Tegyük fel, hogy lelkes, fiatal pedagógusként úgy érzed eljött a te időd, a lelked mélyén szunnyadó forradalmár jól meg akarja mutatni, mi is a helyes irány. Ismered az összes friss publikációt, imádod az alternatív pedagógiát és tudod, hogy te leszel az új megváltó. Ha így van, picit tegyük rendbe a fejedben a dolgokat, adok hozzá néhány tanácsot.

- Ne akarj állami intézményben alternatív pedagógiát bevezetni. Ha alternatív suliban tanítasz, ami valóban alkalmaz korszerű pedagógiát és nem csak a tandíjakat zsebeli be, akkor ott tehetsz, amit tudsz, de az állami suliban más a világ. Ott gyorsan felejtsd el a haladó módszertant, legalábbis úgy egészében ne tedd, különben már kereshetsz is új munkahelyet. Ne kezdd azzal, hogy te nem adsz jegyet 9.-ben, mert kivágnak...az igazolásokat ofőként be kell szedni, témazáró dolgozatot nem mellőzöl és igen, a cél nem a kiegyensúlyozott és nyitott fiatal felnőtt kinevelése, hanem a sikeres érettségi, nyelvvizsga és felvételi.

- Ne kezdj el kioktatni kollégákat, szülőket, vezetőséget. A szülők ezerfélék és ezerféle elvárásuk van, ne is akarj megfelelni mindnek, mert úgy jársz, mint a fickó, aki hol magát, hol a szamarát, hol a fiát szivatta más véleménye miatt. A kollégák idősebbek, sokan olyan lelkesen kezdték mint te és 20 pofára esés után beletörődtek abba, hogy ott folytatják, ahol elődeik abbahagyták. A vezetőség meg úgy érezheti, szereptévesztésben vagy, ő mondja meg, mit csinálj és nem fordítva.

- A rendszer szar, nem hackelés kell, hanem szemléletváltás. Hiába mondod azt, hogy aknamunkát végzel és végre a magad munkájában látod a jövőt, te egyedül vagy, és csoda, ha akad rajtad kívül a tantestületben hasonló figura. Tehát azt éred csak el, hogy a szülők és gyerekek téged akarnak majd tanáruknak, a többieket meg a pokolba kívánják. Egy idő után ellehetetlenedik a munkád, fúrnak, áskálódnak, kiutálnak és kereshetsz másik helyet. A kollégák többsége máshol sem lesz vevő rád, úgy fognak nézni, mint bajkeverőt. A hackelés nem megy fű alatt sokáig. Mit tehetsz?

- Mutass jó példát és szép lassan. Ne felejtsd el, hogy állami keretek közt tanítasz, nem vagy sem miniszter, sem államtitkár, tehát a rendszer marad. Úgy kell kis lépésenként váltanod, hogy a kollégáid ne utáljanak meg egyből és ne bukj el. Első lépésként ne felejtsd el, hogy a legfontosabb pedagógusi tulajdonság a következetesség. Bármit lépsz, bárhogy is döntsél, mindig készülj rá, hogy azt adott esetben meg kell magyaráznod. Önmagad levédése nyugdíjig tartó kihívás lesz. Fontos, hogy reális legyen a célod. Első lépésként bebizonyíthatod, hogy nem mérgező, ha a diák szeret téged. A hagyományos felfogás szerint ez hiba, ne miattad tanuljon a gyerek stb. A józan felfogás szerint láthatod, hogy te, főleg a rossz hátterű gyerekek szemében minta, pótapa/pótanya vagy és míg sok gyerek a szülei elismerésére vágyik, lesz sok olyan, aki ezt tőled kapja csak meg. Tanárként megmutathatod a gyerkőcnek, hogy értékeled, hogy a siker milyen fantasztikus érzés és később már önmagáért is fog tanulni. Ezzel szemben negatív hatása az emberséges pedagógusnak nincs. A kollégáid ettől még nem lesznek irántad gyűlölettel, csak furán néznek, legyintgetnek és várják a bukásod. Ne vedd zokon, többségük évek, évtizedek alatt megkeseredett figura, akit sok rossz ért. Kedves legyél velük, mindig megértő, akármiről is panaszkodjanak. A fontos, hogy ne ellentmondani akarj nekik, hanem a hidakat építsd. Nem te mész át majd rajtuk, hanem ők hozzád. Ha jól csinálod, a sikereid láttán ők is fel fognak bátorodni. Nem mind...lesz sok féltékeny, irigy, makacs. Ne feledd, hogy nem tudsz mindenkit meggyőzni, megmenteni. Ellenben a legmegátalkodottabb kollégád is picit enyhülhet, ha a tantestületet emberibbé formálod. A gyerekek, a szülők melletted állnak már, a vezetőség örül, mert 1. több és jobb gyermek érkezik a suliba, 2. az iskola híre javul, 3. az eredmények is javulnak, 4. a tanárok munkakedve is nő.

És mit tettél? Semmi nagy alternatív pedagógia, csak első körben kedves, megértő és következetes voltál a tanulókkal. Érdeklődő, olyan aki beszélget, kérdez, maga is mérsékelten megnyílik, aki figyeli a csoportot, a kohéziót, képes igazságot tenni, empátiát gyakorolni a legkeményebb kölkök felé is. Ezután apránként jöhet a korszerű módszertan, csoportmunka, pármunka, projektmunka, fejlődéskövetés, szóbeli értékelések év közben, szülők bevonása, rendhagyó órák...és célhoz értél. Kihoztad a maximumot, amit egy elhanyagolt, alulfinanszírozott, elavult iskolarendszerben el lehet érni. Ez nem Finnország, nem Svédország, Norvégia vagy Hollandia, nem Rogers, Montessori, Steiner vagy más remek figurák világa. Mégis boldogabb, kiegyensúlyozottabb, összetartóbb egyéneket és csoportokat tudsz kiengedni a társadalomba.

Természetesen az ilyen elbeszélések csak a képzelet szüleményei, ha egyezik a valóság bármely szegmensével, az csak a véletlen műve lehet, meg az, hogy megtörtént...Természetesen más neveken.

Anyuka nincs még 40 éves, törékeny, labilis, látszik rajta, hogy megviselte sok minden. Aggódik...a fia kis lókötő, jópofa, de természetesen minden ami vonzza, törvénybe ütközik.

- Az apja egy szaralak tanár úr...tudja...rá se néz a fiára, nem is keresi Lacikát... (ifjú Hagrid megértően bólogat)

- Igen...értelmes, ügyes srác, bár iskolába nem szeret járni, nem tudom, mi lesz vele, pedig jó hangulatúak az órák.

- Óóóó ő nagyon szereti magát! Igazából egy apa kellene neki. (Hagrid jó pókerben, de az izzadság cseppek maguktól megindulnak) Érti, egy pótapa, aki nem viszi rosszba. A baráti körében is keresi a pótapát, az idősebbek közt, azok meg olyan léhűtők, mint az apa. Igazából neki nem csak osztályfőnök kell, hanem egy olyan pótapa, mint maga, egy jó minta.

- Nos...ez megtisztelő, de biztos, hogy egy tanárt nem tud pótapának tekinteni.

- (Anyuka átszellemülve a lelkesedéstől) De igen! Imádja magát, maga csodálatos! Pont ilyen pótapa kellene neki!

- Nem tudom, menne-e nekem ilyen, de igyekezni fogok, csak lássam is benn olykor Lacit.

Lacit ritkán láttam, nem lettem pótapja, rövid ideig tanítottam náluk, nem Laci miatt. Laci nem kallódott el teljesen, de az osztályból később kibukott és csúszott le...Sajnáltam az édesanyját, tipikusan az a szülő, aki vért izzad, dolgozik, mint egy ló, mindent feláldoz, de kevés...ilyenkor mindig a másik szülő kell, többnyire a megfutamodott apa, de láttam megfutamodott anyákat sirató gyermeket is. Sajnos az ofő nem pótapa. Aki ezt eljátssza, nem őszinte. Segíthet sokat, én is mentettem lelkeket, de ahhoz az kellett, hogy a gyermekkel egy hullámhosszra kerüljünk. Lacinál erre nem láttam esélyt, tudtam, hogy nem menne. Ha szülő vagy, tanártól ilyet ne kérj. Lehetsz vele bizalmas, de legyél empatikus, gondold át, mikor hozod kínos helyzetbe.

Kezdem egy pici trollkodással, hogy utána normálisan is kifejtsem: Költözz külföldre, keress egy haladó sulit és lakj mellette, vagy...örülj, hogy ha van tanár a helyi iskolában, ne válogass hát...

Komolyra fordítva, gyakorlatban a tény az, hogy nincs nagy választási lehetőség. A tanári pálya nem vonzó, sosem volt az. Nem tudok hivatalos statisztikát, de 5 éven belül a pedagógusok 10-20%-a nyugdíjba vonul. Pályakezdő 5% sincs. Ez hangsúlyozom, nem statisztika, csak az, amit látok. Lehet persze hőzöngeni, hogy az életpályamodell micsoda segítség...igen...nagyon...nélküle 0% lenne a pályakezdők száma és még többen otthagyták volna már a szakmát. Szóval ez nem megoldás, hanem arra jó, hogy működjön még pár évig az oktatás. De most hagyjuk ezt a témát egy későbbi posztra.

Tételezzük fel, hogy az ember válogathat...Bár nem tudom, hogyan és miként, amikor fix körzetek vannak, de ez ugye Magyarország, ahol mindenki ügyes, talpraesett és végtelenül becsületes.

Tegyük fel, hogy tehát akad 1-2 suli, 2-2 osztály legalább és az ember megnézi a nyílt órákat. Ezek kirakat órák, mind szépek, jók és csak kevés támpontot adnak, de adnak.

Amire érdemes figyelni:

- Hogy kommunikál a tanár. A nem előkészített szavak az érdekesek, egy reakció a gyermekek szavaira, kérdéseire. Természetes? Mesterkélt? Ha természetes, akkor az jó jel, a pedagógus nem akar a szülők előtt sokkal többnek látszani, mint amilyen. Bántó? Ha úgy érzed, hogy nyers, csípős, gúnyos, akkor gondolj bele, hogy ez egy kirakat óra, a hétköznapokban ennél kétszerte durvább lesz a helyzet.

- Mennyire élveznéd te magad az órát a gyermek helyében? Ha a bemutató óra is unalmas, akkor a gyermek kemény 4 év elé néz. Persze, ha látod, hogy a gyermek élvezi, akkor az más, de próbáld a gyermek szemével nézni. Mennyire interaktív? Bevon mindenkit? Türelmes?

- Válts vele pár szót az óra után, figyeld, hogy beszél másokkal. Sőt, érdeklődj más szülőknél! Ha van rá lehetőség, a felsőbb éves tanulók szüleinél is érdeklődj. Nincs tökéletes pedagógus! Mindenkinek van jó és gyenge oldala, neked meg egyéni elvárásaid. Azt kell nézned, hogy a magad igényeihez ki áll a legközelebb, de talán még fontosabb, hogy kivel érzed, hogy szót tudsz érteni. A szülővel nem vagy kelletlenül kommunikáló pedagógust kilométerekről kerüld el!!! Alapvető, hogy a pedagógus a gyermekkel és a szülővel is együttműködik és rendszeres kapcsolatot tart fenn.

Érdekes tapasztalat, de nehezen alkalmazható a következő: Amikor szülőként pedagógusokkal beszélek, néha próbálom kicsikarni belőlük, hogy véleményt formáljanak a kollégáikról. Nos, tény, hogy a kollegialitás sokak szemében szent és sérthetetlen alapköve mindennek. Sok pedagógus úgy nézi, hogy össze kell zárni, mert a gyermek és a szülő ellenség, aki földig készül rombolni mindent! Ha egy pedagógus kiemeli segítő szándékkal a kollégája jó és rossz oldalát is, őszintén beszél, akkor is, ha kedveli, baráti viszonyban vannak, akkor ez a pedagógus egy ritka kincs. Mert őszinte...nem bántó, nem fúrja a kollégáját, de tudja, hogy elsősorban neked kell segítenie, te vagy a szülő, aki a legjobbat szeretnéd a gyermekednek. Ez a pedagógus megbízik benned, nem ad ki privát információt, de a véleményét fel meri vállalni. Nem kétszínű, nem ajnároz senkit és titkol el kellemetlen tényeket. Ez a pedagógus gyermekközpontú és bátor, becsüld meg, támaszkodj rá, a kölcsönös bizalom sokat fog segíteni nektek az elkövetkező években.

Utálom az élettörténeteket olvasni, különösen a sablonosokat. Minek? Elkezdi alfánál, befejezi omegánál. Miért nem im medias res? Végül is hagyhatunk előzményeket, előtörténeteket. Ez a 3. blogom, kettőt a freeblog a cybersírba vitt magával, amit nehezen bocsátok meg, de annyit megtanultam idejekorán, hogy az ember legyen anonim, ne adja ki magát, ne legyen felismerhető, így az önéletrajzba a lehető legkevesebb konkrétumot akarom írni.

Valahol ott kezdődik a dolog, hogy az ember egyetemen, főiskolán egy rakás jó dolgot hall. Kooperáció, új szerep, empátia, szeretet nyelve stb. Levizsgázol belőle, úgy érzed, hogy tiéd a világ. Persze vannak intő jelek, pl. a már diplomás évfolyamtársaid, akik tanítanak és majdnem meglincselik az egyetemi tanárt a következő mondatokkal:

"És mit csináljak a cigánygyerekkel amelyik eleve pofátlan?"

"De a cigánygyerek úgy születik. Úgy nevelik"

"Miért nem lehet pofonvágni? Csak az segít, ha jól megverem"

Prof meg izzad, néz, türelmesen elmagyarázza, hogy a pofon után csak egy agresszív társadalmat hagyunk magunk mögött, hogy abból a gyerek nem tanul semmit, de egy elfojtott düh és gyűlölet marad csak és a szeretet nyelve, a jó légkör már ezermilliószor bevált...

"Maga egy percet sem tanított közoktatásban és osztja az észt"

De...tanított.

SEBAJ! Az élet megy tovább, klumpás 45-50 éves tanítónénik mindig házsártoskodtak, azután csak alakult minden szépen és jól...és jön a hospitálás, ütős gimi, erős képzés, emelt óraszám, tagozat, tanárnő valahol 60 körül, de próbál progresszív lenni. Az embert lenyűgözi a hely, ódon falak, a megállt idő, néhol projektor, számítógép, csendben figyelő gyerekek, a város krémje, vizsgatanítás meg piha...

Első munkahely a cigánysor mellett. Fő a kihívás, az új tudás, a világmegváltás és egyéb baromságok. Diri 50 éves kujon:

- Te hogy állsz a cigányokhoz?

- (Hagrid pislog, mint egy nagy béka) Én...szót tudok érteni velük, nem gondolok semmi különöset, de tudom, hogy nehéz. (Itt már belelendül, mint egy lovag, aki verselni kezd a páncélban...)

- Aha...az jó...mert én rohadtul utálom őket.

A tantestület pedig...10 év után olyan, mint ami mindig is volt. Kiégettek, alkoholisták, 1-2 liliomtipró is. Sivár minden, senki sem érti, mi miért nem működik. Begyújtom magamban a reformokat, Fromm, Ranschburg a motorházban...és...semmi. Megy persze, döcög, szeretik a fiatal szakállas óriást a kölykök, magyarok, romák meg mindenki...van, ami megy, máshol alig...

Na de hospitálunk! A kezdő tanul! Klári magyar nemzetiségű, származású, de nem itt született. Valamely szomszédban. Hagrid ül, néz, figyel...az óra elején akit csak lehet be kell kussoltatni. Megy...Hagridnak eszébe jutnak a régi tanárjai, a kis óriás ül általánosban és azt hiszi, hogy a szerencsétlenkedő tanára kezdő, fenyeget, sokszor maga sem tudja a jó választ, de majd...még 5-10-20 év és ez már a múlté lesz! Klárit nézve Hagrid rájön, hogy anno az ő tanára egész rendben volt...az óra interaktív lenne, de lényegében kiselőadás, néha felolvasás. Pármunka, csoportmunka sehol...Hagrid túléli, a gyerekek is, Klárika boldog, túlélte az órát, a férje megveregeti a vállát, a kölkök betörve, a 2-es meglesz mindnek, más úgysem lesz belőlük...

Klári még egy órát mutat be Hagridnak...telik az idő, 10 perc, 20...Hagrid arra ébred, hogy a gyerekek kuncognak és Hagrid arra gondol, vajon horkolt is-e. Klári meg van sértve, Hagrid pályafutása első sikerének érzi ezt. Más úgysem él kritikával...

Szerencsére Hagrid benéz Ilonához is, idősebb, vidámabb nő, beszélgetnek is. Ilonánál van a legrosszabb osztály. 10 percig Ilona beszélget velük...alig van különbség magyar és cigány gyerek közt, "égetnivaló kis ördög" mind, de látszik, hogy majd kiugranak a bőrükből. Mindegyik mesél, a lóról, a lovaskocsiról, a fogatversenyről, mesélnének a bulákról is, de tudják, hogy azt nem illik. 10 perc után lenyugszanak, leülnek, figyelnek...a fele tanul, a másik fele hagyja a többit tanulni. A lányokat 12 évesen már eljegyzik szülői megegyezéssel, 1-2 év múlva már szülnek, de az élményük az iskoláról Ilonánál jó. Ilona Hagrid első példaképe lesz. Egy nyugdíj előtt álló tanítónő is, az osztályát tanítja Hagrid, alsósok még és lelkesek, ez az első sikerélmény. A tanítónő Mariann néni mosolyog, nem töri meg 40 év minimálbérezése, Hagrid a pályakezdő fiatal remekül együttműködik vele, az osztályt nem rontották el, a gyerekek élvezik Hagrid óráit, pedig egy átlagos osztály.

Hagrid körbenéz a tanév végén és látja, hogy néhány üdítő kivételtől eltekintve itt az emberek vergődnek, mindenki azért egyezkedik a szülőkkel, hogy pofozzon, üssön, leüvöltse a gyerek fejét. A pályakezdő eldönti, hogy általános iskolába akkor megy, amikor piros hó esik az általános iskolákban már lehet nem kőkori módszerekkel tanítani és a többség is ezt teszi. 

Hagrid sok-sok év után apa, gyerekei alsósok és látja, hogy jó, ha 50%-a a tanítóknak követi ezt a remélt irányt.

Gondoltam, benyomok ide egy képet is, de nem promó oldal ez, kihagyom egyelőre a vizualitást, így is egy nap alatt ez a 3. posztom, ami ritkaság lesz...

Nem akarok sokat írni róla, a többség tudja, hogy

1. a valóságtól itt-ott erősen elrugaszkodik

2. idealizál (és szórakoztat, elvégre filmsorozat, nem dokumentum a Spektrumon)

3. szájbarágós, de kedves filmecske

Nos Nagy Ervin karaktere Szilárd bevágódik a közoktatásba és rendet tesz, ő a tanárok Bud Spencer-e, a rosszfiú, akiért a kollégák rajonganak, azonnal bratyizik vele mindenki, a diri is felnéz rá, mint a tűzoltóra, aki új életet visz a suliba. Igen, így kezdtem, bőrkabát, berobbanás, fiatalabb fejjel, Anger diri hiányolná is a metál zenét, ha nem lennék ott, vagy Szilárd nem lenne ott...és..

...most játsszunk el picit a gondolattal, fogjuk meg Szilárdot, hagyjuk a német közoktatás mintájára leképezett "rtl-magyar" sulit. Tegyük bele szegényt egy átlag hazai suliba. Eredmény?

1. Szilárdot mindenki utálja, 1-2 kivétellel, róluk később.

2. Szilárdot állandóan jelentgetik, hazudnak róla, magyarul fúrják, Szilárdtól meg kell szabadulni.

3. Szilárd szenved, szeretik a tanulók, de ami nála működik, máshol nem. Szilárd érzi, körülötte megállt az idő, csak az ikt fejlődött, az is alig.

4. Semmi sem változik. Szilárd majdnem magányos harcosként küzd. 30-as, 40-es fiatalabb és 60 éves kollégák is azért szurkolnak, hogy elbukjon, hogy nekik ne kelljen mást, másképp csinálni, mert amúgy nem is tudnák és nem is akarják. A lényeg, hogy mindenki megtarthatja az állását, utálhatja a hülye kis libsi-mindentszabad Szilárdot, aki nem tud tanítani.

Szilárd harcostársai azok, akik lelkesen minden évben kiválasztják a legjobb képzéseket. Új technikákat, ikt használatot, módszertani előrelépéseket sajátítanak el. Eközben a 60 éves Bözsi néni, Jóska bácsi, a 30 éves egyházi sulikat végzett aggleány Magdaléna és a népnemzeti 29 éves Dávid Taksony bácsi hőzöng, hogy a szülők és a gyerekek is Szilárdot és kolléganőit akarják, remélik, kiimádkozzák.

Majd jön a cigiszünet és Bözsi néni, Jóska bácsi, Magdaléna és Taksony lenn örjöngenek az utcán, hogy a gyerekek a leglustábbak, legalávalóbbak a világon, rosszindulatúak, véglények, barmok, semmire sem vivők, elkényeztetettek és utálják őket, mint a szart. Slukk le, tüdő, ki...füst, köhögés stb.

Igen, tanári dohányzó, mint helyiség nem létezik, nincsen. Volt, régen...már messziről éreztük ahogy a tanáraink "füstölögnek", kávéznak, lazítanak, eszmét cserélnek, panaszkodnak. Ma, ha egy tanár, iskolai dolgozó vagy diák dohányozni akar, akkor az utcára megy, és ott puffog, ott füstölög, panaszkodik, eszmét cserél, engedi ki a gőzt és gázt a fejéből.

Ja igen, nem dohányzom, sosem szoktam rá, pedig kipróbáltam többféle cigit is, de egyiket sem szeretem.