Kezdem egy pici trollkodással, hogy utána normálisan is kifejtsem: Költözz külföldre, keress egy haladó sulit és lakj mellette, vagy...örülj, hogy ha van tanár a helyi iskolában, ne válogass hát...

Komolyra fordítva, gyakorlatban a tény az, hogy nincs nagy választási lehetőség. A tanári pálya nem vonzó, sosem volt az. Nem tudok hivatalos statisztikát, de 5 éven belül a pedagógusok 10-20%-a nyugdíjba vonul. Pályakezdő 5% sincs. Ez hangsúlyozom, nem statisztika, csak az, amit látok. Lehet persze hőzöngeni, hogy az életpályamodell micsoda segítség...igen...nagyon...nélküle 0% lenne a pályakezdők száma és még többen otthagyták volna már a szakmát. Szóval ez nem megoldás, hanem arra jó, hogy működjön még pár évig az oktatás. De most hagyjuk ezt a témát egy későbbi posztra.

Tételezzük fel, hogy az ember válogathat...Bár nem tudom, hogyan és miként, amikor fix körzetek vannak, de ez ugye Magyarország, ahol mindenki ügyes, talpraesett és végtelenül becsületes.

Tegyük fel, hogy tehát akad 1-2 suli, 2-2 osztály legalább és az ember megnézi a nyílt órákat. Ezek kirakat órák, mind szépek, jók és csak kevés támpontot adnak, de adnak.

Amire érdemes figyelni:

- Hogy kommunikál a tanár. A nem előkészített szavak az érdekesek, egy reakció a gyermekek szavaira, kérdéseire. Természetes? Mesterkélt? Ha természetes, akkor az jó jel, a pedagógus nem akar a szülők előtt sokkal többnek látszani, mint amilyen. Bántó? Ha úgy érzed, hogy nyers, csípős, gúnyos, akkor gondolj bele, hogy ez egy kirakat óra, a hétköznapokban ennél kétszerte durvább lesz a helyzet.

- Mennyire élveznéd te magad az órát a gyermek helyében? Ha a bemutató óra is unalmas, akkor a gyermek kemény 4 év elé néz. Persze, ha látod, hogy a gyermek élvezi, akkor az más, de próbáld a gyermek szemével nézni. Mennyire interaktív? Bevon mindenkit? Türelmes?

- Válts vele pár szót az óra után, figyeld, hogy beszél másokkal. Sőt, érdeklődj más szülőknél! Ha van rá lehetőség, a felsőbb éves tanulók szüleinél is érdeklődj. Nincs tökéletes pedagógus! Mindenkinek van jó és gyenge oldala, neked meg egyéni elvárásaid. Azt kell nézned, hogy a magad igényeihez ki áll a legközelebb, de talán még fontosabb, hogy kivel érzed, hogy szót tudsz érteni. A szülővel nem vagy kelletlenül kommunikáló pedagógust kilométerekről kerüld el!!! Alapvető, hogy a pedagógus a gyermekkel és a szülővel is együttműködik és rendszeres kapcsolatot tart fenn.

Érdekes tapasztalat, de nehezen alkalmazható a következő: Amikor szülőként pedagógusokkal beszélek, néha próbálom kicsikarni belőlük, hogy véleményt formáljanak a kollégáikról. Nos, tény, hogy a kollegialitás sokak szemében szent és sérthetetlen alapköve mindennek. Sok pedagógus úgy nézi, hogy össze kell zárni, mert a gyermek és a szülő ellenség, aki földig készül rombolni mindent! Ha egy pedagógus kiemeli segítő szándékkal a kollégája jó és rossz oldalát is, őszintén beszél, akkor is, ha kedveli, baráti viszonyban vannak, akkor ez a pedagógus egy ritka kincs. Mert őszinte...nem bántó, nem fúrja a kollégáját, de tudja, hogy elsősorban neked kell segítenie, te vagy a szülő, aki a legjobbat szeretnéd a gyermekednek. Ez a pedagógus megbízik benned, nem ad ki privát információt, de a véleményét fel meri vállalni. Nem kétszínű, nem ajnároz senkit és titkol el kellemetlen tényeket. Ez a pedagógus gyermekközpontú és bátor, becsüld meg, támaszkodj rá, a kölcsönös bizalom sokat fog segíteni nektek az elkövetkező években.

Utálom az élettörténeteket olvasni, különösen a sablonosokat. Minek? Elkezdi alfánál, befejezi omegánál. Miért nem im medias res? Végül is hagyhatunk előzményeket, előtörténeteket. Ez a 3. blogom, kettőt a freeblog a cybersírba vitt magával, amit nehezen bocsátok meg, de annyit megtanultam idejekorán, hogy az ember legyen anonim, ne adja ki magát, ne legyen felismerhető, így az önéletrajzba a lehető legkevesebb konkrétumot akarom írni.

Valahol ott kezdődik a dolog, hogy az ember egyetemen, főiskolán egy rakás jó dolgot hall. Kooperáció, új szerep, empátia, szeretet nyelve stb. Levizsgázol belőle, úgy érzed, hogy tiéd a világ. Persze vannak intő jelek, pl. a már diplomás évfolyamtársaid, akik tanítanak és majdnem meglincselik az egyetemi tanárt a következő mondatokkal:

"És mit csináljak a cigánygyerekkel amelyik eleve pofátlan?"

"De a cigánygyerek úgy születik. Úgy nevelik"

"Miért nem lehet pofonvágni? Csak az segít, ha jól megverem"

Prof meg izzad, néz, türelmesen elmagyarázza, hogy a pofon után csak egy agresszív társadalmat hagyunk magunk mögött, hogy abból a gyerek nem tanul semmit, de egy elfojtott düh és gyűlölet marad csak és a szeretet nyelve, a jó légkör már ezermilliószor bevált...

"Maga egy percet sem tanított közoktatásban és osztja az észt"

De...tanított.

SEBAJ! Az élet megy tovább, klumpás 45-50 éves tanítónénik mindig házsártoskodtak, azután csak alakult minden szépen és jól...és jön a hospitálás, ütős gimi, erős képzés, emelt óraszám, tagozat, tanárnő valahol 60 körül, de próbál progresszív lenni. Az embert lenyűgözi a hely, ódon falak, a megállt idő, néhol projektor, számítógép, csendben figyelő gyerekek, a város krémje, vizsgatanítás meg piha...

Első munkahely a cigánysor mellett. Fő a kihívás, az új tudás, a világmegváltás és egyéb baromságok. Diri 50 éves kujon:

- Te hogy állsz a cigányokhoz?

- (Hagrid pislog, mint egy nagy béka) Én...szót tudok érteni velük, nem gondolok semmi különöset, de tudom, hogy nehéz. (Itt már belelendül, mint egy lovag, aki verselni kezd a páncélban...)

- Aha...az jó...mert én rohadtul utálom őket.

A tantestület pedig...10 év után olyan, mint ami mindig is volt. Kiégettek, alkoholisták, 1-2 liliomtipró is. Sivár minden, senki sem érti, mi miért nem működik. Begyújtom magamban a reformokat, Fromm, Ranschburg a motorházban...és...semmi. Megy persze, döcög, szeretik a fiatal szakállas óriást a kölykök, magyarok, romák meg mindenki...van, ami megy, máshol alig...

Na de hospitálunk! A kezdő tanul! Klári magyar nemzetiségű, származású, de nem itt született. Valamely szomszédban. Hagrid ül, néz, figyel...az óra elején akit csak lehet be kell kussoltatni. Megy...Hagridnak eszébe jutnak a régi tanárjai, a kis óriás ül általánosban és azt hiszi, hogy a szerencsétlenkedő tanára kezdő, fenyeget, sokszor maga sem tudja a jó választ, de majd...még 5-10-20 év és ez már a múlté lesz! Klárit nézve Hagrid rájön, hogy anno az ő tanára egész rendben volt...az óra interaktív lenne, de lényegében kiselőadás, néha felolvasás. Pármunka, csoportmunka sehol...Hagrid túléli, a gyerekek is, Klárika boldog, túlélte az órát, a férje megveregeti a vállát, a kölkök betörve, a 2-es meglesz mindnek, más úgysem lesz belőlük...

Klári még egy órát mutat be Hagridnak...telik az idő, 10 perc, 20...Hagrid arra ébred, hogy a gyerekek kuncognak és Hagrid arra gondol, vajon horkolt is-e. Klári meg van sértve, Hagrid pályafutása első sikerének érzi ezt. Más úgysem él kritikával...

Szerencsére Hagrid benéz Ilonához is, idősebb, vidámabb nő, beszélgetnek is. Ilonánál van a legrosszabb osztály. 10 percig Ilona beszélget velük...alig van különbség magyar és cigány gyerek közt, "égetnivaló kis ördög" mind, de látszik, hogy majd kiugranak a bőrükből. Mindegyik mesél, a lóról, a lovaskocsiról, a fogatversenyről, mesélnének a bulákról is, de tudják, hogy azt nem illik. 10 perc után lenyugszanak, leülnek, figyelnek...a fele tanul, a másik fele hagyja a többit tanulni. A lányokat 12 évesen már eljegyzik szülői megegyezéssel, 1-2 év múlva már szülnek, de az élményük az iskoláról Ilonánál jó. Ilona Hagrid első példaképe lesz. Egy nyugdíj előtt álló tanítónő is, az osztályát tanítja Hagrid, alsósok még és lelkesek, ez az első sikerélmény. A tanítónő Mariann néni mosolyog, nem töri meg 40 év minimálbérezése, Hagrid a pályakezdő fiatal remekül együttműködik vele, az osztályt nem rontották el, a gyerekek élvezik Hagrid óráit, pedig egy átlagos osztály.

Hagrid körbenéz a tanév végén és látja, hogy néhány üdítő kivételtől eltekintve itt az emberek vergődnek, mindenki azért egyezkedik a szülőkkel, hogy pofozzon, üssön, leüvöltse a gyerek fejét. A pályakezdő eldönti, hogy általános iskolába akkor megy, amikor piros hó esik az általános iskolákban már lehet nem kőkori módszerekkel tanítani és a többség is ezt teszi. 

Hagrid sok-sok év után apa, gyerekei alsósok és látja, hogy jó, ha 50%-a a tanítóknak követi ezt a remélt irányt.

Gondoltam, benyomok ide egy képet is, de nem promó oldal ez, kihagyom egyelőre a vizualitást, így is egy nap alatt ez a 3. posztom, ami ritkaság lesz...

Nem akarok sokat írni róla, a többség tudja, hogy

1. a valóságtól itt-ott erősen elrugaszkodik

2. idealizál (és szórakoztat, elvégre filmsorozat, nem dokumentum a Spektrumon)

3. szájbarágós, de kedves filmecske

Nos Nagy Ervin karaktere Szilárd bevágódik a közoktatásba és rendet tesz, ő a tanárok Bud Spencer-e, a rosszfiú, akiért a kollégák rajonganak, azonnal bratyizik vele mindenki, a diri is felnéz rá, mint a tűzoltóra, aki új életet visz a suliba. Igen, így kezdtem, bőrkabát, berobbanás, fiatalabb fejjel, Anger diri hiányolná is a metál zenét, ha nem lennék ott, vagy Szilárd nem lenne ott...és..

...most játsszunk el picit a gondolattal, fogjuk meg Szilárdot, hagyjuk a német közoktatás mintájára leképezett "rtl-magyar" sulit. Tegyük bele szegényt egy átlag hazai suliba. Eredmény?

1. Szilárdot mindenki utálja, 1-2 kivétellel, róluk később.

2. Szilárdot állandóan jelentgetik, hazudnak róla, magyarul fúrják, Szilárdtól meg kell szabadulni.

3. Szilárd szenved, szeretik a tanulók, de ami nála működik, máshol nem. Szilárd érzi, körülötte megállt az idő, csak az ikt fejlődött, az is alig.

4. Semmi sem változik. Szilárd majdnem magányos harcosként küzd. 30-as, 40-es fiatalabb és 60 éves kollégák is azért szurkolnak, hogy elbukjon, hogy nekik ne kelljen mást, másképp csinálni, mert amúgy nem is tudnák és nem is akarják. A lényeg, hogy mindenki megtarthatja az állását, utálhatja a hülye kis libsi-mindentszabad Szilárdot, aki nem tud tanítani.

Szilárd harcostársai azok, akik lelkesen minden évben kiválasztják a legjobb képzéseket. Új technikákat, ikt használatot, módszertani előrelépéseket sajátítanak el. Eközben a 60 éves Bözsi néni, Jóska bácsi, a 30 éves egyházi sulikat végzett aggleány Magdaléna és a népnemzeti 29 éves Dávid Taksony bácsi hőzöng, hogy a szülők és a gyerekek is Szilárdot és kolléganőit akarják, remélik, kiimádkozzák.

Majd jön a cigiszünet és Bözsi néni, Jóska bácsi, Magdaléna és Taksony lenn örjöngenek az utcán, hogy a gyerekek a leglustábbak, legalávalóbbak a világon, rosszindulatúak, véglények, barmok, semmire sem vivők, elkényeztetettek és utálják őket, mint a szart. Slukk le, tüdő, ki...füst, köhögés stb.

Igen, tanári dohányzó, mint helyiség nem létezik, nincsen. Volt, régen...már messziről éreztük ahogy a tanáraink "füstölögnek", kávéznak, lazítanak, eszmét cserélnek, panaszkodnak. Ma, ha egy tanár, iskolai dolgozó vagy diák dohányozni akar, akkor az utcára megy, és ott puffog, ott füstölög, panaszkodik, eszmét cserél, engedi ki a gőzt és gázt a fejéből.

Ja igen, nem dohányzom, sosem szoktam rá, pedig kipróbáltam többféle cigit is, de egyiket sem szeretem.