó legyen. Nézzétek meg a huszonéveseket, a harmincasokat. Felettetek eljárt az idő. Még kapálóztok 1-2 évet, de minden tanárt, minden civil szervezetet, minden szülőt nem fogtok tudni börtönbe zárni, feljelenteni, még ha a Fudan pincéjébe is akartok zárni minket. Nem fog menni. Ahogy Lengyelország is szakít a 20. századi mocsokkal és szenvedéssel, úgy mi is. Az idő ellenetek dolgozik és remélem, hogy Orbán megéri a bukását, hogy látja, európai ország leszünk végleg és ő, ő nem az lesz, akinek ez köszönhető lehetett volna, hanem az utolsó kerékkötők és árulók egyike. A helye egy történelemkönyv egy oldalán lesz, a magyar történelem szégyenpadja alcím alatt.

Grafitember, azaz Merényi Dani rajzolta meg szépen, hogy milyen is ilyenkor mérsékletre inteni a hazai Karenjeinket. Néhány komplexusos anyu (esetleg apu, mert ne legyünk szexisták) úgy gondolja, hogy kiéli minden régi, fiatal frusztráltságát, amit régen az ajándékozás vagy annak hiánya okozott és meg akarja szórni a tanárokat drágábbnál drágább ajándékokkal. Ezzel nem sokat lehet kezdeni, legfeljebb annyit, hogy az ember ki meri nyitni a száját és ellentmond, remélve, hogy ezért még talán nem koncolják fel...

Akkor hogy is kell állni a kérdéshez? Nézzük hogy nem: az ajándékozás nem kötelező és nem verseny. Nyilván vannak települések és iskolák, ahol hagyománya van és morcosak a tanárok, ha pár apróságot nem visznek haza, de alapvetően ez az egész értelmetlen. Mire is jó az ajándék? Amolyan pedagógiai hálapénz? Amit lassan fel kéne számolni az egészségügyben is? Értem, a tanár nem keres sokat és az átlag polgár nem úgy akar ezen változtatni, hogy kormányt vált...Áh nem. Hogy fizessen több adót az oktatásért? Valljuk be, egy rakás adót fizetünk. Akkor? Évente bedob egy kis pénzt a közösbe és vesznek egy ajándékot a tanerőnek, hogy ne érezze aznap, milyen ótvar is a fizetése. Persze tudom, tudom, nem ez a szándék, de akkor mi? Hála? Mi van akkor, ha a szülő nem hálás? Mert valljuk be, nem mindig lehet az az ember, mert igazi rémtörténetek keringenek tanárokról, akik...és nem folytatom, mert nem akarok bajt. Akkor mi is ez? Hála, vagy kötelesség? Valami béna hagyomány? 

Nézem picit tanári oldalról: nekem sosem hiányzik. Akkor sem, ha nem kapok semmit. Esetleg italt, édességet, virágot, ami amúgy tök jó, mert a gesztus számít és a piától meg a csokitól az endorfin tesz róla, hogy ideiglenesen eléggé a top-on legyek.

Más? Persze, örül az ember mindennek, a sokadik bögrének, könyvnek, tollnak, kis táskának vagy notesznek és elő fordulhat még frappánsabb dolog is, de....de kényelmetlen. Feszengek ilyenkor, hogy "de miért"? Csak végzem a munkámat, kapok fizetést, egy-két jó szó is elég nekem, de hogy ajándék? Várnak esetleg viszonzást? Nem tudok erre mit lépni sohasem. Az ember mosolyog, akár kedveli azt, aki adja, akár nem, az ajándékozó is, akkor is ha utál és szép az élet.

Alapból pedig imádom az ajándékozást, de ünnepekkor. Karácsony, szülinap és néhány ember, aki fontos ad valamit. Mert szeretnek. De munkáért? Nem javaslom, erőltetett és felesleges. Ha meg mégis hálás egy fiatal, a szülei vagy akár az osztályközösség, akkor azt szóban is elég kifejezni. Olykor szívmelengetőbb a legfinomabb édességnél vagy italnál is.

A tanárember próbál néha szórakoztatni. Próbál kultúrát csepegtetni a tinikbe, kicsit a múltból, kicsit a mesékből, különböző népek világát stb. stb.

Tiszta sor, hogy ízlés dolga egy film, rajzfilm, a könyvet nem is mondom, mert szitokszó lassan azt kérni, hogy egy gimnazista olvasson, de okés, nézzünk valamit, ami picit izgi, régen játszódik, képet ad valamiről, amit nem ismernek. 10 éve egy ilyen húzás nagyon jó volt, 7 éve is, emlékszem, hányan voltak oda és vissza. Azután fogyott a dolog, 5 éve még sokan örültek, tájékozódtak, de nehezen ment...kisebbségbe kerültek azok, akik picit nyitottak voltak, akik 1-1 ország kultúrája iránt érdeklődtek, aminek mondjuk a nyelvét tanulták. Még a mese szintjén is. Az utóbbi két évben is hasonló volt a helyzet, majd gondoltam, hogy egy látszólag erősebb, jobban tanuló, "elitebb" csapatnál 2021-ben is próbálkozom...nos el is ment a kedvem picit. Egy középerős-erős gimis csapatnál nulla érdeklődés, nulla tájékozottság, se kép, se hang... Még azzal áltatam/vígasztalom magam, hogy hátha az online filmnézés, a digitális tanulásnak nevezett vacak nyírja ki a dolgot. Még teszek kísérletet, de ilyen pillanatok után érzem, hogy ez nem az én világom, hogy rossz irányba megy minden, ami még évekkel ezelőtt rendben működött. Maradnak a saját gyermekeim itthon, akiknek próbálom nyitogatni a szemeit, hogy ne csak a szar mobilos játékokat gondolják a világnak, vagy a legfontosabbnak a világon. Ahogy a középkorú ember öregedőbe vált, hiába fiatalos gondolkodású, hiába ért szót a fiatalokkal, vannak dolgok, amiket jobb nem látni és nem belegondolni. Öreg fejjel, biztos remete leszek...

Tanár létedre politizálsz? Nem etikátlan ez? Nem. Nem a tanteremben és nem órám csinálom. a diákjaim tabuk. Lehet megvitatni velük kérdéseket, de maximálisan objektíven kell állni mindig, hogy úgy érezzék, nem manipulálom őket. És kell is. Osztályfőnöki óra keretén belül a diákjogok, a jövő kép, az osztály sokszínűsége mindig is téma volt és lesz is.

Blog? Facebook? Közösségi média? Nem, a tanár ebből nem marad ki. Sőt a legjobb lenne, ha senki sem. Értem, hogy sokakat zavarnak a rengeteg helyen felbukkanó politikai témák, de tudomásul kell venni, hogy a politika nem valami idegen dolog, ami tőlünk távol esik, hanem az életünk része. Az apolitika is politika, bármennyire is ki akarja magát vonni az ember a felelősség alól, az alól, hogy befolyásolja a dolgok menetét a feje felett. Természetesen nem arról van szó, hogy pártszimpátiák alapján egymás torkának esünk, úgy mint két félrészeg szurkoló, hogy melyikünk csapata a jobb. Mert nem ez a politika, ez szerelem kérdése. Ezt meghagyjuk szerelmes nyugdíjas néniknek és bácsiknak, akik este jóéjt puszit adnak az Orbános vagy Gyurcsányos fotóval díszített kispárnájukra. A politikai tisztánlátás társadalmi és állampolgári felelősség. Nem lehet magasból belepottyantani, mert ez ugyanolyan, mintha látnád, hogy épp a szomszédod házát törik fel és fosztják ki, te pedig nem hívsz rendőrt, nem csődíted oda a szomszédságot, nem csinálsz semmit. Vagy ha látod, hogy egy férfi próbál leteperni az utcán egy nőt, hogy megerőszakolja és elfordulsz, elsétálsz. Ezzel egyszerűen nem apolitikus leszel, hanem nemtörődöm, nem felelős állampolgár, hanem egy vegetáló növény, akivel bármit meg lehet tenni. 

Ezek szerint mindegy, hogy melyik oldalra állok? Igen is, meg nem is. Egyrészt a legfontosabb dolog, hogy az ember próbáljon tájékozódni, képben lenni, belefolyni abba, ami körülötte történik, mert a politika az életünk része, akkor is, ha egy erdei faházban éldegélünk mindentől elzártan. Ha már a példa: ha az az erdő olyan kézbe kerül, amelyik elbontja a házikót, akkor menten a bőrünkön érezzük a politikát, de kevésbé extrém esetben is így van. Ha pl. a közbiztonság a béka feneke alá csúszik, akkor a házikónkat egy random banda feldúlhatja, mi meg vérbe fagyva nézünk magunk elé, hogy miért nem sikerült elbújni a világ elől. Egyszerűen nem megy. Az embernek meg kell nézni, ki képviseli az érdekeit, milyen programok, tervek vannak készülőben, milyen irányba halad a világ. És hogy miért nem számít, hogy milyen oldalra állsz? Mert van az az oldal, amelyik meg akar győzni, hogy lehetsz apolitikus, hogy kivonhatod magad, mert állambácsi mindent elintéz. Te dőlj hátra, éld az életed, ne foglalkozz semmivel, legfeljebb 4 évente szavazz rájuk. Ezt a jó kis Kádár-i vonalat viszik tovább most is, ezt kár tagadni. Állambácsi fel van duzzasztva, minden központosítva, államosítva. Nem kell vállalkoznod, megoldják azt is helyetted, a közbeszerzések is jó helyen landolnak. Kapsz néhány méregdrága köztévés csatornát, amiért nem fizetsz - csak adóforinttal évi 10 ezret (100 miliiárd feletti közpénzből gazdálkodik ugyanis), ha pedig gyerekeid is vannak, akkor a négy fős családod 40 ezer forinttal járul hozzá az agymosáshoz. Nem kell gondolkodnod, elég ha elfogadod, hogy mindent Soros György és Gyurcsány Ferenc mozgat, az EU gonosz, Magyarországot épp ellepni készülnek az afrikai és ázsiai bevándorlók és kész is az alternatív valóság, amiben állambácsi megvéd. Te pedig elhiszed, hogy nem vagy apolitikus, mert szavazol az állambácsira és pártjára, miközben nem nézel utána semminek, nem érdekel az életed, nem izgat semmi csak a nyugalmad és békéd meglegyen. Eközben a szomszédot kifosztják, nőket vernek és erőszakolnak, honfitársaidat vegzálják, mert másképp élnek, szeretkeznek, gondolkodnak, de persze minden rendben. Igazából még az is inkább rendben lenne, ha megvizsgálnál mindent, próbálnál rálátni a dolgokra, majd azt mondanád, hogy okés, állambácsi pártja nem jó, de én utálom azt, ha egy ember bőre sötétebb, mint az enyém, utálom azt, ha másképp szeretkezik, utálom, ha nem vallásos, így engem állambácsi pártja képvisel. Igen, még ez is jobb, mert tudatosan vagy egy XX. századból visszamaradt fejlődésképtelen gyökér, aki méltán követi Szálasi, Rákosi, Kádár, Sztójay és a többi szemétláda nyomdokait, de mé ez is jobb, mint ha nem törődsz semmivel, csak vegetálsz a kanapén, anélkül, hogy tudnád, mi történik körülötted.

Nem, nem nekem. Diákjaim azon 10-20%-áról van szó, akik már egyszer ismételtek évet és most nem szeretnének. Mielőtt még elérzékenyülnénk és azt gondolnánk, hogy a fertőzés miatt vagy a szüleikért aggódnak, meg kell jegyeznem, a karanténból már tényleg elegük van, mennének sportolni, bulizni, barátkozni, minden olyan normális tevékenységet végezni, amit egy éve nem tudnak. A tanulók normálisabb, tanulni többé-kevésbé hajlandó 80%-a is így látja és persze én is, amint védett leszek a 2 oltás után. De akkor mi is ez az egész? Nagyon egyszerű. Nem túl eszes, de csaláshoz - párdon, magyaros virtus szerinti cselhez - értő tinédzserek megszokták, hogy csalnak. Jó, jó...mondhatnád, hát tessék ne lexikális tudásra kérdezni vagy ne olyan teszteket írni. A nyelvtanároknak, készségtárgyakat tanítóknak még szerencséjük is van, mert a kimenet (érettségi) nem a lexikális tudásról szól, bár a rajzhoz kéne művtörit is ismerni, a tesihez is van elmélet és a nyelveknél is kéne a szókincset ismerni, de persze, megoldjuk. Matekból meg most is megy a kínlódás. Akkor mi a gond? Hogy az online dolgozatírás sokszor családi program lett. És ha te becsületesen nem teszed? Akkor a te gyereked a többiekhez képest gyengébb osztályzatot kap. Ahol a család dolgozik, nincs nagyobb tesó, ott vannak haverok, osztálytársak, akiknek jobban megy és így tovább. A dolgozatírásra használt oldalak feltörésére már videók sora készít fel tik-tokon és youtube-on is. Derék kormányunk meg kihúzza magát, hogy online ide vagy oda, milyen szépen felfejlődtek a diákjaink átlagai. A jövő tanév meg úgy sem jön el...gondolják a diákok, igaz? Jövőre nem lesz meg a kiesett tudás az alsó 10-20%-nak, akiknél a bukás komolyan fenyeget. Az sem csoda, ha egy tini nem gondol a jövőjére, mert nem szoktak, csak ritkán és kevesen. Hogy egy kormányt ez nem izgatja, csak a választás megnyerése és az ellenfeleik lejáratása mindenféle összevágott kamupropagandával, az már más kérdés. Mindenesetre szülőként, tanárként elgondolkodtató, hogy mennyire törődnek a jövőnkkel és a fiataljainkkal valójában...

Csak a vicc kedvéért, mint focirajongó említeném meg, a nem igazán dúsgazdag horvát Dinamo Zágráb és a szintén nem euró milliárdos Slavia Prága is elintézte a skót és angol ellenfeleit (Rangers és Tottenham), így az Európa Liga legjobb 8 csapat közé kerültek. Ahogy írtam, néhány idegenlégiós mellett csupa hazai játékossal. Lehet tőlük tanulni kérem...

Mivel időközben Európa focicsapatai az európai kupákban is a döntő felé menetelnek, kicsit szétnéznék. Az Európa Ligában 32 csapat maradt, a csoportmeccsek után. Mellesleg, a csoportmeccsekről még sosem jutott túl magyar csapat, ezt tegyük hozzá. Na nézzük, idén kik vannak itt és milyen eredményekkel. Koncentráljunk a hozzánk hasonló, nem dúsgazdag, nem elit klubokkal bíró országokra.

FC Krasnodar - Dinamo Zagreb 2-3

Az orosz Krasnodar nem szegény csapat, ahogy a legtöbb orosz klub, ők is egy orosz milliárdos tulajdonában vannak, Szergej Galitsky-ében. Izgalmasabb az, hogy az erős orosz klubot idegenben intézte el a Dinamo Zágráb és jó esélye van rá, hogy ezen a héten tovább jusson a legjobb 16 közé. Horvátország feleakkora, mint Magyarország. Gazdasága nem rossz, de nem erősebb a magyarnál. A horvát válogatott világszínvonalú, bár nem verhetetlen, de az utóbbi 30 évben sok sikert értek el és ez nem a pénzen múlt. Remek játékosokat neveltek ki, a Dinamo a Krasnodar ellen 7 horvát játékossal kezdett (ha ideveszem a macedón-horvát állampolgárságú Ademit, akkor 8...). A 3 cseréből 2 is horvát volt. Nos, nálunk az arány általában fordított. Fradista vagyok, nézzük a Fradit. 2-3 magyar szokott pályára lépni, jobb napokon 4, de mostanában inkább 1-2...

Nézzük tovább inkább.

Crvena Zvezda - AC Milan 2-2

Bár nem nyert a szerb csapat, de ez még keményebb. Szerbiából a játékosok inkább menekülnek. A szegénység nem igazán enyhül, a korrupció balkáni, tehát világszínvonalú és a szervezett bűnözés is. Persze van nagy stadion, sok-sok szurkoló, de utóbbiak miatt inkább eltiltásokat, zárt kapukat és büntetéseket tudhat magáénak a szerb klub. Most viszont 10 emberrel egyenlített a világ egyik legjobb csapata ellen, puff.

5 tisztán szerb állampolgár lépett a pályára kezdőként, mellettük 3 kettős állampolgár, ketten közülük szerb-kanadai és szerb-ausztrál állampolgárok, a harmadik szerb-montenegrói, de ketten Szerbiában, egy pedig Horvátországban született. Ha az 5 szerb kezdőt nézem, az is szép, de ha alaposan ránézek, 8 szerbet látok a pályán kezdőként. Ja igen, két csere is szerb volt. A szerb foci is ért el sikereket, bár most mélyrepülésben vannak. Pénz nincs, de igazából az elvándorló felnőtt focisták miatt van a visszaesés. Az elmúlt 30 évre viszont büszkék lehetnek.

Slavia Prága - Leicester City 0-0

Nem rossz eredmény olyan szempontból, hogy a vendég angolok nem lőttek gólt idegenben és nem egy gyenge brit klubról van szó. 8 cseh a kezdőben a prágai oldalon. Gazdaságuk jobban állt és áll, mint a miénk, de nem dúsgazdagok, mégis előttünk járnak. 30 év alatt világ- és európai sztárjátékosokat neveltek ki, klubjaik a csoportkörök rendszeres résztvevői, a prágai csapatok tovább is szoktak jutni a legjobb 8 vagy 16 közé. 2 csere pedig cseh volt.

Itt megállok, mert még a Shakhtar Donyecket lehetne említenem, akik itt vannak és nyertek, de egy ukrán milliárdos csapatáról beszélünk,ne legyünk hát igazságtalanok

Összegezve, három ország élcsapatát néztük meg, Horvátországét, Csehországét és Szerbiáét. Ebből a trióból Szerbia lóg ki, nekik mostanában nem jöttek nagy sikerek válogatott szinten, bár háromból két VB-n ott voltak (2010 és 2018), de EB-n már rég szerepeltek. Mi a titkuk? Nem nyafognak úgy, mint a magyar klubok, hogy a "fiatalok lusták, ez a generáció elkényeztetett stb."

Érdekes módon, azok a játékosaink, akik 18-20 éves korukban egy külföldi ligába kerültek, elég szép karriert futottak be. Akik tovább maradnak, azoknak vajmi kevés esélyük van sikerre. Persze le a kalappal azok előtt a magyar klubok előtt, akik csak azért is játszatják a fiatal magyar játékosokat, ami nélkülözhetetlen a fejlődéshez és a tapasztalat szerzéshez. Ez lenne a cél és a jövő, ráadásul anyagilag is inkább megéri, mint a TAO pénzeket elverni c kategóriás légiósokra, akikből 10-ből egy emeli igazán a bajnokság színvonalát. (Legyünk igazságosak, néhányan tényleg kiemelkednek.) Más kérdés, hogy ez a temérdek pénz, milyen reakciót vált ki a társadalomból. Én, aki szeretem a focit, aggódom is, mert úgy érzem, hogy a sport ellenség lett, a focisták, a fiatalok, a rendes, tehetséges és olykor jóeszű srácok és lányok, akiknek a klubjai pénzmosodaként üzemelnek és adópénzeket (TAO) vernek el, nyúlnak le. Mantrázhatjuk, hogy a válogatott ismét jól szerepel, relatíve...mert azért bár örülünk az EB-re kijutásnak, azért félve tegyük hozzá, hogy egy idegenbeli siker (Bulgária) után két hazai meccs kellett a sikerhez és bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha Izland ellen a hazai 2-1 után idegenben is játszanunk kellett volna... Ennek ellenére a válogatott nem rossz, hektikus bár, de ígéretes és ha végignézünk rajtuk, 1 esetleg 2 olyan játékost találunk, aki hosszabb ideig maradt a magyar bajnokságban. A többségük fiatalon kikerült külföldre, amiért nem lehetünk eléggé hálásak. De tegyük fel a kérdést: ezt akarjuk? Ez a cél még mindig? Nem vehetnénk példát néhány szomszédunkról, vagy a lengyel csapatokról?

Egy kis politika. Az ellenzéki pártok közül a Momentum bejelentette, hogy Fekete-Győr Andrást indítják miniszterelnök jelöltként (az előválasztáson). Látva az MSZP, majd a Fidesz kormányok ámokfutását, sok-sok éve állítom, hogy kell a vérfrissítés a hazai politikában, mert leszámítva néhány szerelmes-rajongó nyugdíjast (vagy fiatalabb személyt), a Fidesz-hez és az MSZP-hez már a kutya sem kéne, hogy ragaszkodjon. Az MSZP tényleg ment a süllyesztőbe, bár 4-8 százaléknyi szavazót magáénak tudhat (részvételtől függően), amivel talán, illetve jó eséllyel bejutna a parlamentbe, de ennyi. Súlytalan, és ez jó hír. Fidesz? Nekik a demagógia bevált. Az átlag egyszerű falusi polgár, városi nyugdíjas és 20 éves incel, aki nem tud becsajozni/bepasizni retteg minden sötétebb bőrű embertől, akit vagy lát vagy nem, mindenesetre az illető fogja megkapni a nyugdíját, segélyét, állását, kiszemelt nőjét stb. stb- Igen, ezt tudjuk. A kétbites szavazó számára ez valós veszély és már látja, hogy Soros, meg valamely szemüveges gyanús képű-nevű-vallású brüsszeli fickó integet a vonatnak, ami megvan rakva "migránssal". Igen, van ilyen is és van az intelligens, tanult figura, mint néhány kollégám, aki arra hivatkozik, hogy millió számra engedtek be EU-s országokba anno afrikai és közel-keleti bevándorlókat és lásd, mennyi baj lett belőle. Persze magyarázhatod neki a gettósodás, a másodrendűség hibáit, meg azt, hogy ettől még a Fidesz nem lesz jó...mintha falnak beszélnél. És persze a hithű "keresztény" is retteg a muszlim inváziótól...de a négerektől is persze, akkor is, ha keresztény, mert hát na...más kultúra, biztos lusta, meg bűnöző és hát lásd, "a cigánysággal is mi lett". A sok hülyeségbe nem mennék bele, a vitákba sem, majd máskor. Nézzük meg, van-e ilyen a túloldalon.

Nos, a Momentum számomra szimpatikus társaság. Teli van szerény, jó képességű háttéremberrel, kevés bugrissal, de alapvetően egy ígéretes kezdeményezés. Akárcsak a Kétfarkú Kutya Párt, igen. A DK...nos Fletó maga a megtestesült demagógia, akkor is, ha visszavett, a felesége nézeteivel meg nem feltétlen értek egyet, nem az EU Egyesült Államokban látom a megoldást. Az Mszp-ről tudnék még írni, elég Gajdára gondolni vagy a múltjukra. Néhány lelkes kis figura még életben tartaná, de...minek. Egy komcsi múlt nélküli európai szocdem párt igen, az jól jönne. Az LMP jó volt, de kinyírták magukat, Szélt és Hadházyt elhajtották, majd egymásnak estek. Kár...kellene a zöld politika, de talán majd mások. Jobbik? Minden elismerésem Jakab Péteré, a sok vérveszteség tényleg hozott tisztulást és a vidéki bázisból is találkozok lépten-nyomon olyan emberekkel, akik intelligensek, nem a buzizás-zsidózás a kenyerük. Más kérdés, hogy még mindig van pár vállalhatatlan politikusuk, de legalább a mondanivaló most okés.

Nézzük Fekete-Győrt. Az általános vélekedés szerint, ő az új Orbán Viktor. Nos, azon kívül, hogy a DK-s kommentelő ezzel a marhasággal szórta teli az elmúlt években a FB-ot, maradjunk annyiban, hogy ez marhaság. Orbán már 90 táján sem volt komplett, mérsékelt politikus végképp nem. Fekete-Győr és csapata centrista, alapvetően liberális, de maximum jobb-közép. Orbán pedig szélkakas.

Az is tény, hogy a Momentummal szépen felszívták a korábbi Együtt-PM, majd az LMP szavazóit is, ami szép teljesítmény. Nyilván szeretnének erősíteni és Fekete-Győr gondolt egyet, "nyúljunk a demagógiához". Bedobta a 100.000 Ft/oltás szöveget olyan stílusban, amitől a hideg futkosott a hátamon. Értelme? Semmi. Az átlag embert nem megvenni kell, hanem lassan, nehezen okosítani, hogy megértse, egy oltás nem öl meg, nem méreg, nem chip van benne, hanem segít. Sok szegényebb országban az átlag emberek kilométereket utaznak, hogy oltásokhoz jussanak, malária ellen pl. de nálunk meg felvonulnak ellene, mivel ez tömeggyilkosság... Tehát Fekete-Győr úgy gondolta, hogy az egyszerűbb megoldáshoz nyúl, a hülye embereket nem megtanítja gondolkodni, hanem megveszi. 1 millió behülyített ember megvétele 100 milliárd forint lenne ennek megfelelően, ami irdatlan összeg és jobb, ha el is felejtjük. Viccnek jó lenne, ha a Kutyapárt vagy a Hírcsárda írná...

Emellett alapvetően Fekete-Győr jókat szokott mondani, de messze nem ő az az ember a pártjában, akire szívesen voksolnék miniszterelnök jelöltként. Azért persze nem vagyok naiv. Tudtuk, hogy neki ez volt a célja. Gyurcsánynak is nagy érvágás, hogy nem lehet miniszterelnök, Fekete-Győr ezt nem emésztené meg. Kár...pedig nem vagyok a fiatalok ellen. Cseh Katalin kiváló választás lett volna, hiába nyafog pl. Hont András, hogy tapasztalat híján vannak. Hontnak a fő baja az, hogy a Momentum nem mondja kamunak a járványt, hogy van rá intézkedési terve - jobb, mint a Fidesznek - és az oltást is jó megoldásnak tartja. Emellett a tapasztalat hiánya...na nem, Hont úr nagyon jól tudja, hogy akinek politikai múltja van idehaza, min. 10 év, az már sáros... Meg Fekete-Győr nem Orbán, nem egyedül vezet, ahogy Orbán próbálkozik. Fekete-Győr csapatában pedig van néhány igen tapasztalt és csendes, de hozzáértő figura. Kerpel-Fronius is az, de könyörgöm, ki ismerte a polgármester választás előtt? Csendes kis szerény ember. Jó szakember, de nem kirakatba való. Így azt mondom, örülök is, meg nem is. Nekem Fekete-Győr a szavak embere, dumás. És igen, sajnos olykor demagóg. Ez rossz jel és csak remélném, hogy a választásokig tart, mert kormányzásnál erre semmi szükség. Az embereknek valódi eredményekre és azok jó kommunikálására van szükség, hogy elinduljon egy morális javulás, hogy ne csak azt mondogassuk, hogy "a magyar társadalom velejéig korrupt és ez van". Mert nem...nem vagyunk kíváncsiak a beletörődésbe, szeretnénk, ha ez generációról generációra kikopna szépen. 10 évente látványosan csökkenve. Ehhez pedig igen, fentről kell kezdeni. Nem duma kell, hanem terv és kőkemény cselekvés. Egyelőre persze annak is örülök, ha a Fidesz posványa lecserélhető lenne, hogy legalább lélegzethez jussunk...

Egy kicsit a felnőttképzés vizeire eveznék. Nem titok, hogy Magyarországon  - és most a COVID előtti állapotot nézzük - munkaerőhiány csak Budapestre, Közép-Magyarországra és az Észak-Dunántúl nagy részére volt érvényes. Az ország szegényebb régióiban egyszerre volt a képzett munkaerőre igény és iszonyatos munkanélküliség. Az sem nagy titok, hogy A 20-a, 30-as és 40-es generációnak ezeken a területeken hiába van diplomája, szakmája, ha azon a területen nincs állás. Az egyszeri röghöz kötött és netán lokálpatrióta ember mit tesz? Megpróbálja átképezni magát. Na jól fizető állást aligha talál, kivéve ha van affinitása a programozáshoz, vagy egy gép (targonca, cnc, stb). Ugyanakkor az a gond, hogy ha akad is tanfolyam a közeli járásközpontban vagy megyeszékhelyen, akkor sem biztos, hogy van képzett oktató hozzá.

Magyarországon az egyik ilyen átfogó atyaúristent játszó szervezet, kft. az MTOK - nem az MTK, az Deutsch Tompi homokozója - azaz a Magyar Tréning Oktatási Központ. Persze kereshetünk akár egy magán sulit is a probléma ugyanaz. Meghirdetnek egy rakás tanfolyamot, aminek egy jelentős része röhejes, olyan ami legfeljebb közmunkásnak vagy olyannak való, aki nem is akar munkát találni, mert nem kap a végzettség megszerzésekor. Az MTOK honlapjáról szemezgetve: kerti munkás, erdőművelő, parkgondozó, számítógépes adatrögzítő, virágkötő, állatgondozó és a kedvencem a teljesség igénye nélkül - a sajtkészítő, aki legalább boldog, amit Brian óta tudunk.

Természetesen maga az MTOK is keres oktatókat, targoncavezetéshez, informatikához, szoftverteszteléshez és idegen nyelvhez. Milyen meglepő, azokhoz a képzésekhez, amikkel tényleg álláshoz is lehetne jutni.

Nézzük a komolyabb problémákat. Milyen arányban végeznek itt sikerrel emberek? B2-es nyelvtudás? Ha elvégzik a tanfolyamot hány százalékuk szerez nyelvvizsgát? A tanfolyam végi vizsga...na az nem releváns. Elnézést, de ha házon belül elvégeztetnek egy tesztet a tanulókkal és a tanár érdeke, hogy jó arányban végezzenek, akkor ki ellenőrzi, hogy a vizsga "tiszta" volt? Senki. A tiniknél nagy divat volt a tanév közbeni VEKOP tanfolyam. A végén egy olyan teszttel, amit röhögve teljesített mindenki...Mert olyan könnyű volt, igen. Nem nálam, nem véletlenül nem vállalok VEKOP-ot. Akkor miről is szól az egész? Igen, természetesen a pénzről, mi másról. Van forrás, el kell használni. Az intézmények és a tanárok lecsapnak rá. Baj? Nem lenne...ha nem állna a többségnek érdekében, hogy az eredményre magasból tegyenek. A hatékonyság? Azzal senki nem foglakozik.

Visszaélésekről is egy picit, persze óvatosan, nehogy érzékeny lelkületű képzési intézmények és tanáraik berágjanak. Egy csapat munkanélküli nagyjából úgy néz ki egy ilyen tanfolyamon, mint egy csapat magát menedzselni alig tudó, kiszolgáltatott szerencsétlen. Magyarok, cigányok vegyesen, sőt többségében magyarok. Valahol még reménykednek, hogy hátha lesz valami, de...nem lesz. A tanár. Nos, nem nehéz kitalálni, hogy ha olyan országos intézmény, mint az MTOK is keres tanárokat országszerte, akkor milyen szintű lehet a hiány. Gondoljunk bele, akit felvesznek és átadnak neki egy csoport embert, hogy képezze őket, az milyen lehet? Ki vállalja? Ellenőrzi valaki? Megnézik, hogy pszichopata-e? Szexuális ragadozó? Erőszakos? Trágár? Munkakerülő? Vajon mit gondoljunk, amikor felnőttek sorban panaszkodnak - titokban - hogy a tanáruk órákon át beszélget velük sportról, az életéről, az utazásairól, netán a magánéletéről ahelyett, hogy tanítana? És most nem olyan csoportokról beszélek, ahol fiatalok szétrombolják az órát. Nem, nem is feltétlen hátrányos helyzetű emberek, hanem tanulni és dolgozni vágyók?

Mit tehetnek ilyenkor, ha egy tanár visszaél a helyzetével? Ők már nem gyerekek, nem tűrhetik, ha a tanár hülyének, baromnak nevezi őket vagy trágárabb módon beszél, mert nem tudott megoldani egy angol/német múlt időhöz kapcsolódó nyelvtani feladatot!

Tételezzük fel, hogy az egyik 30 éves csendes hölgy/úr odamegy a tanárhoz és kéri, hogy koncentráljon a tananyagra vagy magyarázza el ezt/azt, netán kéri, hogy az utolsó 2 alkalommal hadd maradjon otthon gyakorolni, készülni. A sértett tanár mit lép? Amit akar. Adott az 50-60 éves tanár, akit már 10 helyről elküldtek, akinek még igazgatók sem merték megmondani, hogy amit csinál az nem munka, hanem duma, ellenben a felnőttképzési intézménynél, ahol nem számít a munkanélküli, elvégre a Munkaügyi központ fizeti a tandíját, viszont számít a tanár, mert végre akad egy diplomás sokszor sehol sem kellő kontár, aki vezeti a tanfolyamot, ergo biztosítja a pénz beáramlását. Na mi lesz? A tanár azt mond, amit akar, kitalálhatja azt is, hogy a tanuló rátámadt, nem járt be, trágár módon nyilvánult meg stb. és az intézmény már szerződést is bont a tanulóval, akivel jó eséllyel kifizettetik a tanfolyam díját - többszázezer forintot...igen, egy munkanélkülivel. Megteheti? Naná. Kiáll a tanuló mellett bárki? A tanuló csoportból ezek után senki, mindenki meg lesz félemlítve és itt véget is ér a történet, mert erre jogorvoslat aligha lesz, hiába segítene egy lelkes mentor.

Persze nyilván vannak a felnőttoktatásban lelkiismeretes tanárok, akik vért izzadnak, akik korszerű módon tanítanak, de őket nem itt találjuk. Ők zsíros céges tanfolyamokat vezetnek, nem munkanélkülieknek, hanem profitorientált cégek dolgozóinak. Ha a tanár ott nem jó hatékonysággal dolgozik, visszaél a helyzetével, akkor a cég megválik tőle, de erre kevés példa van nyilván. Az állam pedig pöffeszkedve, elégedetten hátradől és nézi, hogy milyen remekül elköltötte a pénzét és hamarosan, nyilván belátható időn belül meg is oldódik az alulképzettség és a munkanélküliség az ország nagy részében. Naná...

Eltelt és kellett is pár hét, hogy vissza akarjak térni ide írni. A probléma aktuális, szülőként és tanárként is megnézem, mi is volt az, amit március közepe óta átéltünk. Sok kitekintésem nincs, kommentben ki lehet egészíteni, most csak a saját tapasztalatot és néhány más beszámolót tudom előszedni, meg objektíven nézni az oktatás és a tanárok általános teljesítménye alapján az egészet.

Korosztályok: Bizony! Más-más helyzeteket alakított ki a karantén-oktatás alsóban, felsőben és középiskolában is. Az egyetemekre nem térek ki, ott eleve jól esik kihagyni előadásokat év közben, aminek persze a vizsgaidőszak közeledtével megisszák a levét, de ezt most tényleg hagyjuk. Miért is? Mert minél kisebb a gyermek, annál kevésbé konyít az informatikához.

Nézzük az alsósokat. 1. és 2. osztályban megszűnt a közvetlen tanári jelenlét, ezt a szülői jelenlét helyettesíti vagy nagyszülői vagy amit épp sikerült összehozni ebben az áldatlan helyzetben. Saját tapasztalat: a tanítók nagyon szépen kitettek magukért és igyekeztek a szülők keze alá dolgozni.

Ami nem ment: egész osztályos óra. Sajnos az egyik tanító ragaszkodott ahhoz, hogy a teljes osztálynak tartson órát. Ez nem működik. Nekem is van osztályom, és egyszerűen csak akkor ment, ha maximum 10 diák volt jelen, még osztályfőnöki órán is. Ez ugyanis nem osztálytermi helyzet, nem lehet elvárni, hogy az legyen a kommunikációs csatorna, a környezet és a körülmények miatt sem. Más tanító csoportokra bontva tanított. A kevesebb a több jegyében ez működik. Sajnos sok tanár - nem csak idősek - úgy gondolta, hogy ragaszkodni kell a 45 perces, hagyományos frontális órákhoz.

Ami ment: A talpraesettebb tanárok - szintén kortól függetlenül - rájöttek, hogy az interakció ideje eljött, (eddig is el kellett volna jönnie) és a kisebb csoportos foglalkozások kevesebb idővel is nagyobb és minőségibb haladást eredményeztek, mint a tantermi órák.

A gond az alsósoknál, főleg az első két évfolyamon, az az önálló tanulás hiánya. A gyermekeknek 3. vagy inkább 4. osztályra megy ez jellemzően. A kisebbeknél változó a helyzet, egyik nap jól koncentrálnak és akár el is küldik a megoldott feladatokat, máskor meg mindent csinálnának csak órai munkát nem.

Felsőben már elvben megvan az önállóság és be is indul hozzá a tinédzserkor a szülők és mindenki más nagy örömére. Ez azt jelenti, hogy 5. és 6. osztályban eleve rettenetesen nehéz tanítani, így az online módszerek itt is kihívást jelentenek. Ugyanakkor ez a korosztály már picit otthonosabb az interneten, hangsúlyozom, picit...

A lényeg, hogy a felsősöknél már csökken a tanulási hajlandóság, így bár itt nem kell annyit segíteni, magyarázni a gyerekeknek, mint alsóban, a szülőre itt is komoly teher hárul: a kistinit motiválni, ellenőrizni kell. Ugyanis minden más érdekli, minden ami nem tanulás. Itt az élménytanításnak lenne nagy szerepe, bár az sem tesz mindig csodát. Illetve a jó hangulatú órák segítenek és ez igaz a középiskolákra is. A különbség annyi, hogy felsőben még kell a kemény fegyelem. Itt ugyanis az 5. és 6. osztályosok keresik kézzel-lábbal a kibúvót. 7. osztályban picit javul a helyzet végül 8. osztályban már a középiskolára koncentrálnak. Megértik, hogy nem mindegy, hol folytatják és hirtelen feljavul a teljesítményük is.

Ami a tanárokat illeti, a felsősöknél nagyon nagy a szórás. Ahogy láttam, alsóban a tantestület és az intézmény vezetés az, amin múlik, hogy milyen közösség alakul ki. Felsőben viszont már más a helyzet, hasonlóan a középiskolás tanárokhoz, a pedagógia sokaknál háttérbe szorul és a szaktárgyi tudás lesz a fontosabb. Igen, ez a képzésen úszik el, ahol a pedagógia a legtöbbször mostoha gyermek az egyetemeken. Pedig a gyakorlati pedagógia és a szakmódszertan lenne a lényeg. Szóval felsőben és középiskolában is akkor van baj, ha a tanár csak azt nézi, hogy "haladni kell, nem szabad lemaradni". Megfigyeltem, hogy a tanárok 30-tól nyugdíjig javarészt szabálykövető eminensek felnőtt fejjel. Szoronganak, megfelelési kényszerük van és ez felülír mindent. Akiknél 30 és nyugdíj közt ez nem így megy, na ők azok, akiknél a tanulók szívesen ülnek be órára, együttműködőek a tanárral és láss csodát magatartási problémáik sincsenek komolyak. A többi tanár meg néz, hogy mi lehet XY titka... Első gondolatuk, hogy a kolléga minden bizonnyal "mindent megenged". Az nem jut el a kisagyig, hogy ha úgy lenne, nem lenne sem haladás, sem jó hangulat, de ez ugye mellékes.

A középiskolát  is megnézve, hogy ne menjen el a téma, tehát az a baj, hogy ész nélkül le akarják tudni a tanárok az anyagot a helyenként fáradt, flegma, motiválatlan diákok torkán. 9. osztályban ugyanis a diák látja, hova került, talán elégedett, talán nem és tudja, hogy 4 kemény év áll előtte. Ráadásul akár a suliról van szó, akár karantén oktatásról, itt már tényleg önállóság kell. Első körben meg kell tanulni kezelni a határidőket. Nem elfelejteni a dolgozatokat, beadandókat stb. Na erre rámegy majd két év, néha több is. Karanténban meg ez hatványozottan igaz. Ja igen, karantén és digitalizáció. Ha azt hisszük, hogy a 15-16 éves korosztály már elboldogul a neten, akkor tévedünk. A google-t használni nem tudják, de a wikipédiával is van bajuk bőven. Ami azt illeti a diákok 10-20%-a egy mobil applikáció vagy egy számítógépes program letöltésével is bajban van a feltelepítéséről nem is beszélve. Ez jelenti azt is, hogy link nélkül nem tudja megkeresni pl. hogy egy alap program (zoom, edmondo, google classroom, teams stb.) hol található. Nem képes beütni a keresőbe azt a pár szót és a temérdek találatnál nem tudja, mit, hol talál. Még magyarul sem, angolnál meg végképp meghal a dolog. Másik: szülők számítógépén pl. nincs office. Na ezt a gyerek nem tudja, sőt, ha megkérdezem a tinitől, hogy milyen operációs rendszer van rajta, akkor néz, mintha arabul kérdezném. Ha ezután rákérdezek, hogy milyen windows, akkor csak pislog, hogy ő azt nem tudja. Majd kiderül, hogy 7 és csak wordpad van. Ez akkor a szép, ha a diák infós, műszaki médiás vagy hasonló tagozatra jár és már min. 1 éve ezt tanulja...

Furcsa mód a szülők felkészültebbek, a 40-es és 50-es korosztály egész jól feltalálta magát, sőt a tanárok is hamar megbarátkoztak 60 éves fejjel is a programokkal. Persze vannak, akik még a napi e-mail ellenőrzéstől is tartózkodnak és hánynak a digitalizáció, de szerencsére ők vannak kevesebben a tanári karban.

Nehéz összegezni, de megpróbálom: maga a kihívás, hogy átálljon az ember az online tanulásra végül is sikerült. Nem jól, nem tökéletesen, de nagy tapasztalata sem volt benne a tanároknak, a szülőknek és a diákoknak. Sokan kérdezték szülők, hogy melyiket érzem jobbnak, működik-e a digitális oktatás.

Nehéz megmondani. Vallom, hogy a digitális oktatás lehet élményszerű, lehet jó, de 100%-osan nem fogja helyettesíteni a tantermi oktatást. A kettőnek a hibridjére van szükség. A tanterem, a csoportos tanulás, a kooperáció más gyermekekkel a lényeg és a digitális segítségnyújtás csak extra, ami színesebbé teszi a tanulást, felderíthetőbbé a világot. Panaszoltam fentebb, hogy a gyermekek elvesznek a neten. Igen, időben meg kell tanítani nekik, hogy boldoguljanak az online adattárakkal, forrásokkal és egyáltalán a lehetőségekkel, a mikéntekkel és a veszélyekkel is. Jelenleg a tanulók a tantermi oktatáshoz szoktak és a padokhoz, digitalizáció nélkül. Amíg egy évfolyam így kezd, addig a következő 12 évben így is fogják folytatni. Idegenkedni fognak a digitális világtól, megoldásoktól, a projektmunkáktól. Ez a tapasztalat. Az ember szeretne később lazítani, változtatni, de a gyermekeknél, tiniknél már rögzül a könyv-füzet-pad szentháromság. Esetleg megjelenik a laptop-kivetítő kombináció a tanítónál 1-1 jó videóval, de ennyi és ennek az önállóság is látja kárát.

Ez a pár hét tehát megmutatta, hogy mi az irány. A karanténnak vége, ha nincs új fertőzés hullám, akkor ősztől visszaáll a világ rendje, de csak halványan merem remélni, hogy általános iskolákban meglátják a tanárok és igazgatók a lehetőséget és picit elkezdünk irányt váltani.