Több mint egy év telt el és mivel egy kolléga ma rákérdezett, így élesítem a bejegyzést, 2021 helyett 2023-ban:

Ez a poszt sokáig nem lesz élesítve, kegyeleti okból elsősorban és amiatt, hogy ne legyen ebből személyes vitám és be se azonosítsanak. 

Hétfő este óta 6 nap telt el szűken, most vettem rá magam az írásra. Hétfőn este jött egy messenger hívás szülőtől, 8 órakor, de akkor nem tudom felvenni, a gyerekeknek olvasok mesét, amíg igénylik. Később már nyilván nem fogják, ezt az időt nem lehet visszahozni. Úgy voltam vele, hogy a szülőt visszahívom reggel, addig várhat. 1 óra telt el, mire szegény le tudta írni, hogy a lánya meghalt a Széll Kálmán téri metrónál, gázolás...tudtam a gázolásról, olvastam a cikkeket koraeste. Minden kollégával csak arra gondoltunk, hogy reméljük, nem tőlünk valaki. De. Reggel már az egyk barátnője nem jött suliba, nem bírt. A többieknek reggel mondtam el a hírt, egyiket elengedtem, hazakísérték. A többiek közül ki hogy viselte, de még akik nem kedvelték, azokat is megrendítette.

Másnap körbenyomoztam. Az én területem az iskola. Tudtam volna, ha bullying, de ki tudja, jobb biztosra menni. Két éve volt kisebb bullying baj az osztályban és az évfolyamban, lányok között őt érte, fiúk között mást, pillanat alatt elintéztem. Megértették, nem kellett keménykednem, észérvek hatnak a legjobban. Most szeptemberben évfolyamtársakkal volt összezördülés, két ofő intézkedett azonnal, én picit dörögve, de érvekkel. Megértették. A lány kivirultnak tűnt. 3 oszálytársával jó barátságban volt, 1-2 évfolyamtárssal is. Szerelmes volt, párkapcsolatban, helyes sráccal. A srác távol lakott, de ez elvben nem lehet ma már gond, mármint a kapcsolattartás és utazgatás. Látszólag minden oké. A gimi nehéz, igen. Ez baj. Még ha vannak humánusabb tanárai is, mint én voltam, olyanok, akik segítőkészebek, belátással is jobban vannak, jobban kommunikálnak, emberként kezelk a diákokat, szemben velük ott vannak azok, akik gúnyos hangnemet használnak, letörik a lelkesedést és közben hajtogatják, hogy már az ő tanáraik is így csinálták és az is milyen jó volt, 20-30-40 éve. Titokban siratják a körmös megszűnését is, annak meg már van vagy 50 éve is, ha nem több. 

Ez mégsem róluk szól. Nem tudjuk miről. A lány hozott egy döntést. Igen, rosszat. Büntetett vele. Talán a szüleit, talán a tanárait, talán mindkettőt. Talán az önbizalomhiánya is rátett. Talán az is, hogy májusban megküzdött a coviddal és a szövődményével. A covid nem a tüdejére ment, szervet támadott meg, létfontosságút. Megmentették. Nem kicsit lett volna durva hír a hazai járványvédekezésre és egészségügyi helyzetre nézve, ha...de nem. És a rehab is jól ment, felépült, örült, hogy mi is örülünk. 

És a reakciók? Bűntudat, mindenkinél. Mindenki keresi, mit rontott el. Utána a harag. Miért tette ezt velünk? Nem bántanánk, csak a választ várnánk tőle. Nincs válasz. elmúlik a harag és nézünk egymásra. Ki tudja, ki tud segíteni. Egymástól várjuk. Barátoktól, tanároktól, szülőtől. Persze mindenki fél, hogy hátha ő is felelős. És nem mer mondani semmit inkább. Állunk és nézünk egymás lesütött arcába. Annyi minden lehet, még egy rossz társaság is. Megromolhatott kapcsolata is, családdal, szerelemmel, egy baráttal. A suli volt túl nehéz. Vagy mind egyszerre? Biztosra ment. Tudjuk mind, bár hivatalosan baleset lesz. Annak kell lennie. A rendőrök fáradtak, terheltek, alulfizetettek. Látszólag jobb így.. Nincs félnivaló, szégyellni való senkinek sem. Amúgy sem lenne, de jobb ebbe takarózni mindenkinek. Nincsenek kellemetlen kérdések. Pedig...pedig nem hibáztatás, vagy a hibás keresése az ami erről szól. Csak a válaszokról, amik hiányában zaklatott mindenki, aki most kétségbeesett a halála miatt. 

És nem, nem vagyok nyomozó, nem tudok és nem is akarok sebeket feltépni. Talán egyszer megértjük.

Alex egy ismeretlen szobában ébredt. Rendesen tudta, hol aludt el, mikor kapcsolta le a villanyt, tette le a mobiltelefonját és készült rá, hogy reggel felkeljen vagy épp élvezze a munkamentes napok egyikének reggelét. Most azonban nemhogy a szoba nem stimmelt, de még az idővel sem volt tisztában. Nagy nehezen oldaláról hátára fordulva lendületet vett és felült. Egy darabig a saját lábszárát nézte és tudomásul vette, hogy a ruhája még stimmel, igen, ez az övé, a kézfeje is és még a vállára zuhanó kissé szinezett haja is rendben volt. Az ablak felé nézett és nem ismerte fel a várost, de még az országra sem volt tippje. Lassan odalépett a függöny mögé és lenézett. Két emelet magasságában nem mert volna esküdni rá, hogy Európában van-e egyáltalán. Kinyitotta az ablakot és körbenézett. A szomszéd lakás ablakából egy hozzá hasonló korú nő bámult maga elé. Nézte egy darabig, megeresztett felé egy óvatos, de jól hallható ,,hello"-t, amire a szomszéd picit felé fordulva egy félmosollyal reagált majd eltűnt. Alex nézte a helyét, a nő nem lépett el, nem mozdult, nem ugrott ki, csak köddé vált. Gyorsan átnézett a szemben lévő házra. Az egyik első emeleti ablakban egy idős hölgy mosolygott. Előbb ő intett, amit Alex viszonzott azzal, hogy felemelte a kezét és félve mosolygott vissza. Megkérdezte volna, hogy ő is el fog-e tűnni, de abban a pillanatban a néni már nem volt ott. Rémülten vizsgálni kezdte az utcán sétáló embereket, próbálta kivenni az arcukat, megjegyezni, mielőtt ők is a semmibe vesznének, de a járókelők csak szállingóztak az utcán keresztbe kasul. Mindenki igyekezett valahova és nem élt át az előzőkhöz hasonló eltűnő látomást. Ekkor már több helyen nyíltak ki ablakok, mindegyikben különböző korú és hangulatú nők jelentek meg, Alex rémülten kapkodta a fejét egyikről a másikra. Hol egy fiatal lány törölte le könnyeit, majd nyelte el a levegő, hol középkorú nők rezignált arccal üdvözölték a homályt. Zihálni kezdett, izzadt és remegett. Egy hirtelen mozdulattal a párkányra ült, átvetette egy lábát, majd a másikat is rajta, ült egy pár pillanatig, nézte ahogy egy felsőbb emeleten ránéz egy 50 év körüli nő, majd semmitmondó arckifejezése áttetszővé válik. Alex leugrott. Talppal ért a földre, utcai ruhában, lábán egyszerű, de viszonylag elegáns félcipő. Lent mindenki ment valahova, a szavak és mondatok hirtelen megtöltötték hallójáratait. Végül elindult oda, ahova mindig is vágyott.

Gondoltam beköszönök, hátha idetéved még valaki az amúgy is összeszedetlen blogomra. Miért is összeszedetlen? A látszat ellenére próbálok az életben rendezett lenni, de az élet nem ilyen, az élet imádja a rendezetlenséget, a dolgok egy jó része a káosz felé megy, és csak kevés az, ami a rendet keresi. Másfelől így izgalmasabb. Amikor a régi freeblogos kezdeményeim után belevágtam ebbe, nem terveztem címlapra kerülni és nem is gondoltam, hogy bármilyen témában érdekelhet bárkit is, amit írok. Miután párezren idetaláltak, az a közéleti témáknak volt köszönhető. Korábbi blogom "Hagrid nonkonform blogja" néven futott, így itt sem terveztem senki szájízének kedvezni. Bármelyik politikai erőbe belerúgok, ha a fejem fogom és elégedetlenséget vált ki a tevékenységük. Ezért aztán nem is terveztem sok közéleti témát, mert magam is csak a keserűségemet írom ki ilyenkor. Szentül hiszem, hogy a közéletünk és a politikai világunk a társadalmunk kivetülései és ez még csak jobban nyomaszt. Ugyanis az emberek egyszerű választ akarnak, márpedig egyszerű válaszok nincsenek és nem is lesznek. Ha a politikusok próbálnak és sajnos próbálnak egyszerű válaszokat adni, azok teli lesznek ferdítésekkel. Mert nekünk akarnak megfelelni és ez rohadt nagy baj. Így azután, ha írok, tudom, hogy innen vagy onnan jönnek azok, akik egyszerű válaszokat akarnak. Olyan ez, mintha megkérdeznék, hogy beengedjünk-e az országba vagy innen tovább az EU-ba minden bevándorlót? És erre csak kétféle választ lehetne adni, egy "igen mindet" vagy "nem, senkit". A legszomorúbb az, hogy az emberek többsége csak erre a két válaszra hajlandó és mélyebbre le sem mer ásni véletlenül sem. Ezért jobb, ha néha lazítok és írok egy sporteseményről, egy zenei élményről és elfelejtem a közéletet, akkor is, ha ezzel nem találnak meg sokan.

Mi várható hát a következő évben? Őszinte leszek, még több zene, ha lesz időm. Még több oktatás és oktatáspolitika. Ez utóbbi lenne a blog lényege, elvégre valahol szegről-végről ez egy tanárblog, egy tanári dohányzó és jó is lenne visszatalálni a gyökerekhez.

Lesz egyperces is. Igen, picit visszakanyarodok a művészethez, a fanyar humorhoz, az isteni Örkény utolérhetetlen stílusához. Egy perce meg talán mindenkinek lesz.

Addig is élvezzétek ki 2022 maradék két óráját és legyen inkább jobb, mint rosszabb évünk!

Mivel a foci lassan lecseng, a korrupció bőven körül is lengi, a politika továbbra is undorító, így maradnék a zenénél. Korunk "komoly zenei" alkotóit a rock és metál világában találni elsősorban, esetleg a progresszív alternatív és elektronikus vonalon néhányukat persze. Hétfő este egy nagyon várt koncert érkezett a Barba Negra viszonylag új csepeli otthonába. A helyszínt már "teszteltem" a jó kis Behemoth és valamilyen Arch Enemy révén, de a befogadóképességén kívül nem találtam benne sok vonzót. Messze van mindenkinek, Budapesten persze nincsenek távolságok, de vidékről odajutni elég kemény feladat...

A Nailed to Obscurity-ről lemaradtam, őket még nem ismerem, de mire odaér az ember munka és család után... A Dark Tranquility régi nagy kedvenceim, az Atoma című albumukat imádtam, de egy ideje kevésbé figyeltem rájuk. Talán korán volt még, így lassan indult be a tömeg, de beindult és a svédek tettek róla, hogy bemelegedjünk igényes, a tőlük megszokott magas színvonalú, tartalmas zenével. Itt már kezdeném és akkor később nem folytatom, a panaszom a hangosítás miatt még fennáll. A DT számaiból messze nem hozták ki a maximumot és az Eluveitie-nél is akadt bőven gond, baki is persze. 

Az  Eluveitie még mindig nagy kedvencem, a folk metál zászlóshajója, bár hozzá kell tennem, hogy kopnak. Ez nem csak az albumaikon, az élő koncerteken is látszódik. Michalina is kivált, bár háttérben dolgozott szépen, de valahogy nem érzem, hogy meg tudnának picit is újulni. A setlist sem volt valami nagy dobás, az új számok satnyák, a régi slágerekből még megélnek, de most még onnan is elég közepesen válogattak. Sajnáltam, pedig jó kis bulizene lett volna, így épp csak átvezetés lett a főfogáshoz. 

Az Amorphis is nagy kedvencem, élőben elég rég hallottam őket, valahogy párszor sikerült elkerülnünk egymást, de a hétfői koncertjük mindenért kárpótolt. Nem túlzok, ilyen élményben nem is tudom, mióta nem volt részem. Ha van banda, amelyik szinte mindegyik albumán tökéletes összhangban tudja hozni a legjobb riffeket, a szintis szólamokat, a tiszta énekhangot és a hörgést, akkor azok ők. Itt a számokat is úgy válogatták, hogy az ember lélegzetvételhez alig jutott. Persze nem kis életművük van, de akkor is lehetett volna több olyan szám, ami koncerten kevésbé szól jól. A Bee talán kihagyható lett volna, de ennyi, az is csak utólag tűnt fel. Le a kalappal a srácok előtt, kiitos! 

Nem, nem sztrájk, elfáradtam amúgy is a szervezésekbe, megbeszélésekbe, nem is vagyok egy vezéregyéniség, ráadásul az a csúnya Brüsszel nem küld pénzt, így a az oktatást sem tartja fenn Brüsszel. Avagy, ahogy azzal már sokan viccelődtünk, sikerült megállítani. 

Legyen ez inkább egy kis föci órába oltott focióra. A mai témánk a már korábban emlegetett Horvátország. Eme kis szomszédunk, ami a Magyar Királyság része is volt alig 3,9 millió lakossal bír. Gazdasága nem túl acélos, bár tagja az EU-nak és a NATO-nak is. Mindenesetre gazdasági mutatókban (GDP, vásárlóerő stb.) mögöttünk helyezkedik el és nem mondhatni, hogy tobzódna a pénzekben, ráadásul az EU-nak is később, 2013-ban lett tagja.

Ennek tükrében vicces látni, hogy hol jár a fociválogatott és hol a legerősebb klubjuk a Dinamo (korábban Croatia) Zagreb. Persze tudom én, nagy ünnep az idei év, a Fradi továbbjutott a csoportjából és a magyar csapatok közül elsőként a kiesési szakaszba került az Europa Ligában. Hasonlóan összevásárolt csapatok közül persze láthattunk hasonló sikert a térségben, akár azeri vagy ukrán milliárdosok által összerakott csapatokkal. Ami a Dinamot illeti ők már párszor megéltek ilyen sikert, cseh csapat is járt már legjobb 16 között a zágrábiak meg két éve a legjobb 8 közé kerültek az Európa Ligában. Mindezt úgy, hogy a kezdő csapatban nem 1 vagy 2 magyar játékos kezd, hanem 4-5 és a beálló cserék is horvátok. Csoda, ha a válogatottnak jól megy? Előző vb-n döntő és ezüstérem, most pedig megint a legjobb négy közé kerültek, hogy éremmel térjenek haza. 

Természetesen ott sem minden tökéletes. A horvát bajnokság a színvonala alapján nem tartozik Európa legjobbjai közé, a válogatott keretében pedig csak 6 játékos játszik a hazai ligában, mondjuk a hős kapusuk Livakovic már nem sokáig, az az érzésem...

Nálunk a keretben 12 játékos van a magyar bajnokságból, ámbár ez inkább hátrány mint előny, mert az NB1 sem az acélos tempóról és színvonalról ismert. Ha már összevetek, a magyar légiósokra is érdemes ránézni, akik amúgy tényleg tehetségesek, de a klubjaik nem Európa klasszis csapatai: Lipcse, Fenerbahce, Pisa, Millwall, Freiburg, Genk és Európán túl Philadelphia és Ulsan (Korea). 

A horvát légiósok klubjai: Real Madrid, Atletico Madrid, Bayern München, Celtic, Rangers, Chelsea, Inter, Atalanta, Torino, Tottenham, Osasuna, Lipcse, Frankfurt, Stuttgart...

Valamit itthon nagyon elrontottak és ezen nem segít, hogy a Fradi végre továbbjutott a csoportjából és az sem, hogy a válogatott két EB-n is szépen szerepelt. Sok sikert tehát horvát szomszédainknak az amúgy elég nagyképű argentínok ellen.

Igen, részemről bojkottáltam a VB-t, csak összefoglalókat nézek meg, semmi élő meccs. Tehát a korrupt, szemét FIFA és a katari milliárdosok elmehetnek a rákba...

Helyette marad a jó kis zenélés. Engem nem, de ezt a remek hazai bandát hallgassátok.

Olyan jó látni, hogy a Megafon ismét hozzájutott néhány milliárd forinthoz és vissza is tért a Sorosozás, a Kádár-kort idéző amerikaizás és hasonlók. Hogy miért örülök? Mert ezek szerint úgy érzik, hogy bajban vannak és kell menteni a menthetőt. Hogy nagy-e a baj? Mivel a kormánynak a fantasztikus gazdaságpolitikája és a felkészületlensége miatt olyan helyzetben van az ország, hogy vagy az EU-s támogatások mentik meg - amik az "állítsuk meg Brüsszelt" és hasonlók után igen finom - vagy egy vaskos IMF hitel kőkemény feltételekkel. Utóbbi megtörtént és a szintén remek politikát és felkészültséget mutató Gyurcsány kormány bukásához vezetett.

Szóval hozott ördög Megafonos naplopók! 

A tanév eleje mindig pörgős, én sem akarom szaporítani a szót igazából. Elkezdték néhány suliban az ellenállást, miután a kormánnyal nem lehetett dűlőre jutni a sztrájk kapcsán. Ez röviden annyi volt, hogy kormányék azt akarták, hogy menjen a tanítás, a sztrájk meg ugye ennek az ellentéte. Mivel meghozták a megfelelő rendeleteket, miszerint, ha nekik nem tetszik, akkor nem lehet sztrájk, így maradt az engedetlenség. 

Felmértem nálunk is, mi a lelkesedés szintje. Nos lelkesedés van, harciasság is, de anyagilag annyira padlón van mindenki, hogy egyszerűen csak néhány napot tudnánk végigcsinálni. Mindezt ősszel, ami éppenséggel még annyira sem izgatja a kormányt, mint a tavaszi. Szolidaritás nélkül viszont nem megy, így jó eséllyel mi is és sok más iskola is bele fog vágni, mert ígéretekből, amiből a legkeményebb 2028-ról szól, nem lehet számlát fizetni. Márpedig nap és szélerőművek terén eléggé lemaradtunk, így az áram nálunk sem lesz olcsóbb... 

Tudom, hogy unalmas, de megint egy kis foci. Az azeri döntetlen után hazai pályán lényegében lefocizta az azeri bajnok a magyart és jutott tovább a bajnokok ligájában. Bevallom, nem ismertem eléggé a Qarabag FK-t, úgy voltam vele, hogy biztosan egy unatkozó azeri milliárdos összevásárolt csapata lehet, ahol 15 játékosból 5 latin-amerikai, 5 afrikai, 4 kelet-európai és 1 azeri mutatóban. Tévedtem. Ez inkább a Fradira jellemző, csak itt nincs milliárdos, hanem TAO-ból összetákolt vezetőség, és egy apai ágon azeri (Kubi) elnök. Míg nálunk a kezdőben végre nem 1, hanem 2 magyar volt (Dibusz és Botka), az azeri kezdőket elnézve gyanúsak voltak a nevek és igen, 11-ből 7 játékos azeri volt. Nem, nem honosított brazil. Mellettük volt még 1 montenegrói, 1 szenegáli, 1 francia és 1 brazil. Így nyertek 3-1-re idegenben, úgy hogy 3-0-ra is vezettek. A tulaj sem olajbáró, hanem az Azersun nevű cég vezetése és élelmiszerben utaznak. Ők tehát játszhatnak a BL csoportért és ha veszítenek, mennek az EL csoportkörébe. Ellenfelük a Viktoria Plzen lesz, ahol jó cseh szokás szerint komoly hagyománya van a cseh fiatalok játszatásának. 27 fős keretükből 19 cseh (3 szlovák). A Fradi megy az ír Shamrock Rovers ellen, ha veszít, akkor a legutolsó kupa a Konferencia csoportjába kerül, ha nyer, akkor az EL csoportkörébe. A 23 fős ír keretben 3 légiós van, igazából egy alulfizetett társaság egy szegény ligából, mindenesetre érdekes lesz. Eddig tanulságos az egész...

A játék képe alapján csodáltam, hogy legutóbb a Fradi kikapott a Slovan Bratislavától, most viszont a hazai szerencsétlenkedés után kijött a különbség és meglett a visszavágás. Folytatás a hasonlóképp összevásárolt azeri Quarabag ellen....

Kis kiegészítés és összegzés. Először is a bejegyzés célközönsége nem az volt, akiket triggelt és kommentelgetni jöttek. Ez általában így van. Akinek tetszik és elgondolkodik rajta, az bólint egyet, esetleg dob egy lájkot és olvas mást. Akit triggel, az habzó szájjal jön mondani a magáét. Kivételesen válaszoltam ott, ahol az értelemnek foszlányát láttam, de tudtam, hogy hiába. 

A posztom ugyanis azoknak szólt, akik alapból nem homofóbok, de a transzneműekkel nincsenek kibékülve. Igen, van egy ilyen lemaradás vagy tendencia idehaza, hogy a "férfias" meleg pasi az okés, a "nőies leszbikus" is okés, csak ne látszódjanak másmilyennek. Könyörgöm, miért is? Na ez volt az apropója. Egy boldog országban mindenki úgy öltözik, ahogy szeretne és csak a meztelenkedés nem engedett. Ha egy nő felnyírt hajjal, izmosan érzi jól magát, ha egy férfi szoknyában teljesedik ki, akkor úgy legyen.

Természetesen az olvasóközönség hangosabbik fele, akiknek a homoszexuális (nem transz) "szörnyszülött", "beteg", "evolúciós zsákutca", ja és egyenértékű az állatok megrontásával a nemi életük...aki pedig ír róluk "emberiség elleni bűntettet követ el" (itt már felröhögtem), meg "balos" (én????), na velük nem akarok mit kezdeni. Ők még élnek x évet, majd eltűnnek nyom nélkül. Jön más generáció, amelyiknek már édesmindegy, hogy az osztálytársa, évfolyamtársa az lmbtqi valamelyik ágához tartozik, megszokják a sokszínűséget és egészséges civilizált, európai felnőttek lettek és lesznek. 5-10 év múlva még fröcsögnek rájuk a mai 50-60-as korosztályból sokan (akkor már mind nyugdíjasként) azok, akik Bircaman-nel és a hasonlókkal ugranak ezekre a posztokra, majd elviselik, hogy 70 felett a műtétjeiket esetleg homoszexuális orvos hajtja majd végre és menti meg az életüket. 

Persze, hogy azért az éveket az idősebb homoszexuális és transz emberek se veszítsék el ezek miatt, így születnek majd hasonló posztok, cikkek és folytatódik a harc, hogy mindenki a lehető legteljesebb életet élhesse.